Kínos hallgatás vagy békés együttlét? – A csend szerepe a párkapcsolatban

–

Amíg nem volt tartós párkapcsolatom, rettegtem attól, hogy egyszer csak elfogynak majd a szavak. Már a gondolattól is borsózott a hátam, hogy miután kínos némaságban megettük a vacsorát, a csendet a kanapéra is magunkkal visszük, és reggelikészítés közben is maximum arról beszélünk, hogy ki megy el bevásárolni. Szerencsére a kínos csend egyelőre nem fenyeget, időnként mégis belém hasít a gondolat: mi lesz, ha egyszer kifogyunk a témákból?

Előrebocsátom, ez a cikk nem fog választ adni arra, hogy mi helyes és mi nem, nincs titkos recept, sem tuti tanács, hiszen minden pár más, különböző preferenciákkal, vágyakkal, dinamikával. Feltettem hát a kérdést a bolti eladótól kezdve a kórházi váróteremben ücsörgő nénin keresztül a tizenhat éves kamasz srácig, mindenféle korú és nemű szerelmesnek, ám a téma legalább olyan nehéz dilemmának bizonyult, mint azt eldönteni, hogy az ananásznak van-e létjogosultsága a pizzán.

Lássuk, mit gondol egy idős házaspár a csendről!

Egy kórházi folyosón várakoztam, miközben a mellettem ülő Ica néni a férjével csetelt (pontosabban egy szívecskét igyekezett küldeni neki), ám ekkor felbukkant Lajos bácsi, a szívecske címzettje. Kedvesen köszöntötték egymást, és hogy elüssék az időt, Lajos részletes beszámolóba kezdett. Minden apró részletre kitért, így azt is megtudtuk, hogy hány szelet sajtot csomagolt Ica szendvicsébe, és azt is, mennyit töprengett azon, hogy vacsorára vajon a paprikás vagy inkább a csemege szalámi lesz-e a tökéletes választás. 

Ica néni ekkor rám nézett, és azt mondta: „Na látod, ez az ember negyvenhárom éve nem tudja megjegyezni, hogy nem szeretem a sajtos szendvicset.” Negyvenhárom? Mi a titok? Van még miről beszélgetni? Vagy már csak csendben ülnek egymás mellett?

Hogyan lehetséges, hogy Ica néninek negyvenhárom év után is az az első dolga, hogy szívecskét küldjön Lajosnak, aki negyvenhárom év után sem tudja megjegyezni, hogy a felesége nem szereti a sajtos szendvicset?

Ezek a kérdések egy végtelennek tűnő történetfolyamot indítottak el, ezért megpróbálom összefoglalni, milyen a csend egy több mint negyvenéves házasságban: a haragot sosem viszik magukkal az ágyba, mert a dühös csend megmérgezi az embert, ugyanakkor Ica szerint nem árt, ha megtanulunk hallgatni. Az évek során mindketten sokat változtak, de éppen ez adja az alapot ahhoz, hogy őszinte beszélgetésekkel még szorosabbra fűzzék a kapcsolatukat. A házaspár szerint, amikor a gyerekek kirepülnek, a beszélgetések új dimenziót kapnak: a múlt eseményei más megvilágításba kerülnek, és különösen fontossá válik, hogy a közös jövőről is szó essen, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy hova ültessék a barackfát. „A csend nem azért van, mert elfogytak a szavak, hanem mert pontosan tudjuk, hogy minden rendben van közöttünk” – magyarázta Ica néni, miközben megigazította Lajos bácsi zakóját.

A közös fejlődés és változás kapcsán dr. Berczik Krisztina pszichológus kiemelte, hogy a személyiségfejlődés eltérő iránya vagy üteme nehézségeket hozhat egy kapcsolatba és ilyenkor a csend is egyre gyakoribbá válhat. „Lehet, hogy az egyik fél komolyan foglalkozik önfejlesztéssel, míg a másik nem, ilyenkor gyakran előfordul, hogy a pár elfejlődik egymás mellett.

Az önfejlesztés útjára lépő fél olyan témákkal kezd foglalkozni, amivel a másik nem tud azonosulni. Ez a különbség távolságot szülhet, különösen, ha az egyik fél egyre inkább érzékeli partnere elakadásait” – mutatott rá a szakember. 

Ugorjunk vissza harminc évet!

