Elpusztult egy kis zsiráf Debrecenben. Látszólag semmiféle baja nem volt, hacsak az nem, hogy az anyukája születésétől fogva elutasította. Gyerekjogászként a hír kapcsán rögtön az jutott eszembe, hogy egy gyereknek megélni az anyja elutasítását, hiányát (a zsiráf mama nem is engedte magához közel a zsiráfborjút) , elképesztő fájdalom, trauma, stressz, aminek komoly következményei lehetnek. Egy zsiráfgyerek például 18 nap után életét veszítheti.

A család nagyon fontos az állatvilágban és az embereknél is. Szülői elfogadás és szeretet nélkül nehezebben indul az élet, ezért is mondja ki például az ENSZ Gyermekjogi egyezménye, hogy minden gyereknek joga van a saját családjában felnőni.

A család fogalma

Igen ám, de az egyezmény nem mondja meg, hogy mit jelent a család, hiszen a hozzáfűzött indoklás szerint a család fogalma minden kultúrában más és más lehet. Van, ahol a teljes, kiterjedt rokonság részt vesz a gyerek nevelésében, ezért a gyerek családjához tartozik a nagynénik és nagybácsik, unokatestvérek és egyéb vérrokonok hada. Más kultúrában viszont legfeljebb a szülők, nagyszülők.

Persze az sem egyértelmű ma már, hogy egyáltalán ki tekinthető szülőnek? A vér szerinti szülő, vagy az, aki felneveli a gyereket? A nevelőszülő, az örökbefogadó szülő vagy a biológiai szülő (mondjuk béranyaság esetén), esetleg: ha a vér szerinti szülők elválnak, akkor a szülő új partnere is szülővé válik?

A Gyerekjogi egyezmény ugyan egy bravúros csavarral azt mondja, hogy ennek a kérdésnek is a gyerek kell, hogy a középpontjában legyen, és

aki a gyermek életében a szülői feladatokat betölti, vállalja annak felelősségét, kötelezettségeit és persze jogait, az tekinthető szülőnek.

Mégis azt érezzük, hogy ez a válasz nem olyan egyértelmű. Főleg, amikor például ilyen mondatokat olvasunk egy magyar politikustól:

„Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak.”

Az egyszülős család nem család?

Ha csak ezt hívhatjuk családnak, akkor mit kezdünk azzal, hogy hazánkban 1970 és 2011 között megduplázódott az egyszülős családokban élő gyerekek száma? Ezek szerint a gyereküket egyedül nevelő szülők nem alkotnak családot a gyerekükkel? Ahogy szintén nem alkot a magyar gyerekek 46 százaléka családot az őt nevelő szüleivel, hiszen azok nem házasodtak össze, csak együtt élnek? Megjegyzem, Magyarországon a szülők több mint 40 százaléka nevel olyan gyermeket, aki nem vér szerinti leszármazottja, de valahogy ebből a fenti meghatározásból mintha ők is kimaradnának...

Bár így első nekifutásra is briliánsnak tűnik ez a mondat, hiszen alig egy sor, ám egyszerre rúg bele több millió magyarba, aki élettársi kapcsolatban él, elvált, vagy egyszerűen csak örökbefogadó vagy nevelőszülő.

De a mondat lényege nem is a „szülőség”, hanem az, hogy a család eleve csupán a férfi és a nő együttélése lehet, tehát nem hívhatjuk családnak azokat az együttéléseket, amelyekben azonos nemű párok nevelnek gyereket.

A világ halad. És Magyarország?

Mondhatjuk persze, hogy a világ egyik legmeghatározóbb szótára, az Oxford Dictionary 2000 óta gender-semleges nyelven fogalmazza meg a „házasságot”, vagy 2001 óta az amerikai kontinens meghatározó részein és Nyugat-Európa több országában is úgy ismerik a házasságot, mint ami két felnőtt ember szövetsége – tekintet nélkül arra, hogy kapcsolatuk heteroszexuális vagy homoszexuális. 2015 márciusában az Európai Parlament is kiadott egy határozatot, amely szerint az azonos nemű párok joga a házassághoz emberi jogi, polgári jogi kérdés, és szükséges biztosítani.

Ám önmagában persze nem kell, hogy befolyásoljon bennünket az a tény, hogy mit gondolunk a világról, ami halad valami felé. Ha gyerekjogi megközelítést használunk, akkor az igazi kérdés az, hogy a homoszexuális párok által nevelt gyerekek kellő szülői gondoskodásban részesülnek-e, hiszen minden olyan ügyben, ami gyerekeket érint, az ő legfőbb érdekeiket kell elsődlegesen figyelembe venni.

Gyerekek, házasság, érzelmi biztonság...

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége ezért is végzett egy nagy kutatást a témában, amit 2006-ban nyilvánosságra is hoztak*, és ami szerint több mint 25 év vizsgálati eredményeit áttekintve arra a megállapításra jutottak, hogy nincs összefüggés a szülők szexuális orientációja és gyerekük érzelmi, szociális fejlődése, jólléte és későbbi viselkedése között.

Az adatok tanúsága szerint a gyerekekre nézve nem jár kockázattal, ha olyan családban nőnek fel, amiben egy vagy több meleg szülő van.

A tanulmány arra is kitér, hogy vannak párkapcsolatok, amelyekben a szülők valamelyike a gyermekvállalás után döbben rá másságára és vállalja fel azt. Ezekben az esetekben is inkább pozitívan, mint negatívan hat a gyerekre a szülő önazonos viselkedése és szexuális orientációjának vállalása.

Természetesen az is fontos szempont, hogy a „házasságot”, mint szót, engedjük-e oly módon használni, hogy az ne csak férfi és nő együttélését jelenthesse; hogy mit kezdünk a házasság vallási tartalmával és jelentésével; hogy van-e különbség aközött, ha valamit tolerálunk vagy, ha valamit elfogadunk; hogy a gyerekeket megbélyegzi-e, ha szülei nem házasodhatnak össze; és persze nem utolsó sorban, hogy mit gondolunk arról, mit jelent a gyerek joga arra nézve, hogy családban nőhessen fel?

Dr. Gyurkó Szilvia

* Pawelski, J. G.; Perrin, E. C.; Foy, J. M.; Allen, C. E.; Crawford, J. E.; Del Monte, M.; Kaufman, M.; Klein, J. D.; Smith, K.; Springer, S.; Tanner, J. L.; Vickers, D. L. (2006). "The Effects of Marriage, Civil Union, and Domestic Partnership Laws on the Health and Well-being of Children". Pediatrics 118 (1): 349–364.

Fotó: flickr.com