–

A sítáborok szezonja épp csak véget ért, máris kezdődik a tavaszi osztálykirándulás-dömping

A buszos túrákhoz a járműveket leggyakrabban az iskola szerzi, és az elvárás feléjük általában elsősorban az, hogy minél olcsóbb legyen a túra. Csakhogy a lefaragható költségek mögött sokszor „sufnituning” vagy a „jó lesz úgy is, nem fogják észrevenni” és a „megoldjuk okosba” szemlélet áll. (Lásd a veronai baleset „olcsósító” plusz üzemanyagtartálya, ami a tüzet okozhatta, vagy a megengedettnél több ülés beszerelése.)

Megnyugodva hátradőlni tehát pusztán attól nem érdemes, hogy a statisztikák szerint a közlekedés legbiztonságosabb formája a buszos utazás, és 2018 óta még szigorodtak is a gyermekszállítás feltételei. (Ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy a busz 13 évesnél nem lehet idősebb, illetve a sofőrnek rendelkeznie kell nemzetközi utaknál szakorvosi igazolással, ami tanúsítja, hogy nincs alvászavara.)

Ezeket az információkat Koós Lászlótól tudom, aki 30 éve „buszos”

A 2017-es „Év autóbuszos személyszállítója-díj” birtokosa, és három gyermek édesapja, tehát mind a két oldalról kitűnően ismeri a buszoztatást. Két gyermeke épp síúton volt akkor, amikor a veronai katasztrófa történt… Szívügye a biztonság, és bár sokan nem örülnek ennek, vesszőparipája az iparág keményebb szabályozása, pontosabban a szabályok betartása, betartatása. „Még mindig az autóbuszos utazás a legbiztonságosabb általában, mert nagyon sok becsületes, tisztességes szolgáltató dolgozik a piacon.

De a szabályok korábbi szigorítása ellenére még ma is kimennek az utakra olyan járművek, amelyeknek nem szabadna – mondja. – Olyan ez, mint a taxis szolgáltatás: vannak minőségre törekvő kicsi és nagy társaságok és egyéni vállalkozók, és vannak a szerencselovagok.”

Ugyanígy léteznek az autóbuszos személyszállító szakmát lejárató egyének és cégek, akik laikusok számára „újszerűnek” látszó buszokkal, olykor súlyos műszaki problémákkal, képzetlen és alkalmatlan sofőrökkel mennek az utakra. Ők azok, akik például a vezetési és pihenőidőre vonatkozó szabályok áthágására kényszerítik munkavállalóikat, azaz „magasabb fizetésért, szabályszegésre biztatva őket, az utasok életét kockáztatva ezzel, hiszen egy fáradt sofőr bármikor elaludhat, és balesetet okozhat, veszélyeztetve a közlekedés egyéb résztvevőit is. A szabálytalanul működő cégek pedig kiszorítják a piacról a tisztességes versenytársakat, mert alacsonyabb áron, számla nélkül, túlhajszolt sofőrökkel, megfelelő garanciavállalás nélkül nyújtanak látszólag hasonló minőségű szolgáltatást. És sajnos a legtöbb szervezett kirándulásnál – legyen az iskola, munkahely vagy nyugdíjasklub – még mindig az ár a fő szempont” – mondja Koós.

Koós László

A legtöbb megrendelő, aki döntési helyzetben van egy-egy kirándulás kapcsán, nem ért a buszokhoz

Viszont mérsékelni szeretné az árat, nem tudva azt, hogy ez a minőség romlásához vezethet.

A megoldás tehát a szigorú szabályok betartása, a folyamatos – a mostaninál sokkal gyakoribb – hatósági minőség-ellenőrzés és az elrettentő mértékű büntetések kiszabása lenne.

„Amíg az esetleges büntetéseket belekalkulálva is megéri egyeseknek szabálytalanul működni és emberéleteket veszélyeztetni – mert jóval kisebb a büntetés, mint a haszon –, addig nem fog megtisztulni a szakma – mondja Koós László. – A megrendelő felelőssége pedig az, hogy ne csak egyszerűen »valami buszt« keressen, hanem olyan szolgáltatót találjon, amelyik maradéktalanul betartja az előírásokat, és garanciát vállal a munkájára.”