A 16 éves Dávid gyakran gondolkodik azon, hogy miért ülnek egyre többször csendben a barátnőjével, Zsófival. Dávid úgy érzi, nem az a kellemes, filmbe illő csend telepedett közéjük, amikor két ember tökéletes harmóniában létezik együtt, hanem az a furcsa, nyomasztó fajta, amikor mindketten azon gondolkodnak, mit kéne mondani, és hogy vajon a másik is ugyanilyen kényelmetlenül érzi-e magát. Dávid felidézte a fél évvel ezelőtti randikat, amikor minden könnyed és izgalmas volt: hosszú beszélgetések a suliról, kedvenc filmekről és arról, ki milyen fura dolgot szokott enni gyerekkorában, de az utóbbi pár hónapban egyre többet hallgatnak. Néha azon kapja magát, hogy az órát bámulja, és azon töpreng, vajon mennyi idő telt el az utolsó mondat óta. Dávid egyre frusztráltabb, mert úgy érzi, nem érdekli Zsófit, ugyanakkor nem meri megkérdezni a barátnőjét, mert fél, hogy a válasz megerősítené az aggodalmát. 

Bíró Bence pszichológus és sémakonzulens szerint a kezdeti időszakban az újdonság varázsa számtalan beszédtémát kínál, de idővel a rutin és az ismerősség miatt ritkulhatnak a spontán beszélgetések. Gyakori oka lehet a beszélgetés csökkenésének az is, ha az érdeklődési körök eltérnek. A pszichológus szerint a beszélgetés mennyiségét és minőségét az is befolyásolhatja, hogy a pár tagjai inkább extrovertáltak vagy introvertáltak.

„A csend lehet átmeneti, különösen egy stresszes vagy érzelmileg megterhelő időszakban. Ilyenkor előfordulhat, hogy az egyik fél inkább pihenni szeretne, illetve a különböző megküzdési stratégiák is szerepet játszanak, hiszen míg egyesek szeretik kibeszélni a nehézségeket, mások inkább bezárkóznak.” 

A szakértők szerint a kapcsolat hosszúsága nem vezet szükségszerűen a közös témák elfogyásához, sőt sokszor épp az ellenkezője történik. Jó esetben a felek mélyebben megismerik egymást, egyre inkább bevonódnak egymás érdeklődési köreibe, különféle nehézségeken mennek együtt keresztül. Ezek mind olyan dolgok, amelyek beszélgetések témáját adhatják, ha megvan egymás iránt a kölcsönös szeretet, érdeklődés, jó szándék, tisztelet, nyitottság, támogatás, de ha nincsenek meg a közös alapok, az összhang, a hasonló érdeklődés, vagy elmúlik a kezdeti lángolás, idővel valószínűleg kifogynak a témákból.

Mi van, ha kimarad egy lépcsőfok?

Judit és Gergő tíz éve egy pár, de a nyolcadik évben a kapcsolatuk észrevehetően csendesebbé vált. Nem érezték úgy, hogy nagy probléma lenne, mégis egyre többször jutott eszükbe, hogy valami talán megváltozott.

Tudták, hogy nem szeretnének gyereket, a barátaik mégis győzködték őket, mondván, a kisbaba érkezése felrázza a kapcsolatukat és bőven elég beszédtémát nyújt a következő húsz évre. Judit és Gergő azonban tartotta magát a döntéséhez, de abban megegyeztek, hogy vesznek egy kutyát. A csendet azonban ezután is csak a kutyaugatás törte meg. Gergő úgy véli, a csend nem probléma, hanem a kölcsönös elfogadás jele. „Nem kell folyton beszélni, elég, ha egyszerűen csak jól érezzük magunkat egymás társaságában.” 

Judit eleinte izgult a férje hozzáállása miatt, ezért kitalálta, hogy napi egyszer közösen sétáltassák a kutyát. „A kutya jelenléte megalapozza a beszélgetést. Be kellett látnom, talán igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ha a kapcsolatunk nem lép szintet, eltávolodhatunk egymástól. A társadalom szerint ez a lépés a gyerek lenne, de továbbra sem érezzük magunkban a vágyat, hogy szülők legyünk.” A csend a kutya érkezésével sem tűnt el teljesen, így Judit és Gergő párterápiába kezdtek. Az ülések során megfogalmazták a vágyaikat, és rájöttek, hogy a gyerekvállaláson túl is számos közös céljuk lehet. A tervezgetés új lendületet adott a kapcsolatuknak, és most úgy érzik, a csend már nem a problémát, hanem a harmóniát és az összhangot tükrözi.

Mielőtt továbbmennénk, érdemes megállni egy pillanatra a gyerektelen pároknál, amelyeket gyakran máig sokan próbálnak rábeszélni a családalapításra, pedig a szakértők szerint a gyereket nevelő párok is gyakran kifogynak a szavakból. Vagy legalábbis azokból, amik nem a gyerekekről szólnak.

