Chadek és Stacyk az omegák ellen

Az incel-szubkultúra tagjai jellemzően fehér, középosztálybeli férfiak, akik úgy vélik, hogy vágyaik ellenére nem tudnak romantikus és szexuális kapcsolatot kialakítani a nőkkel, és ezért embertársaikat, sőt, magukat a nőket okolják. Úgy gondolják, hogy a társadalmat az úgynevezett alfa férfiak, azaz a Chadek uralják, akik külsejükkel meghódítják a szép, csinos, vékony, általában szőke nőket, azaz a Stacyket, akik viszont kizárólag arra hajtanak, hogy minél jóképűbb és gazdagabb férfit akasszanak le maguknak, ezzel egyidejűleg a lehető legtöbb szexuális partnert elfogyasztva.

Az incelek még meghatároznak béta, azaz normie férfiakat is, akik teljesen átlagosak, kialakíthatnak párkapcsolatot, lehet szexuális életük, a nők viszont idővel úgyis elhagyják őket a Chad típusú férfiakért. A sor végén pedig ott vannak az omega férfiak, azaz a cölibátusba kényszerültek, akik nem rendelkeznek előnyös külső adottságokkal, ezért nem rúghatnak labdába a nőknél.

Ha esetleg felmerül bennünk a kérdés, hogy hol van a szubkultúrában az incel nő, a válasz az, hogy ez a kategória nem létezik, ugyanis a szexista, és ugyanennyire rasszista mozgalom szerint a magányos, párkapcsolat nélküli nők nem lehetnek incelek, maximum túl finnyásak. Felfogásuk szerint egy nő ugyanis minden körülmények között találhat magának partnert, ha máshogy nem is, legalább szexuálisan.

Az incelek megnyilvánulásai legtöbbször dehumanizálók, főként a nőkre nézve, a csoport tagjai frusztrációikért az igazságtalan elveken működő társadalmat teszik felelőssé, valamint a hatvanas évek szexuális forradalmát és a feminista mozgalmak megerősödését.

A közösségen belül nem ritkák az agresszív kinyilatkoztatások, és olyan törekvések vannak, hogy a szexet és a nőket (!) egyenlő mértékben kellene felosztani az emberiségen belül. Ennek abszurditásán akár nevetni is lehetne, ha nem gondolnák halálosan komolyan.

A kezdetek

Ahogy arról korábban már Dián Dóri kolléganőm beszámolt, a mozgalom eredete meglepő módon éppen egy nőhöz köthető (annál is inkább meglepő ez, hogy ugye incel nő, mint olyan, a modern incelmozgalom tagjai szerint nem létezik). Egy torontói egyetemista – akinek csak a keresztneve vált széles körben ismertté –, Alana a kilencvenes években hozta létre Alana’s Involuntary Celibate Project néven futó honlapját, azzal a céllal, hogy azok, akik hozzá hasonlóan magányosak, amiért nem találnak maguknak partnert, nemtől, rassztól, szexuális orientációtól függetlenül egymás támaszai lehessenek, vagy akár egymásra is találhassanak, miközben megosztják problémáikat. Alana szociális élete az egyetem elvégzése után fellendült, a honlapot más gondjaira bízta, az incelközösség viszont tovább növekedett és a Reddit, illetve a 4chan fórumain növesztett igazi vadhajtásokon, szélsőségesen radikális szemlélettel rendelkező mozgalommá vált.

2014-ben elkezdődtek a mozgalom nevében elkövetett mészárlások

Az első incelekhez köthető tömeggyilkosság 2014 májusában, Kaliforniában történt, ahol Elliot Rodger megölte két lakótársát, majd még egy férfit, aztán a Kaliforniai Egyetem kampuszán keresztülhajtva fegyverével további hat ember életét oltotta ki, tizennégyet megsebesített, majd önmagával is végzett. A 22 éves Rodger a mészárlás előtt egy száznegyvenegy oldalas kiáltványt írt és készített egy hétperces videót az autójában ülve, amelyben kifejti, hogy szűz, és soha semmilyen kapcsolata nem volt egyetlen nővel sem. Ezért a helyzetért a társadalmat tette felelőssé,

úgy vélte, az emberek igazságtalanul bánnak vele, és a hozzá hasonló férfiakkal, ezt pedig meg kell torolnia, ezért eltökélte, hogy annyi embert fog megölni, ahányat csak tud.

