Csapdába esett kamaszok – Így segíthetünk gyerekeinknek megbirkózni a járvány miatti izolációval

–

Nem mindenkire hat ugyanúgy az izoláció

„Úgy érzem magam, mint aki fulladozik” – az idézet egy kamasztól származik, aki a New York Times cikkében osztotta meg az érzéseit, és akinek társai hasonló élményekről számoltak be: magányról, szorongásról, elszakítottságérzésről, és arról, mintha a saját otthonukban estek volna csapdába.

„Sok felnőtt azt hiszi, könnyen viseljük. Pedig minket érint a legrosszabbul”

– nyilatkozta egy másik kamasz. Legyen szó a tengerentúlról vagy hazánkról, ezek az érzések a koronavírus-járvány hozományaként általánosan megjelenhetnek földrajzi és kulturális közegtől függetlenül. Persze az, hogy kire milyen hatással van az izoláció, illetve a mostani bizonytalan helyzet, nagyban személyiségfüggő is. „Az első hullámban úgy tapasztaltam, az introvertált gyerekeket jobban megviselte az izoláció, és minden, ami vele együtt jár. Annak ellenére ugyanis, hogy befelé fordulóbbak, mégis szükségük van a társas kapcsolatokra, emberekre maguk körül. Az extrovertált személyiségtípusú kamaszok ezzel szemben minden helyzetben jobban feltalálják magukat, illetve könnyebben megtalálják a közegüket, el tudják érni, hogy továbbra is kiemelt helyet töltsenek be a társaságban. Most viszont azt érzékelem, hogy többé-kevésbé minden kamaszt negatívan érint ez a rendhagyó helyzet” – mondja Szücs Szilvi.

A társas kapcsolatok a kamaszok számára a személyiségfejlődésüket illetően is különösen fontosak: a barátok, osztálytársak nemcsak referenciapontnak számítanak, hanem segítenek enyhíteni az iskola okozta nyomást és stresszt is. Az online kapcsolattartás jó alternatíva a mostani helyzetben, ám a személyes együttlétet nem pótolhatja. „A találkozások hiánya a tavaszi, teljes karantén alatt sokkal égetőbb volt, most azért már van lehetőség arra, hogy a gyerekek érintkezzenek a barátaikkal. És véleményem szerint jó is, ha szülőként minél több alkalommal lehetőséget biztosítunk nekik erre – persze a szabályok betartásával. A rövidebb szabadtéri találkozások kevesebb kockázatot rejtenek magukban, mégis sokat javítanak a kamaszok kedélyállapotán” – fejti ki Szücs Szilvi. 

Egy-egy hasonló engedmény fontos lelki töltetet adhat a gyereknek

Továbbá kicsit helyrebillentheti a szülővel való kapcsolatukat is, ami különösen fontos, tekintve, hogy az otthonlét még jobban kiélezheti a szülők és a kamasz közötti konfliktusokat. „A kamaszok most jobban szem előtt vannak, feltűnőbb a viselkedésük, pláne, ha a szülők is home office-ban dolgoznak. Így olyan dolgok válnak láthatóvá, amik eddig sok esetben rejtve maradtak a szülők előtt: például, ha a gyerek a tanórák végeztével órákig a telefonján vagy a számítógépén játszik, megcsúszik a házi feladattal és így tovább.

Kiélezheti a konfliktusokat, ha a szülők ebben a megváltozott helyzetben sem engednek a túlzott kontrollból; hasznos lehet például a konfliktusok kiküszöbölésében, ha új napirendet alakítanak ki a gyerekükkel karöltve, vagy egyszerűen csak elhatározzák, hogy minden harmadik »lehetőségnél« szólnak rá”

– magyarázza. Szerinte a legtöbb probléma sok esetben a nem megfelelő kommunikációból ered, amin azonban lehet segíteni: jó, ha a szülő is nyíltan beszél arról, hogy neki is nehéz a mostani időszak, ahogy arról is, hogy mi érinti a legsúlyosabban. „De azt is fontos tudatosítani, hogy ne csak a szülők fogalmazzanak meg igényeket a gyereküknek, hanem fordítva is. A szülő-kamasz mediációk során sokszor segít az a gyakorlat, ha mindenki leírja, mit vár el a másiktól” – tette hozzá Szücs Szilvi.

Türelem, kreativitás, sokkal több odafigyelés

A mostani helyzet szülőként is új nehézségek elé állítja az embereket. Szücs Szilvi szerint sokkal több türelemre, odafigyelésre és szülői kreativitásra van szükség ahhoz, hogy fenntarthassuk a gyerekek lelki jóllétét. „Több energiát kell most beletennünk a szülői feladatokba, és e tekintetben legyünk bátran kreatívabbak, mint eddig. Én úgy igyekeztem jobban lefoglalni a kamasz fiaimat, hogy vettem egy minicsocsóasztalt, egy dartstáblát és egy minipingpongszettet, ami kellően vicces ahhoz, hogy a közösen töltött idő szórakoztatóbb legyen otthon” – mondja. Ahhoz azonban, hogy a gyerekeinket is támogatni, segíteni tudjuk, a szakértő szerint elengedhetetlen, hogy magunkat is tudatosan megfigyeljük, és próbáljunk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy ebben a lelki megméretésben helytálljunk.

Amire kevesen hívják fel a szülők figyelmét, az az, hogy

ezekben a hónapokban a kamasz egy életre mintát szerezhet abból, hogy a szülei hogyan viselkednek egy krízishelyzetben; milyen megoldási stratégiájuk van, hogyan reagálnak, és mit tanítanak meg ezzel a gyereküknek.

Ehhez persze sok esetben óriási erőforrások mozgósítására, rengeteg plusz odafigyelésre, lelki munkára és önreflexióra van szükség, a munkát azonban nem érdemes megspórolni. Előfordulhat ugyanakkor, hogy mindez nem elegendő: figyeljünk a jelekre, ha a kamasz gyereken erőteljes szorongás lesz úrrá, megváltozik a viselkedése, és esetleg a depresszió jeleit mutatja, Szücs Szilvi szerint mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/MoMo Productions