–

Egy szent már gyerekkorában is szentként viselkedik?

Edith ortodox zsidó családba született, éppen jom kippur – a legnagyobb zsidó ünnep – idején, a sziléziai Breslauban. Tizenegyen voltak testvérek, édesapjukat azonban nagyon korán elvesztették. Edith kétéves volt akkor, ez a veszteség pedig sokáig meghatározó élménnyé vált az életében.

Édesanyja mindenben igyekezett kompenzálni őt és testvéreit, akiket végtelen nyitottságra nevelt, és gondoskodott arról, hogy jó oktatásban részesüljenek. Edith már kislányként is kiemelkedett közülük éles eszével és önálló gondolkodásával.

Utóbbi miatt viszont még jócskán okozott bosszúságot az anyjának. Hiába nevelte ugyanis az asszony őket vallásosan, a lány tizenhárom évesen meglepő döntésre szánta el magát: elhagyta a vallását, és ateista lett. Ebben pedig sokak szerint az a trauma is közrejátszott, amit apja korai elvesztése, illetve az ő hiánya okozott. Mindenesetre ateizmusához évekig ragaszkodott, egészen egy különleges olvasmányélményig, ami gyökeresen megváltoztatta az életét.

Edith Stein - Forrás: Getty Images

Filozófus és feminista

Előbb azonban a filozófia irányába fordult az érdeklődése. A göttingeni egyetemen Max Scheler tanítványa volt, itt ismerkedett meg azzal az Edmund Husserllel, akit a XX. század egyik legnagyobb hatású filozófusaként, a fenomenológia atyjaként tartunk számon, amely a tapasztalatok alapján próbálta leírni a jelenségeket. A filozófia világa teljesen beszippantotta a fiatal lányt, huszonnégy évesen viszont egy időre megszakította a tanulmányait, hogy az I. világháború idején egy járványkórházban szolgáljon nővérként. A tapasztalat húsba vágó volt: a hatására döntötte el, hogy a disszertációja témájaként az empátia problémáját fogja majd vizsgálni, amihez a témavezetője a már említett Edmund Husserl lett.

A korszellem nem kedvezett a hozzá hasonló ambiciózus, úttörő nőknek a tudományban, sem pedig más területen, így hiába szólalt fel több ízben a női egyenjogúság mellett, nőisége – és zsidósága – miatt nem léphetett előbbre. 

„Azt mondtam magamnak: ez az igazság”

Ebben a keserves és kiábrándult időszakban olvasta el a misztikus Avilai Szent Teréz életrajzát, ami szinte megvilágosodásként hatott rá: „azt mondtam magamnak: ez az igazság”.

Olyan mély nyomot hagyott benne a szent élete, hogy 1922-ben ő maga is megkeresztelkedett, és felvette a Teréz nevet. Hogy minél közelebb kerülhessen belső hitvallásához, felmondott az egyetemen, és a speyeri dominikánus leányiskolában kezdett tanítani. Tudományos munkáját azonban nem hagyta abba, lefordította például Aquinói Szent Tamás Az igazságról című művét, Husserl fenomenológiája és Szent Tamás filozófiája című dolgozatában pedig kísérletet tett rá, hogy összekapcsolja mestere és a skolasztika bölcseletét.

Nem mellesleg kidolgozta feljegyzéseit a keresztény nő hivatásáról a családban és a társadalomban, amit később a II. Vatikáni Zsinat is felhasznált, méghozzá a nő jogairól szóló tanainak megfogalmazásához. Egy időre még az egyetemre is visszatért dolgozni, de Hitler hatalomra jutása után távoznia kellett. Ekkor döntötte el: kolostorba vonul, és csatlakozik a karmelita apácarendhez, ahol felvette a Terézia Benedikta nevet. Itt sem tétlenkedett: amellett, hogy latint és filozófiát oktatott a nővéreknek, megírta Véges lét és Örökét című művét, amelyben sikerült összehangolnia a katolikus tanítást Husserl elképzeléseivel.  

„Nőnek lenni ketrec, de legalább az enyém” – Interjú Vay Blanka transz aktivistával önéletrajzi könyve kapcsán

Kult – 2021. október 12. – MD

 

Egyre vészterhesebb idők jártak 

Az erősödő antiszemitizmus miatt, a Kristályéjszaka után – ami a nyílt zsidóüldözés véres kezdete volt – a rendben úgy döntöttek, valahogy megpróbálják kimenekíteni őt a nácik elől. Még a háború kitörése előtt átcsempészték Terézia Benediktát és egy szintén megtért nővérét egy hollandiai karmelita kolostorba. Ő azonban sejtette, hogy nem éli túl a háborút. 

1942 nyarán a németek által már megszállt Hollandiában a katolikus püspöki kar utasítást adott rá, hogy minden templomban olvassák fel azt a körlevelet, amiben a kar elítéli Hitler fajelméletét és a zsidóüldözést. A feldühödött Führer pedig ennek hatására utasítást adott minden ott élő, kikeresztelkedett zsidó letartóztatására. Terézia Benediktát a kolostor kápolnájában fogták el, és 987 társával együtt 1942. augusztus 7-én Auschwitzba deportálták egyik nővérével egyetemben. A túlélők beszámolói szerint már a gyűjtőtáborban és az egész vonatúton emberségről, segítőkészségről tett tanúbizonyságot. Saját félelmeit és fájdalmait félretéve sorstársait segítette.

Az utolsó napjaiban nem magára, másokra gondolt. Megérkezése után gázkamrába küldték, vélhetően augusztus 9-én halt meg, méltósággal. Az utolsó pillanatig népéhez tartozónak vallotta magát, mégis olyannak, aki „megtalálta a Messiást”. 

„Ne fogadj el semmit igazságnak, ami szeretet nélkül van! És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami igazság nélkül van!”

– vallotta Benedikta Terézia, akit 1998. október 11-én szülővárosában, Wroclawban avatott szentté II. János Pál pápa, és avató beszédében reményeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a történelem során többé soha, egyetlen néppel sem fog megismétlődni ehhez hasonló bűn. A vértanú szent – akinek az életéről korábban A hetedik szoba címmel Mészáros Márta készített filmet – a Keresztes Szent Terézia Benedikta nevet kapta, és 1999. október 1-jén Sienai Szent Katalinnal és Svájci Szent Brigittával együtt Európa patrónusává nyilvánították. Az őskereszténység kora óta ő a katolikus egyház első zsidó származású szentje. Az egykori filozófus, feminista, apáca. 

Filákovity Radojka

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Borgas / ullstein bild