Áldozatai között egy olyan lány is volt, aki korábban visszautasította.

Ezek után incelmozgalomhoz köthető merényletek sorozata kezdődött. 2015 októberében Chris Harper-Mercer kilenc embert lőtt le, nyolcat megsebesített, majd magával is végzett az Egyesült Államokban, Oregonban.

2016 júliusában Sheldon Bentley kirabolt és megölt egy eszméletlen férfit a kanadai Edmontonban.

William Atchison a mexikói Aztec Középiskolában két emberrel végzett, mielőtt magát is megölte 2017 decemberében.

Hozzá hasonlóan, Nicholas Cruz egy floridai gimnáziumban lőtt le tizenhét embert, tizenhét másikat megsebesítve.

Alek Minassian 2018 áprilisában egy bérelt teherautóval keresztülhajtott Torontó egyik üzleti negyedén, és halálra gázolt tíz embert, további tizenhatot pedig megsebesített.

A támadás előtt a huszonöt éves férfi a Facebook-profiljára posztolt egy szöveget, amelyben úgy fogalmazott, hogy az „incellázadás elkezdődött”, és „legfőbb úriembernek” nevezve éltette Elliot Rodgert, az első merénylőt.

2018 novemberében Scott Beierle két nőt ölt meg, két másikat és egy férfit megsebesített, majd magával is végzett egy floridai jógastúdióban.

2019 januárjában tartóztatták le és ítélték öt év börtönbüntetésre Christopher Clearyt, aki Facebookra posztolta, hogy tömegmészárlást tervez, és annyi lánnyal fog végezni, ahánnyal csak tud, mivel még szűz és sosem volt barátnője.

Bryan Isaack Clyde-ot 2019 júniusában sikerült feltartóztatni, aki Dallasban készült tömeglövöldözésre, így nem sérült meg senki.

2020 februárjában történt az első európai eset, Hanauban, Németországban, ahol Tobias Rathjen tíz emberrel és önmagával végzett.

Szintén 2020 februárjában Torontóban egy wellness stúdió női dolgozóját szúrták halálra, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Ez volt az első eset, amikor a hatóságok terrorcselekménynek minősítettek egy incelmozgalomhoz köthető erőszakos merényletet. A gyanúsított egy tizenhét éves fiú volt.

Armando Hernandez Jr. 2020 májusában nyitott tüzet a hírek szerint Arizonában, de a hatóságok rajtaütöttek. Egy tizenkilenc éves fiú súlyosan, egy harmincéves nő és egy tizenhat éves lány könnyebben sérültek meg.

A legutóbbi eset pedig a múlt csütörtökön bekövetkezett plymouth-i mészárlás, ahol öt ártatlan vesztette életét. A merénylő, Jake Davison egyébként egy hónappal ezelőtt kapta vissza a fegyvertartási engedélyét és a fegyverét, miután 2020 decemberében elvették tőle.

A brit férfi gyakran készített videófelvételeket, amelyekben gyakran hivatkozott az incelek közösségére, és panaszkodott, hogy elszigetelve él, és problémát jelent számára a nőkkel való kapcsolatteremtés. A lövöldözés előtt egy héttel készített egy videót, amelyben így fogalmazott:

„Az élet nagyon elbánt velem. Ez egy fárasztó küzdelem a világ és köztem, miközben egy kibaszott nehéz sziklát cipelek a hátamon, miközben mások, akik lófaszt se érdemelnének, csak mennek akadály nélkül előre. Tudom, hogy csak egy film, de néha szeretem azt gondolni, hogy én is egy Terminátor vagyok, vagy valami ilyesmi, aki a hibák ellenére folyamatosan próbálkozik, hogy teljesítse a küldetését.”