A szakértők szerint a gyerekek körüli döntések és mindennapi teendők gyakran annyira lekötik a szülők figyelmét, hogy húsz évvel később, amikor a gyerekek kirepülnek, sokszor két idegen találja magát egymás mellett. 

Mi okozza az egyre hosszabb csendet (ha a gyerekek kirepültek a házból)? 

Haraszti Tamás tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerint előfordulhat, hogy az élethelyzetek miatt a felek figyelme eltérő irányba fordul, de sok esetben mélyebb, érzelmi okok állnak a háttérben. Ilyen lehet a kétség, a félelem vagy az, hogy a pár tagjai elkerülnek bizonyos témákat, attól tartva, hogy azok konfliktust vagy akár a kapcsolat megrendülését okozhatják. Előfordul, hogy az egyik fél passzívan várja, hogy a másik kezdeményezzen, ami félreértésekhez vezethet: az egyik úgy érzi, nem fontos a másik számára, míg a másik visszavonul a kezdeményezéstől. Ez a dinamika könnyen ördögi körré válhat, amelyben a felek sérelmeket és hiányokat halmoznak fel, ami végül kritizáláshoz és hibáztatáshoz vezethet. A kapcsolat olyan, mint egy kert, amely folyamatos gondozást igényel – ha elhanyagolják, nehéz újra visszaszerezni a harmóniát. Emellett a mélyebb problémák, például elfojtott érzelmek vagy konfliktusok tovább ronthatják a helyzetet, különösen, ha az érzelmi válaszkészség sérült, és a felek nem érzik a másik támogatását vagy elérhetőségét.

Bíró Bence szerint a beszélgetések elmaradásának számos oka lehet, ezek közül a rutin és az egyhangúság különösen meghatározó.

„Az is előfordulhat, hogy a párok túl sok időt töltenek együtt, ám nem minőségi időt. Ilyenkor hasznos lehet, ha külön programokat szerveznek, amelyek során új élményeket gyűjtenek, vagy időnként fizikailag is eltávolodnak egymástól.

Segíthet, ha egyikük irodából dolgozik a közös home office helyett. Az érzelmi eltávolodás szintén akadályozhatja a kommunikációt, különösen akkor, ha a pár tagjai nem érzik egymást érzelmileg elérhetőnek, illetve ha a kapcsolatban szokássá válik bizonyos témák elkerülése, a spontán beszélgetések is elmaradozhatnak.”

A szakértő szerint a beszélgetések elmaradásának hátterében gyakran mélyebb okok is rejtőzhetnek, például a stressz, a túlterheltség vagy elfojtott konfliktusok. Ha egy pár nem talál beszédtémát, az a kapcsolat érzelmi állapotát tükrözheti. Ha mindketten elégedettek a csendesebb időszakokkal, és a bizalom, valamint a kapcsolódás továbbra is erős, nincs ok aggodalomra, érdemes átmeneti állapotként tekinteni rá, amikor azonban a csend érzelmi eltávolodással párosul, érdemes mélyebbre ásni, és feltárni, hogy elfojtott érzelmek, ki nem mondott sérelmek vagy konfliktuskerülés állnak-e a háttérben.

A párkapcsolatok idővel természetesen változnak, és ez a beszélgetésekre is hatással van. A kapcsolat elején, a „mézeshetek” időszakában a párok szinte elválaszthatatlanok. Mély beszélgetéseik vannak, minden idejüket együtt szeretnék tölteni, és szinte mindenről van mit mondaniuk egymásnak. Ez az intenzív szakasz általában néhány hónaptól egy évig tart. Ezt követően jön egy olyan időszak, amikor a felek felismerik, hogy különbözőek, és elkezdik újra előtérbe helyezni saját érdeklődéseiket és tevékenységeiket. Ilyenkor gyakran tapasztalják, hogy a beszélgetések kevésbé mélyek, vagy ritkábban kerülnek sorra, hiszen már nem csak egymás körül forognak a gondolataik. „Sok múlik azon, hogy milyen a felek személyisége, milyen élethelyzetben vannak, és hogyan kezelik a kapcsolat dinamikáját. Az viszont biztos, hogy a kapcsolat frissességének megőrzéséhez fontos a tudatos kommunikáció és az, hogy a párok együtt teremtsenek új élményeket” – mondta Bíró Bence. 

Milyen az átmeneti, kényelmes csend?

Haraszti Tamás szerint nehéz meghatározni, milyen is a komfortos csend. Mindenekelőtt érdemes feltenni magunknak a kérdést: érzünk-e hiányt? Feszült, kényelmetlen a csend? Esetleg félünk valamitől? „Egészen más helyzet az, ha egy pár egymás mellett olvas, de azt élik meg, hogy minőségi időt töltenek egymással, vagy ha azt éli meg az egyikük, hogy a másik a könyvébe bújva távolságot vesz fel tőle.

