1. Harriet Tubman, a rabszolga-felszabadító

Araminta Ross néven rabszolgaként született 1822-ben Amerikában. Egyik gazdától vándorolt a másikig, mindenhol durván bántak vele, verték, megalázták. Amikor egyik gazdája olyan súlyosan bántalmazta, hogy fejsérülésének egész életen át tartó epilepsziás rohamok lettek a következményei, Harrietnek nagyon elege lett. 1844-ben hozzáment egy szabad feketéhez, rá öt évre pedig megszökött az őt eladni készülő családtól. Férje nem tartott vele, de Harrietet ez nem riasztotta el. Északra indult, és útján azok a kvékerek, és a Földalatti Vasút  szervezet más tagjai segítették, akikhez szabadulása után beállt. Több mint két évtizednyi rabszolgaság után Harriet tehát ott állt szabadon, mégsem töltötte el a boldogság: aggódott azokért a családtagokért, barátokért, akiket hátrahagyott. Ekkor kapta meg a „Fekete Mózes” becenevet, ugyanis élete kockáztatásával többször is délre szökött, és rabszolgák százainak segített északra menekülni. A polgárháború idején az északiak oldalán harcolt, szolgált szakácsnőként, pincérnőként, végül az északiak kémjeként, és ő lett az első fekete nő, aki fegyveres támadást vezetett Amerikában. Nem véletlenül került Harriet arcképe – ismét első fekete nőként –  2016-ban a húszdolláros bankjegyre.

2. Kathrine Schwitzer, a bostoni maraton hőse

1967-ben az akkor 20 éves Kathrine-nek elege lett abból, hogy kizárólag férfiak nevezhetnek be a bostoni maratonra. Hiába volt érvényes rajtszáma, a versenyigazgató először üvöltve elkergette a versenyről, majd berohant a pályára, és megpróbálta kirángatni a lányt. A többi versenyző alkotott élő sorfalat Kathrine körül, akinek barátja pedig szépen knockoutolta a hepciáskodó igazgatót. Kathrine végigfutotta a távot, de hivatalosan csak évekkel később versenyezhetett. Akkoriban ugyanis sokan úgy vélték, a hoszútávfutás elférfiasítja a nőket, szőrösek lesznek, megnő a lábuk, méhük pedig elmozdul a helyéről. Érdekes módon ezek közül egyik sem történt meg Kathrine-nel, aki 1974-ben meg is nyerte a New York Maratont, utána még rengeteg versenyt, és azóta is ugyanazzal a 261-es rajtszámmal indul el maratonokon, amit első, botrányos versenyén viselt.

3. Juana Inés de la Cruz, a mexikói költőnő

Az 1600-as évek Mexikójában járunk, ahol Juana törvénytelen gyermekként születik meg, ám tehetsége mindent felülír. Háromévesen olvas, később filozófiát, orvostudományt, asztronómiát tanul. Műveltsége okán 16 évesen a mexikói alkirály udvarába kerül, ahol gyönyörű verseket ír, így lesz a XVII. század legfontosabb latin-amerikai költőinek egyike. Család és pénz híján sem hajlandó férjhez menni senkihez, inkább kolostorokban él, kísérleteket végez saját laborjában, és csak írja-írja a verseket. Az egyház nem engedi, hogy a vallásosságon túl művelődjön, de mielőtt kiharcolhatná magának, 43 évesen, betegápolás közben elkapja a pestist.

+3. Minerva, Patria és Teresa Mirabal

Csupán 57 éve történt az egyik legismertebb gyilkosság, ami hamar a nők egyenjogúságáért folytatott harc szimbólumává vált. Az áldozatok, egyben hősök a Mirabal-testvérek voltak, név szerint Minerva, Patria és Teresa. Mindannyian feleségek, anyák, egyetemet végzett, művelt nők, akik nem féltek hallatni a hangjukat úgy sem, hogy többször lecsukták őket. A lányok olyan fontos szereplői voltak a Dominikai Köztársaságban folyó, egyeduralkodás elleni harcnak, hogy a diktátor, Rafael Leónidas Trujillo fő ellenségének nevezte őket. Sajnos hatalmában állt, hogy – közlekedési balesetnek álcázva – megölesse őket 1960. november 25-én. Ám Trujillo nem számolt a közvélemény felháborodásával, a nemzetközi visszhanggal, és végül bele is bukott hatalmaskodásába: fél évvel a lányok halála után saját emberi végezték ki. 1981 óta emlékeznek meg november 25-éről a nők elleni erőszak felszámolásának napjaként, az ENSZ 1999-ben tette nemzetközivé a megemlékezést. Minerva, akit halála előtt többször is megfenyegettek, ezt a mondatot hagyta ránk: „Ha meghalok, majd kinyújtom a karom a sírból, és még erősebb leszek”. Lánya, Minou Tavárez Mirabal, aki négyévesen veszítette el édesanyját, politikus lett hazájában, és tovább küzd a nők jogaiért.

Fenyvesi Zsófi