–

 

Célunk nem a háború, hanem a konszenzus és a javító szándék

Az alapprogram módosítása értelmetlen. Mindaz, amit változtatásként jeleztek az egészségnevelésben, már évtizedek óta jelen van a magyar óvodákban, külön súlypontozás nélkül és hatékonyan.

Mire jó ez mégis?

Mindenképpen figyelemelterelésnek. Hogy ne azzal foglalkozzunk, mi a valódi probléma, hanem kössük le a pedagógusok, óvodák figyelmét azzal, hogy újra és újra, mondjuk, félévente szükségessé váljon átírni a helyi programokat.

A helyi programok már lassan egyáltalán nem tükrözik a helyi sajátosságokat, mert az aktuális politikai szereplők kötelezően átíratnak, fogalmaztatnak részleteket, nyirbálnak önálló intézményi gondolatokat.

Elveszítjük sajátosságainkat, uniformizálnak bennünket. Köztük legtöbbjük bagatell. Szavakon lovagolnak, a komoly, megoldásra váró feladatokat pedig félresöprik.

Nézzünk egy aktualitást, ami évekkel ezelőtt kezdődött: migránsok…

Minden fejezetbe be KELLETT! venni azt, hogy tekintettel vagyunk rájuk, biztosítjuk nekik a szabad vallásgyakorlást, identitástudatukat erősítjük, elfogadjuk őket. Hónapok teltek el, míg minden bekerült az előírt helyekre az előírt módokon úgy, hogy egyetlen migráns sem akarta beíratni gyermekét az óvodába. Még csak migránst sem láttunk, de elkezdődött a migránsellenesség.

Nesze neked, keresztényi szeretet! Ez is csak látszat volt, eljátszani az együtt érző kormányt, ami már a nevelés/oktatás kezdeti fokán is tesz értük…

Mi van ma? Arról jobb nem beszélni, mert a vízcsapból is ők folynak, a „fantomok”. Megjegyzem, a politikát nem én hoztam be az óvodai nevelésbe, hanem azok, akik mindezt előírták. Holott addig is, azóta is az óvónők szemében minden gyermek egyforma, mindegy, honnan jött! 

Pedagógus életpályamodell…

Szívesen hangoztatott szó, mintha már ott tódulnának mögötte az eredmények. Én nem látok olyanokat.

A magyar óvodai nevelés, mióta óvodák léteznek, példaértékű volt. Tárgyi eszközökben ugyan akkor sem dúskáltak, de látták, mennyire fontos egy egészséges társadalom létrejöttéhez. Tisztelet, megbecsülés övezte a kisdedóvókat.

Nézzünk a mába… A bérezés ármány, hazugság, hangulatkeltő, a valóságtól messze van. Hangulatot kelt mind az intézményeken belül /óvónő-dajka/ és hangulatot kelt a társadalmi rétegek között, hiszen azt harsogja a médián keresztül, hogy folyamatosan emelik a bérünket. Ez egyszerűen nem igaz!

Mit lát a külvilág? „Tök jó ezeknek az óvónőknek, egész nap játszanak, a fizetésüket meg emelik…”

Arról nem szólnak, hogy mennyi felesleges adminisztrációs terhet akasztanak a nyakunkba, hogy a papírt is le kell papírozni. Hogy a külcsín miatt elvész a gyerek, de a külcsínt elvárják.

Utat kell találnod a huszonakárhány gyermek lelkéhez, az ő szüleik lelkéhez, észre kell venned, ha valami hibádzik egy családban, mert azonnali jelentési kötelezettséged van. A partnereknek is bizonyítanod kell.

Meg kell értetned a családoddal, hogy „bocsi, de azért ülök még este tizenegykor a laptop előtt, mert intézményi önértékelek/ aztán van még pedagógusi meg vezetői is, stb.../, mert hujjjjuj, ellenőrzés lesz.”

Szerencsés az a pedagógus, akit megért a párja, de hogy értsenek meg a saját gyermekeim?

Mindenféle ellenőrzések, papírgyártás nélkül is működött az óvoda, és színvonalasan! Mire jó ez?

