–

Édesanyám folyton panaszkodott az iskolákra meg a szünetekre

Korábban sosem értettem, miért. Egész addig, míg a nagyobbik lányom el nem kezdte az óvodát.

Aztán a kisebbik az óvodát.

Aztán a nagyobbik az iskolát.

Aztán amikor visszamentem (volna) dolgozni.

Egy hónapon belül rájöttem, mi volt a baja édesanyámnak: öt egész munkanapra előre sem lehet tervezni. Nem azért, mert a gyerek folyton beteg lesz. Az „benne van a pakliban”. Hanem azért, mert

nincs az a közintézmény, amelyik képes lenne két hétre előre megmondani, mit szeretne csinálni.

Netalántán egész évre. Pontosan.

Hogy lehet így kalkulálni?

Hogy úgy lehessen tenni, mintha a dolgozó anya is normális lenne. Például tavaly is volt advent. Tavaly is volt karácsonyi szünet.

Vagy őszi szünet, síszünet, tavaszi szünet, nyári szünet… És esküszöm, hogy jövőre is lesz Mikulás.

Mégis olyan, mintha ez minden évben újdonság lenne.

Hétfőn szólnak, hogy hiába lesz munkanap szombaton, az ovi zárva tart. Kiírod a szabidat.

Kedden szólnak, hogy munkanap lesz, úgyhogy be kell menni a gyereknek az iskolába.

Basszus, de szabin leszek, mindegy, majd elmegyünk a kicsivel csavarogni, ráfér az anyás nap.

Aztán szerdán szólnak, hogy ugyan munkanap van szombaton, és suli is lesz, de csak 11:30-ig.

Ennyit a csavargásról… Délben bezárják az iskolát.

Ugyan munkanap van szombaton, de nem, nem alhattok tovább, hanem kiírod a szabidat szépen, aztán felkelsz ugyanúgy hajnalban, fogod a kicsit, és elviszed a nagyot, hogy 240 perccel később érte menj. Hátha megtanul ezalatt olvasni.

El ne késs, mert bezárják a sulit. Egy nap szabi: kuka.

Nem baj, úgyis ráfér a lakásra is az a pár óra takarítás, mindjárt karácsony. Karácsonyi szünet is lesz, tudod, hogy mikortól, már rég kiírattad a szabadságodat. De aztán kiderül, hogy addig még lesz egy olyan szombat, ami munkanapnak számít. Ovi nincs, felügyeletet viszont most lehet kérni.

Hát kérsz, mert a szabid maradékát már ellőtted az őszi szünetre, amikor az utolsó pillanatban szóltak, hogy ügyelet sem lesz, de közben kiderül, hogy a nagynak nem lesz sulija. Szombati munkanap ide vagy oda, délig sem dolgozik itt most senki, valamikor a tanároknak is kell karácsonyozni.

Oké, kiírod a szabit. Aztán szombaton észreveszed a kiírást, hogy lesz a suliban karácsonyi ünnepség is, várják szeretettel a szülőket. 14:30-ra. Szerdán…

Még egy nap szabi, vagy egy fél, ha jó formájában találod a főnöködet. Ráadásul akkor még a másik alszik az oviban, tehát vagy nem lesz ott a nagy ünnepségén, amire együtt készülnek két hónapja, vagy nem fog aludni, vagy mégis egész napos szabi kellene, sehogy sem lesz ez jó…

Míg ezen gondolkodsz, automatikusan aláírsz egy következő papírt. Igen, a kicsi téli szünete. Persze egy nappal korábban, mint a nagyé, hoppá, még egy nap szabi hiányzik.

Karácsonyi ünnepség is lesz? – kérdezed megtörten az óvónőt. „Lesz, igen, de zártkörű, csak a gyerekeknek.” Legördülne egy kő a szívedről, ám jön is a mondat vége. „De adventi barkácsdélután lesz.” Fél 4-kor, hétfőn. Aztán Mikulás-ünnepség, szintén szülőkkel együtt, csütörtökön négykor.

És pénteken jó lenne ebéd után elvinni a gyerekeket, mert az óvónők is karácsonyoznának, ez érthető. Pénteken egykor.

És januárban mikor kezdünk?

Harmadikán, feleli az óvónő. Harmadikán, feleli a tanárnő.

Szuper, nyersz két teljes napot az év elején, hátha be tudsz hozni mindent. Kiírod a karácsonyi szabidat megint, lebeszéled a csúsztatásokat… megint.

Aztán december közepén kapsz egy levelet, hogy január harmadikán–negyedikén rövidített oktatás van, 11:30-kor menj majd a gyerekedért.

Jó, akkor inkább nem viszem, mert úgyis szabin kell lennem.

Olyan nincs, illetve dehogynem, évi három napot igazolhat a szülő, ebből elhasználhatsz kettőt, és már lesz is. De nem akarom elhasználni, azt mondták, lesz iskola. Van is, délig még ügyelet is van.

Úgyhogy? Úgyhogy… három hetet szabin vagy, előtte barkácsolsz, mikulásozol, körjátékozol, aztán harmadikán reggel felkelted a gyerekeidet.

Mindkettőt, azt is, amelyiknek szünet van. És mentek az iskolába. 240 perccel később érte mentek a kicsivel. Akinek közben fizeted az ebédjét az oviban, mert akkor már nem lehetett lemondani, amikor szóltak.

De hát senki sem tudhatta előre, hogy idén is lesz karácsony… ugye?

 Dorka