–

Donna de Varonát 1964-ben kora legkiemelkedőbb sportolójának választották Amerikában. Az úszó mindössze tizenhárom éves volt, amikor kvalifikálta magát az 1960-as római olimpiára. Ekkor még csak az előfutamban úszott, és hiába győzött a csapat, neki nem jutott érem. Négy évvel később, Tokióban De Varona két aranyérmet nyert (egyet egyéniben, egyet váltó tagjaként), a felkészülés során tizennyolc világrekordot úszott. Mindez viszont nem volt elegendő ahhoz, hogy sportösztöndíjjal felvegyék az egyetemre.

Persze hogy nem.

Donna de Varonának ugyanis volt egy komoly hibája az illetékesek szerint: nőnek született.

Hogy ez olyan, mintha nem is a hatvanas évek Amerikájáról beszélnénk, hanem egy sokkal régebbi, jóval sötétebb korról, netán valami távoli, elmaradott országról? A helyzet az, hogy a IX. cikkely előtt a nők diszkriminációja teljesen megszokott és szinte rendben lévő dolognak számított az Egyesült Államokban. Hogy ez erős kijelentés?

Donna De Varona akkoriban az aranyérmeivel - Forrás: Getty Images

Nézzünk akkor néhány adatot a hatvanas évek amerikai oktatásából:

A nőnemű diákok nem vehettek fel bizonyos kurzusokat – például nem tanulhattak autószerelést vagy büntetőjogot. (A fiúknak eközben tilos volt háztartástant tanulni.)

A legtöbb jogi és orvosi egyetem limitálta a lány tanulók létszámát: intézményenként legfeljebb tizenöten nyertek bebocsáttatást (természetesen külön bejáraton át, csak semmi keveredés!). Ez nem elég bicskanyitogató?

Pedig arról nem is beszéltünk még, hogy a felvételiken a nőknek magasabb pontszámot kellett elérniük, mint hímnemű társaiknak – és azonos hozott jegyekkel esélyük sem volt bekerülniük bizonyos egyetemekre.

Ha pedig már bejutottak, nap mint nap emlékeztették őket arra, hogy hol a helyük: nem léphettek be az egyetemi klubokba, éjfél után pedig nem tartózkodhattak a szobájukon kívül. Egyes iskolák kizáró oknak tekintették, ha az ösztöndíjra pályázó tanuló férjnél van, máshol meg egyáltalán nem voltak női férőhelyek. A Cornell Állatorvosi Egyetemen például mindössze két nő tanulhatott ekkoriban.

De ki volt Bernice Sandler?

Bernice Sandler – becenevén Bunny – saját bevallása szerint nem volt feminista. Már legalábbis, ha azt gondoljuk a feminizmusnak, amit a hatvanas években a sajtó harsogott, vagyis: egy csapat durva, agresszív férfigyűlölő hangos akcióját. Szó sem volt persze ilyesmiről, de hát még 2019-ben is könnyen „szőrös lábú melltartóégetőnek” titulálják azt, aki kicsit is lázad a hímsovinizmus ellen.

RIP Dr. Bernice "Bunny" Sandler: Having worked at the NCAA, where Title IX is deeply revered as the reason why schools have an equal number of sports scholarships for men and women, I want to encourage my followers to read up on Bunny Sandler. By identifying LBJ-era language establishing the equal-rights responsibilities of entities receiving federal dollars (in this case, universities), Dr. Sanders ensured that girls with a knack for, say, medicine or engineering would join boys with similar skills in making the world a better place. As a result of her efforts, this language was clarified and made law when President Nixon signed Title IX. Dare I say, sports are a side-effect of this effort. Rather, Dr. Sanders ensured the best minds - not the best "male" minds - are equipped to make this world a better place. So please take a moment to learn about this hero. #unsunghero #bernicesandler #titleix #title9

Csakhogy Bernice nehezen viselte, ha a Marylandi Egyetem óraadó tanáraként olyanokat kapott a férfikollégáktól, hogy „maga csak egy háziasszony, aki visszajött az iskolába”. Mivel állandóan szenvedett a szexizmustól, egy idő után elkezdte tudatosan figyelni, mi zajlik az egyetemeken.

Az enyhe diszkriminációtól a szexuális zaklatásig számos formájával találkozott a nők elnyomásának.

És ebből elege lett. Úgy érezte, tennie kell valamit.

Kutatásai közben egy lábjegyzetben találta meg azt a félmondatos utalást, amelyből később a női egyenjogúságért folytatott harc egyik legfontosabb mérföldköve létrejöhetett.

