–

Mi kellene ahhoz, hogy többen válasszák a tanári pályát?

Hogy legyen tér a kreativitásra? Hogy kiválaszthassák a tankönyveket, amikből tanítani akarnak? Hogy nagyobb legyen a szakma megbecsültsége? Hogy olyan fizetést kapjanak, amiből kompromisszum nélkül meg lehet élni? Vagy a gyerekek mentális egészségét kéne priorizálni?

Bármelyiket mondanátok, abszolút érvényes lenne – az oktatás rendszerszintű problémáival kapcsolatban sokan és régóta kongatják már a harangot. És persze, voltak intézkedések az utóbbi években, egy tavalyi kormányrendelet értelmében például, bár az EU-s átlag 90, a pedagógusok átlagbére idén már eléri a diplomás átlagbér 80 százalékát. Ráadásul ezt a magyar kormánynak az Európai Unióval kötött megállapodásnak megfelelően legalább 2030. december 31-ig fenn kell tartania.

Örülhetnénk, persze – ha nem néznénk a mérleg másik serpenyőjét.

Mondjuk a „státusztörvényt”, aminek hatására több mint ezer pedagógus hagyta ott a pályát, és amit a kormány igyekezett úgy beállítani, mintha szükséges feltétele lett volna a pedagógusok béremelésének.

Valójában azonban csak tovább szűkült a tér a pedagógusok körül, ugyanis nem a rendelettel járó új jogviszony hozta el a közoktatásban dolgozók béremelését.

Elhozta viszont a pedagógusokkal szemben folytatott fegyelmi eljárás lehetőségét, a korábban meghatározott, napi legfeljebb nyolc órás munkaidőt tizenkettőre, a heti maximum negyven órát meg negyvennyolcra emelték. Az intézmények vezetői, de akár a tankerületi igazgató is elrendelheti az úgynevezett „szabadfelhasználású munkaidő” intézményben történő elvégzését – ami lehet például dolgozatjavításra fordított munkaidő, a szülőkkel való kapcsolattartás, vagy a jegyek beírása a KRÉTA rendszerébe.

De változott a délutáni felügyelet időtartama is: ezt korábban 17 óráig, 2024-től azonban reggel 7 és 8 óra között, valamint 16 és 18 óra között kell biztosítani. És míg ezt megelőzően a feladatellátási hely egy adott intézmény volt – az, ami az alkalmazott munkaszerződésben szerepelt –, a rendelet értelmében a tankerületi központ már utasíthatja a pedagógusokat a – járáson belül ugyan, de – más iskolában vagy óvodában történő munkavégzésre. Mindez persze csak akkor rendelhető el, ha az új feladatellátási intézmény és a lakóhely között − tömegközlekedési eszközzel − történő oda- és visszautazás ideje nem haladja meg a három órát naponta.

A rendeletben foglaltak vállalása sok mindenről szólhat. De azok között, akik mindezek ellenére pedagógusok maradtak, azt gondolom, szép számmal vannak olyanok, akik továbbra is elkötelezettek és tenni akarnak.

Akiknek fontos a hivatásuk, és nem hagyják, hogy bármi ellehetetlenítse őket. Kitartanak – és törekednek arra, hogy a lehető legjobb munkát végezzék.

Tudom, mert ismerem őket. Azokat, akik a szembeszélben is stabil támaszai a gyerekeknek, akik igyekeznek helyt állni, sokszor erőn felül is jelen lenni. Akik, ha választhatnának, nem biztos, hogy a központilag kirendelt könyvekből tanítanák, hogy mi a család, meg akikben nap mint nap megszólal a lelkiismeret hangja, hogy vajon fel tudják-e készíteni a diákokat mindarra, amire a Nemzeti Alaptanterv nem – ami az életben rájuk vár.

Mindez viszont kevés, az Oktatási Hivatal szerint nem elég. Hiszen honnan tudnánk, hogy milyen tudást adnak át a gyerekeinknek a pedagógusok, akik az egyre kisebb mozgástér ellenére is a pályán maradnak, ha nem részesülnek a Miniszterelnökség alá tartozó Nemzeti Közszolgálati Egyetem továbbképzéseiben?

Azokra gondolok, tudjátok, amelyek kiemelt nevelési és fejlesztési célja a „nemzeti öntudat”, meg a „hazafias nevelés”. Amelyek közül nem választhatnak szabadon, és amiken „egyedi igazgatói kijelölés alapján” kell részt venniük.

„Ha lopsz, megfizetsz” – Végéhez ért Marine Le Pen politikai karrierje?

WMN Ügy – 2025. április 8. – MN

Merthogy idéntől már ez a rendszer, hét év helyett továbbképzés ötéves ciklusokban. Azok a pedagógusok meg, akik látnak perspektívát, és a jövőben esetleg iskolaigazgatói pozícióra szeretnének pályázni, ezt már csak az OH által szervezett, szeptembertől induló képzés elvégzése után tehetik meg. De persze ők sem mind: az iskolafenntartóknak jóvá kell hagyniuk a jelentkezéseket, ráadásul Pintér Sándor belügyminiszter is korlátozhatja a résztvevők számát. 

Központosított életpályák, nemzeti öntudat, hazafias nevelés. Olyan vastag falak, olyan merev keretek, amiken már nem fog a hivatástudat, amiken belül már nincsenek színek és formák, de levegő is alig. Anélkül meg hogy mondjuk majd, hogy hazádnak rendületlenül?

Mózes Zsófi

Kiemelt kép: Tüntetés a státusztörvény ellen – Fotó: Janos Kummer/Getty Images