A férfi három hete a Redditen azt állította, hogy daruüzemelőként kapott állást, és a fegyvertartásról is kifejtette álláspontját. Úgy fogalmazott, hogy a tömeges lövöldözés egy új jelenség, amiért nem kizárólag a fegyverek felelősek. Hozzátette, hogy Európában és Angliában is sokkal több fegyver van, mint azt az emberek gondolnák. Egy, a szüzeknek szóló csoportban pedig azt is megosztotta a fórumozókkal, hogy ő maga is szűz és egyáltalán nem vonzza a nőket. Egy másik fórumon, néhány nappal a vérengzés előtt, egy tizenhat éves lánynak azt írta magáról, hogy keserű és féltékeny, mert a nők arrogánsak, zéró tiszteletet tanúsítanak a férfiak iránt, sőt, nem is tekintik őket emberi lényeknek. Ugyanakkor egy üzenetben azt is kifejtette, hogy ő maga jogosult lenne egy tizenhat-tizenhét éves barátnőre.

Az üzenetekből azonban az is kiderül, hogy Davison azt fontolgatta, hogy hátrahagyja az incelközösséget, mert úgy vélte, hogy az káros hatással van a mentális egészségére.

Augusztus 4-én posztolt is az IncelExitre, amely kifejezetten a közösségből kiutat kereső férfiak számára nyújt segítséget. Májusban még úgy nyilatkozott, hogy bárcsak soha ne találkozott volna a mérgező, blackpill megnevezésű radikális szemléletettel, amely meggyőződésének középpontjában az áll, hogy a másik nemnél aratott sikereket kizárólag a születéskori genetika határozza meg. Augusztus 10-i posztjában pedig arról panaszkodott, hogy magányosnak érzi magát, amikor Facebook-profiljára nem érkeznek a lájkok. 

 

A Davison által elkövetett vérengzés után az incelek magasztaló üzenetekkel árasztották el a YouTube-csatornáját, melyben igazi hősként hivatkoztak a férfira. Később fel is szólították a videómegosztó portált, hogy sürgősen távolítsák az erősen gyűlöletkeltő tartalmakat.

Terrorcselekménynek minősül-e egy ilyen merénylet?

Nagy-Britanniában a tömeglövöldözés 2010 óta nem számít terrorcselekménynek, így hivatalosan ezt az ügyet sem tekintik annak a hatóságok. Imran Ahmed, a Center for Countering Digital Hate (egy a digitális platformokon zajló gyűlöletkampányok és gyűlöletbeszéd ellen küdző nonprofit szervezet) alapító vezérigazgatója szerint

az incelek azonban igazi terroristák, akik erőszakos cselekedeteik révén szeretnék megleckéztetni társadalmat, különösen a nőket, továbbá érvényesíteni azon céljaikat, amelyeket nem érhetnek el érvekkel és meggyőzéssel.

Mint például az olyan igényüket, hogy a szexuális javak egyenlő mértékben kerüljenek elosztásra a társadalomban, valahogy úgy, mint A szolgálólány meséjében.

Ahmed azt is hozzáteszi, hogy az állami szabályozás nélküli online terek óriási lehetőséget kínálnak a szélsőséges és radikális csoportok erőszakos eszméinek térnyeréséhez. Szakértők szerint erőteljes átfedések vannak továbbá az incelmozgalmak nézetei és a szélsőjobboldali ideológiák között, amelyek most már láthatóan nem csak az Egyesült Államokban vannak jelen, hanem Európában is. Ráadásul a koronavírus-járvány okozta elszigeteltség és magány tovább fokozta a mozgalom előretörését. Imran Ahmed hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság kormányának és rendőrségének súlyos terrorfenyegetésnek kellene tekintenie a radikalizálódott ideológiai közösségeket, melyek lehetséges merényletek elkövetői lehetnek.

Kérdés, hogy hány merényletnek kell még történnie, hogy az államok valamilyen módon közbeavatkozzanak, ha egyaltalán van erre lehetőségük.

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT és ITT, továbbá külön köszönet Dián Dóri kolléganőmnek, amiért rendelkezésemre bocsátotta Az involuntary celibate ideológia bemutatása és az incel-tömeggyilkosságok médiareprezentációja az USA online hírlapjaiban című szakdolgozatát.

Kiemelt képünk illusztráció  0150 Forrás: Getty Images/FlyMint Agency