Az utalás Lyndon B. Johnson elnök egyik 1967-es törvénymódosítását említette, amely megtiltotta az állami pénzből működő intézményeknek a nemi alapú diszkriminációt. Sandler maga köré gyűjtötte néhány olyan nőtársát, aki ugyanilyen fontosnak érezte, hogy végre változzanak a dolgok, és hadat üzent a hímsovinizmusnak.

Nyolcvan oldalnyi konkrét példával és esettanulmánnyal felszerelkezve belekapaszkodott ebbe a néhány szóba, és felvette a harcot a hátrányos megkülönböztetés meg a hímsoviniszta rendszer ellen.

Bunny Sandler 1970 és 1972 között mintegy 250 (!) intézményt perelt be nők elleni diszkrimináció miatt, köztük olyan rangos egyetemeket, mint a Columbia vagy a University of Wisconsin – sőt: Florida, New Jersey és Kalifornia komplett oktatási rendszere ellen is keresetet nyújtott be.

Társai követték a példáját, maguk is jelentve a visszaéléseket és sürgetve a törvénybe foglalást, elindítva így az amerikai közoktatást egyik legfontosabb változását. A kampányolók között ott volt Donna de Varona, de számos más világhírű sportoló, például a 39-szeres Grand Slam-győztes Billie Jean King teniszező is.

A IX. cikkely – zaklatni nem oké

Így, ilyen nagyszerű nők vérverejtékes munkája nyomán lépett hatályba, vagyis 1972 júniusában írta alá Nixon elnök a közoktatási törvény IX. cikkelyét, amely kimondta, hogy az Egyesült Államok valamennyi állami oktatási intézményében tilos a nemi alapú diszkrimináció.

Ez a gyakorlatban három nagyon fontos dolgot jelentett: egyrészt megnyílt az út a felsőoktatásba vágyó nők előtt, másrészt az egyetemi sport, ami Amerikában sokkal nagyobb presztízzsel bír, mint hazánkban, végre nem zárta ki a nőket. Harmadrészt pedig a cikkely kötelezi az intézményeket arra, hogy kivizsgálják és megfelelően szankcionálják a szexuális zaklatásokat.

Egyáltalán: kimondja, hogy zaklatni nem oké.

Utóhatás

A változás – ma már tudjuk – Sandler reményeivel ellentétben nem zajlott le néhány év alatt. Jelenleg is sok a gond az amerikai sportban egyetemi szinten és globálisan is – gondoljunk csak az amerikai tornászválogatott közelmúltban kirobbant botrányára, ahol a szövetség segített eltussolni az edzőtáborban megélt borzalmakat.

Mégis: a IX. cikkely alapjaiban formálta át az egész országot, nők millióinak adott lehetőséget az álmai megvalósítására.

Gondoljunk csak bele: vajon hová csúszna vissza az Egyesült Államok az olimpiák összesített éremtáblázatán, ha elvennénk azon nők érmeit, akik a hetvenes évek óta az egyetemi rendszerből jutottak az olimpiai dobogóra? Vajon világranglista-vezetőként tartanánk-e számon a női futball válogatottat, láthattuk volna-e tündökölni a Williams-nővéreket a teniszpályán?

Bernice Sandler példaképeket adott nekünk, akiknek történetéből erőt meríthettünk, amikor arra volt szükségünk.

És a IX. cikkely nem csupán az amerikai nők számára fontos: a jó példa hatása túlmutatott azon, hogy ezentúl nem rángatták ki a nőket a futóversenyekről – ahogy tették azt a bostoni maratonon Kathrine Switzerrel alig öt évvel korábban.

Az, hogy a világ egyik vezető hatalma törvénybe iktatta, hogy a diszkrimináció nem oké, globálisan elindított valamit. A IX. cikkelyért küzdőknek – köztük a törvény keresztanyjának, Bernice Sandlernek – mindannyian hálával tartozunk világszerte, akik futottunk már bármilyen versenyen, megkaptunk egy ösztöndíjat vagy tanultunk felsőoktatásban.

Bernice „Bunny” Sandler arra tanította Amerikát – és végső soron az egész világot – hogy sohasem szabad belenyugodnunk a megalázó helyzetekbe.

Hogy fel kell emelnünk a szavunkat, kiállnunk magunkért és egymásért – mert a csend nem segít. A tettek igen.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Bernice Sandler IX. cím bajnokaként a 2012-es NCAA Női Nemzeti Bajnokságon Denverben – Forrás: Getty Images/ AAron Ontiveroz/The Denver Post