Szakértőnket arra kértük, adjon tippeket laikus szülőtársainak, mire figyeljenek, amikor buszos kirándulásra készülnek a gyerekeik

Koós László azt mondja, mindenképpen tájékozódjanak a szülők – előre, nem induláskor!

„Kérjenek minél több helyről ajánlatot, és minél messzebb utaznak, annál fiatalabb buszt válasszanak! (Egy húszéves busz is lehet kiváló műszaki állapotban, de ha lehet, mégse ezzel utazzunk Londonig.) Kérjék be az autóbusz forgalmi engedélyét, ragaszkodjanak hozzá, hogy megnézhessék a buszt rendelés előtt, vagy kérjenek sok fotót, akár ellenőrizzék a gumi állapotát is, a biztonsági övek meglétét és a tisztaságot.”

Foglalják írásba a megállapodásukat!

Ha nagyon messzire utaznak, kérhetnek műszakiállapot-felmérést is a buszról, egy tisztességes vállalkozó úgyis tüzetesen átvizsgáltatja ilyenkor a buszt.

„Az autóbusz adataiból sok minden kiderül nem szakembereknek is: például hány éves a busz, hány kilométer van benne. Hiszen biztonsági elvárásaink vannak egy átlagos autóval kapcsolatban is, miért ne várhatnánk el ugyanezt egy busztól, amibe a gyerekünket ültetjük?”

Az is lényeges, ki vezeti a járművet!

„Ma már egy egyszerű állásinterjúhoz is önéletrajz kell, fotóval, akkor hogyne érdekelne minket, kire bízzuk a gyerekünk életét? Milyen személyiség, van-e vezetéstechnikai extra képzettsége, tud-e elsősegélyt nyújtani, és főleg, egészségileg alkalmas-e a vezetésre? Ne hagyjuk lerázni magunkat azzal, hogy érvényesek a papírjai!” – mondja Koós László.

„Érdemes utánanézni a buszos cégnek, a szolgáltatónak is. Elkérhető a tevékenységi engedélye, de a nyilvános cégadatokból is kiderül sok fontos információ: például hány buszt üzemeltet, hány alkalmazottja van, mennyi az árbevétele. Ha például ötven buszt üzemeltet, de csak öt munkavállalója van, akkor feltételezhető, hogy beugrós sofőrt kapunk. Pedig a legjobb sofőrök állományban vannak, nem olyan egyszerű leakasztani egy profi sofőrt az utolsó pillanatban.”

Lehet, hogy ez kekeckedésnek tűnik, de egy tisztességes szolgáltató számára nem jelent gondot ezen információk rendelkezésre bocsátása.

– Nem múlhat a gyermekünk élete azon, hogy egy-két ezer vagy egy nagyon hosszú útnál, mondjuk, tízezer forinttal több a buszköltség! – mondja Koós. – Egy minőségi és egy silány busz bérlési költsége között körülbelül húsz-harminc százalék a különbség – folytatja. – Ennél többet egyszerűen nem lehet rátenni az árra, mert nem bírja el a piac.

Akkor sem, ha egy új busz minden extrával száz–százötvenmillió forintba kerül. (Az az automata tűzoltó rendszer például, ami életeket menthetett volna meg Veronában, másfél millió forintba került volna – ha mint lehetséges extrát beszereltetik.)

Ha az induláskor derül ki, hogy nem azt a buszt kaptuk, amit a szolgáltató megígért, ne ültessük fel rá a gyerekeket! Követeljük, hogy saját költségén biztosítson jó minőségű, a szerződésnek megfelelő járművet!

És végül, ha nem kapunk megfelelő ajánlatot (így március végén könnyen előfordulhat), Koós László szerint érdemes megfontolni, hogy – ha nem lehet más időpontra tenni a kirándulást, amikor biztosan van elérhető, biztonságos busz – vonattal vagy menetrend szerinti autóbusszal induljon útnak az osztály. A MÁV például bizonyos helyszínekre ingyen utaztatja a kiránduló iskolásokat.

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció