-

Tudod, pontosan kinek adod a pénzt?

Pénzt adni egy gyereknek, aki az utcán koldul, elsőre jó döntésnek tűnik, azonban nagyon nem az. Legyen szó külföldi turistaútról vagy egy budapesti aluljáróról, érdemes a lelkiismeretünk pillanatnyi megnyugtatása helyett tudatos döntést hozni. Mert a gyerekkoldusok kiszolgáltatottak és bajban vannak – csak nem úgy, ahogy azt elsőre gondoljuk.

Azok a gyerekek, akik az utcán vagy az utcáról élnek, gyakran ki vannak téve bántalmazásnak, és arra kényszerítik őket, hogy koldulással vagy más, utcán végzett munkával keressenek pénzt.

Az összeg azonban, amit a gyerekek kapnak, általában nem marad náluk, vagy csak egy kicsi töredéke. A gyerekek profitot termelnek, és amíg ez így van, addig ez az „iparág” fennmarad.

Ezért bár elsőre furcsának tűnhet, mégis az az igazság, hogy a legrosszabb, amit egy kolduló gyerekkel tehetünk, hogy pénzt adunk neki. Ezeknek a gyerekeknek a sorsán nem segíthet az a pár euro vagy dollár, amit turistaként a kezükbe nyomunk. Csak olyan szervezetek tudják ténylegesen segíteni és támogatni őket, a helyzetükben valódi javulást elérni, akik folyamatosan jelen vannak, és komplex programot nyújtanak: szállást, gondoskodást, védelmet, oktatást, támogatást.

Az a pénz, amit a gyerek az utcán kap, kevés arra, hogy kiemelje őt a helyzetéből, viszont arra sajnos elég, hogy távol tartsa őt az iskolától, és a mindennapokban elvegetáljon. Az általunk adott pénz valójában azok érdekét és gazdagodását szolgálja, akik kizsákmányolóként a gyerek mögött állnak.

A kolduskirályok alantas praktikái

A felnőttek, a kolduskirályok, akik ezeket a gyerekeket kihasználják, nem riadnak vissza semmitől – hiszen a koldultatás nagyon jó üzlet. Az utcán élő gyerekek általában nem tarthatják meg a pénzt, amit kaptak, ezért éheznek. Az odafigyelés és ellátás hiánya miatt pedig gyakran betegek. S mivel az emberek nagyobb eséllyel adnak pénzt egy sérült gyereknek, ezért előfordul, hogy a „futtatók” szándékosan okoznak maradandó fogyatékosságot annak a gyereknek, akit koldulásra kényszerítenek.

Általános, hogy az utcán élő gyerekek megtanulnak hazudni, vagy a futtatóik becsapják őket. Például azzal, hogy azt mondják nekik, ha elég pénzt keresnek, hazamehetnek a családjukhoz, vagy iskolába járhatnak.

Így amikor turistaként találkozunk egy ilyen gyerekkel, szívszorító történeteket mesélnek nekünk, ami miatt még nehezebb nemet mondani.

Mivel az egészen kicsi gyerekek a szimpátia felkeltésére még jobban alkalmasak, és ezért „több pénzt lehet velük keresni”, pár hónapos gyerekeket is „befognak”. Vannak családok, akik eladják a gyerekeiket, vannak gyerekek, akiket elvisznek, elrabolnak, és aztán később drogokkal, gyógyszerekkel teszik őket „alkalmassá” arra, hogy egész nap az utcán (babakocsiban, vagy egy felnőtt kezében) üljenek, feküdjenek – leginkább aludjanak; de biztosan ne okozzanak gondot.

A kábítószerhasználat az utcán élő idősebb gyerekek között is gyakori. Részben azzal előzik meg, hogy elszökjenek, hogy függővé teszik őket. Részben feszültségoldás és „örömforrás”, részben pedig ez az útja azoknak a gyerekeknek, akik a koldulásból „kiöregszenek”. Átkerülnek (ha megélik) a kábítószerkereskedelembe, prostituálódnak vagy más módon használják ki őket. Az utóbbi időben egyre több adat van arról, hogy ezek a gyerekek szervkereskedők áldozatává is válhatnak.

Ha akarsz, így segíthetsz

Ha nem adsz pénzt egy gyerekkoldusnak, ez nem azt jelenti, hogy hátat fordítasz a bajban lévőknek. Olyan segítői formát kell találni, ami hatékonyabb, ami valódi változást tud elérni – például olyan szervezetek támogatásával, akik az utcán élők helyzetével foglalkoznak.

Magyarországon nagyon kevés adatunk van arról, hány gyerek él az utcán, és hány gyerek „keres pénzt” koldulással. A jogszabályok szerint gyerek társaságában koldulni szabálysértés, és büntetés jár érte. Az a gyerek, aki elmúlt 14 éves, és úgy koldul, hogy az embereket megszólítja, kéreget vagy házról házra jár, szintén szabálysértést követ el. Egy 14 éven aluli gyerek, ha koldul, az a gyermekvédelem hatáskörébe tartozik. Bár igazából minden 18 éven aluli, aki az utcán vagy az utcáról él, gyermekvédelmi beavatkozást kell(ene), hogy maga után vonjon.

Magyarországon tartósan csak kevés gyerek él az utcán, azonban a szökésben lévő vagy felügyelet nélkül maradó gyerekek időszakosan belefuthatnak olyan helyzetbe, amikor kisebb bűncselekményekből, koldulásból tartják fenn magukat. Ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy minél hamarabb segítséghez jussanak. Mivel sajnos az utcai szociális munka nagyon rossz helyzetben van Magyarországon, ezért kevés szakemberrel találkozhatnak a gyerekek közvetlenül. Vannak azonban olyan civilek, mint például A Város Mindenkié (AVM) csoport, akik igyekeznek jelenlétükkel és programjaikkal nemcsak eseti, de rendszerszintű támogatást is nyújtani.

Dr. Gyurkó Szilvia