Tegnap, 2017. június 21-én, emléktáblát avattak a Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán a meg nem születettek emlékére. A Magyar Keresztény Misszió Alapítvány összesen 17 darab ugyanilyen táblát helyez ki a kórházakra országszerte – a Nemzeti Együttműködési Alap finanszírozásával.

A misszió alelnöke, Klemenits Ildikó azt nyilatkozta, hogy tevékenységükkel szeretnének az orvosoknak segíteni abban, hogy minél több kis élet világra jöhessen. Dr. Keresztúri Attila szülész-nőgyógyász az emléktábla avatásán elmondta, ma már kétszer annyi a szülés Magyarországon, mint a terhességmegszakítás, és ez az arány húsz éve még fordítva volt, de a cél, hogy teljesen redukálódjon az abortuszok száma. Illetve fontosnak tartja azt is, hogy segítsenek a nőknek a gyászfolyamatban, és az emléktáblánál eltöltött pillanatok talán segítenek ebben a feldolgozásban. (Forrás: szegedma.hu)

Nekem meg összeszorul a méhem (pedig nincs is) eme tábla, és egy múltkori felirat láttán, amit ugyanez a misszió helyezett ki a János kórház kerítésére gyereknap alkalmából.

Mutatom azt is:

Nem akarok a hitről beszélni, mert a hit mindenkinek a belső, mély magánügye. Valaki hisz, valaki nem hisz, valaki bigott, valaki több mindenben leli meg az istenséget, én meg simán csak magamban hiszek.

Amit viszont tényként lehet kezelni, hogy Isten nevében- és nevével annyi gyalázatos dolgot cselekedtek már, hogy ha létezik valami magasságos hely odafent, akkor ezek az emberek egészen biztosan nem kerülnek be oda. De nem akarok most a papok ezreinek a molesztálós ügyeivel, az eretneküldözésekkel, a „bort iszik, de vizet prédikál” agyonkoptatott frázisával jönni, mert  – bár hosszasan tudnám elemezni – most mégsem ez a lényeg.

Ez a passzív-agresszív kommunikáció egész biztos nem segít azoknak a nőknek, akik elvesztették a babájukat valami miatt, de azoknak sem, akik valamiért az abortusz mellett döntöttek.

Abban hiszek, azzal értek egyet, hogy megfelelő oktatással kell felkészíteni a fiatalokat a felelős gyermekvállalásra, és a védekezésre is. De el kell mondani nekik azt is, hogy minden óvatosság ellenére adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem lehet kikerülni az esetleges legrosszabbat. Bár az is nézőpont kérdése, hogy kinek mi a legrosszabb: elvetetni egy magzatot, vagy megszülni, magára hagyni, illetve nehéz körülmények között felnevelni. Ezt mindenkinek bízzuk a saját lelkiismeretére és belátására.

Abban az évben helyeznek ki ilyen táblákat ebben az országban, amelyikben bezáratták a fóti gyermekvárost, és több száz gyermek került méltatlanabb, és jóval bizonytalanabb körülmények közé, mint azelőtt. Hogy miért? Mert – egyelőre meg nem erősített hírek szerint – Mészáros Lőrinc cége luxusszállót szeretne építeni a gyermekváros helyén. Amíg stadionok épülnek, és a fociba újabb milliárdok invesztálódnak (minden eredménytelenség ellenére), addig a kórházak rothadnak, a társadalom jól látható hányada nélkülöz... vagy nyomorog (bár láthatatlanná akarják őket tenni, de nem sikerül).

Pont abban az évben, amelyikben a segítő munkát végző civilszervezeteket megbélyegzik, ez a misszió ilyen táblákat helyez ki a kórházakra, méghozzá állami támogatással. Próbálják persze becsomagolni a mondanivalót és az indokokat, de a manipuláció világos.

A bajba jutottakon nem segítenek, hanem megbélyegzik őket, a rászorulóknak nem segítő kezet nyújtanak, hanem kilakoltatják őket. És közben hangosan prédikálnak – valamilyen gyalázatosan átlátszó erkölcsi köpönyegben – a család szentségéről, a gyerekvállalás fontosságáról, meg arról, hogy szüljük tele Európát, mert különben fekete fenevadak lakmározzák majd a belünket, ha nem szülünk, és nem védenek meg bennünket vastag kerítéssel.

Nem tehetek róla, megint A szolgálólány meséjét kell felhoznom példaként. Nem véletlenül lett a Margaret Atwood-műből készült tévésorozat az év sikere, és az sem véletlen, hogy már írják a folytatást, annak ellenére is, hogy a könyv története véget ért...

Ebből való ez az idézet: „Most ráébredtem a világra. Eddig aludtam. Így hagytuk, hogy megtörténjen. Amikor lemészárolták a Kongresszust, nem ébredtünk fel. Amikor ezt terroristákra fogták, és felfüggesztették az alkotmányt, akkor sem ébredtünk fel. Azt mondták, ez csak átmeneti rendelkezés. Semmi sem változik egyik pillanatról a másikra. Ha a fürdővíz fokozatosan melegszik, megfövünk, mire észbe kapunk."

Pontosan így van, pontosan ez történik. Úgy érzem, az erkölcsöt a legerkölcstelenebbek prédikálják – csaló, tolvaj, hazug anyaszomorítók – a vallás mögé bújva úgy, hogy a legtöbbjük még soha életében nem járt közel egyetlen Istenhez sem. És ez a leginkább gyomorforgató az egészben...

Szentesi Éva