Minden pár maga határozza meg, hogy milyen közelséget tartanak komfortosnak a kapcsolatban, de érdemes időnként ránézni, hogy még mindig megfelelő-e, vagy szükséges változtatni rajta” – hangsúlyozta a szakértő.

Nelli és Panna kapcsolata szinte tökéletes példája annak, amit Haraszti Tamás megfogalmazott. Nelliék hét éve vannak együtt, de a közös csend számukra nem kellemetlen, hanem a minőségi együttlét természetes része, amiben mindketten komfortosan érzik magukat. A csend számukra a kapcsolódás egy formája, nem pedig a távolság jele. „Az életben vannak olyan időszakok, amikor minden kicsit, csendesebb. Előfordulnak kevésbé romantikus napok, amikor nincs miről mesélni, de szerintem ez teljesen természetes. Én kifejezetten szeretek csendben lenni is. Panninak időbe telt, mire ő is arra jutott, hogy nem kell mindig beszélgetni csak azért, mert úgy érezzük, hogy muszáj. Szerencsére a csendesebb időszakokat nálunk egy újabb minifellángolás követi, igaz, teszünk is érte. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de jó megtörni ezeket az időszakokat egy meglepi vacsival vagy egy hétvégi kiruccanással” – meséli Nelli.

Berczik Krisztina szerint vannak olyan élethelyzetek, amikor természetes a csend. Előfordulhat, hogy egy-egy esemény jobban megterheli a pár egyik vagy mindkét tagját. A szakértő szerint friss kismamáknál gyakran előfordul, hogy minden gondolatuk a kisbaba körül forog, a társuk viszont továbbra is eljár otthonról, dolgozik, éli a korábbi ritmusú életét. A szakértő szerint

akkor is kialakulhat az átmeneti csend, ha az egyik fél új munkát kap, ami teljesen leköti a figyelmét, új kapcsolatai alakulnak, sőt, talán a munkatársakkal több a közös téma. Ilyenkor a másik fél úgy érezheti, hogy háttérbe szorult,

úgy érzi, már nem ő az első, de amennyiben az újdonság varázsa után helyreáll az egyensúly, a szakértő szerint ez hosszú távon nem okoz problémát.

Hasonló fordulópont lehet a nyugdíjazás, amit ideális esetben a felek nagyjából egyszerre élnek meg. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy a felszabaduló időt közös beszélgetésekkel és tartalmas együttlétekkel töltsék meg, azonban, ha a kapcsolatban korábban hiányosságok voltak a kommunikáció vagy az érzelmi kapcsolódás terén, amelyeket a munka elfedett, ezek a nyugalmasabb időszak kezdetével felerősödhetnek és felszínre kerülhetnek. 

Hogyan lehet fellendíteni a kommunikációt?

Bíró Bence szerint a beszélgetések újraindításához hasznos lehet napi rituálékat bevezetni, például tíz percet szánni a napi élményeink megosztására, vagy közös tapasztalatokkal, új hobbikkal friss impulzusokat teremteni. Fontos figyelni, mikor a legnyitottabb a partnerünk, és ehhez igazítani a kezdeményezéseinket.

Néhány éve nagy visszhangot keltett egy pszichológiai tanulmány, amely szerint két idegen is képes lehet egymásba szeretni, ha feltesznek egymásnak egy 36 elemből álló kérdéssort. Ezeket a kérdéseket Arthur Aron és kutatócsoportja dolgozta ki, hogy elősegítsék a kölcsönös bizalom, intimitás és érzelmi közelség kialakulását. A módszer lényegét a fokozatosság adja: az első blokk könnyedebb, ismerkedő kérdésekkel indít (például: Ha bárkit meghívhatnál vacsorára, kit választanál?), majd személyesebb témákra vált (Mi életed legnagyobb teljesítménye?), végül mély érzelmi és intim kérdések következnek (Mikor sírtál utoljára mások előtt?). A kérdéssor célja, hogy a résztvevők egyre jobban megnyíljanak egymás előtt, ami a szoros kapcsolatok alapja lehet. 

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a 36 kérdés önmagában nem garantálja a szerelem kialakulását, de segít a kölcsönös önfeltárásban és intimitásban, erősítheti a kapcsolatot, elmélyítheti a barátságot. 

Ha pedig a kutatócsoport szerint két idegen is egymásba szerethet a kérdésekkel, akkor miért ne működhetne azoknál, akiknek ez már egyszer valóban sikerült? Egy próbát megérhet!

Simon Eszter