Az energiák lefoglalására. Ezek nem előrevivő intézkedések. Miért kevés még a pedagógus? Mert már gyakornokként megtapasztalja a felesleges terheket, és minősíthetetlenül kevés a bére, holott ugyanazt csinálja, mint én 32 éve. Pedig belead apait-anyait. Egy idő után inkább kimegy külföldre dolgozni, ahol megéri neki, vagy elmegy operátornak, ahol a dupláját keresheti.

A gyakornoki bérrel nincsenek lehetőségei. Jövőkép? Havi 121 ezer forinttal? Ugyan mááááár! Ugye, ezzel nem dicsekednek?!

Kötelező nyelvvizsga? Ettől sem lesz szuperebb az óvónő. Itt a portfólió ügye. Sokáig hasmenésem és kiütésem volt már akkor, amikor meghallottam ezt a szót. Most, hogy a mentoráltamnak meg kell írni, ki kell bírnom.

Felesleges szótépés az egész

Egy óvónő nem attól lesz jó, hogy tökéletesen leír mindent az összes indikátor fényében, hanem attól, hogy a gyakorlatban ért ahhoz, amit megtanult. Szeretetteljes, kreatív, megértő, szakmailag igénye van a fejlődésre és még sorolhatnám.

Ezt pedig az idő hozza meg és a tapasztalás. Értékelést pedig folyamatosan kapunk szülőktől, gyermekektől, vezetőtől, kollégáktól, tanítótoktól, partnerektől. Egyáltalán, hogy mer engem értékelni egy idegen, amikor nem ismeri az addigi munkámat, a jellememet, a kapcsolataimat. …És engedtessék meg, hogy nekem is legyen rossz napom, és hibázhassak, mert a pedagógus is ember!

Az életpályamodell teher, nem hoz életpályát, mert ahogyan megismerik, már menekülnek előle.

Az óvodai nevelés alapja, – nem győzöm mondani – a testileg-lelkileg kiegyensúlyozott pedagógus. Ezt még lehetne cifrázni, de ez a lényeg. 

Dologi kiadások

Most azt olvasom, hogy megemelték ezeknek az összegét a jövőre nézve. Kíváncsian fogom figyelni, hogy valóban így lesz-e, vagy ez megint csak áltatás, hogy picit javítsanak a pedagógusi közhangulaton. Igenis az államnak kellene biztosítani a megfelelő egészségügyi és tárgyi feltételeket és csak utána legyenek elvárásai, ha már ezek megvannak. Ha már kötelező hároméves kortól az óvoda, akkor biztosítsa az összes gyermeknek a papír zsebkendőt, a vécépapírt, fogkrémet, stb., legyenek fertőtlenítőszerek, és a gyerekek fejlesztéséhez megfelelő számú és minőségű eszközök. Ellenkező esetben, mindez VICC!

Nem tudom, hogy a kívülállók sejtik-e, hogy egy óvónőnek mennyi megy saját zsebből a munkájára?

Megmondom, havi öt-tízezer ezer forint. Mennyi megy gyógyszerre, immunerősítőre? Minimum tízezer. Jah, hogy ezt vállaltuk!? Egyre kevesebben vállalják…

Most jön a hazafias nevelés

Már készülnek az ovisoknak/kisiskolásoknak szóló kisfilmek. Hááát, csak nagyra nyitottam a szemem, még ki sem jött a törvény, de megbízások már vannak. Fura… Újabb üzlet valakiknek!

Mik a félelmeink? Hogy újra át kell írnunk a helyi programot. Bohócnak néznek bennünket.

Olyan állásfoglalásokat tesznek, amik feleslegesek, és amik túlkapásokhoz vezethetnek. A félelmem, hogy ezek a kisfilmek kötelezően ajánlottak lesznek, már, ha van min lejátszani őket… További félelmem, hogy vetélkedés lesz belőle, és ki lehet írni majd az óvodákra: „színitanoda”!

Elvárják a gyerekek szerepeltetését a nemzeti ünnepeinken. Hadd maradjanak már gyerekek!!! 

Keresztény értékek, nemzeti tudat? A lehetőség adva, mutassanak mindegyikben helyes, hiteles példát! Mi alapból ezt nyújtjuk! Ennyi…

Gyöngyi óvó néni

Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember is írt a témáról korábban, olvassátok el ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Zero Creatives