-

Van egy öt és fél éves kisfiam. Pár éve olvastam egy interjút dr. Zacher Gáborral, aki szerint az a szülő, aki azt gondolja, bőven ráér a gyermekével nyolc-tízéves korban beszélgetni a kábítószerekről, bizony nagyon téved. Akkor ezt túlzásnak találtam, és a kisfiam még valóban nagyon pici volt, tehát nem foglalkoztam a dologgal. Történt közben a mi kis városunkban, hogy egy buli alkalmával drogot fogyasztó társaság közül több embert is kórházba kellett szállítani, köztük két kismamát is. Az eset kapcsán több, tanulmánynak is beillő riport, illetve beszámoló készült és jelent meg az interneten. Nagyon megdöbbentett. Nem gondoltam volna, hogy ezeknek a mélyszegénységben élő családoknak az életében mindennapos dolog a kábítószer. Ráadásul úgy, hogy az egész család, együtt drogozik: gyerekek, anyuka, apuka, nagyszülők. A gyerekek hét-nyolcéves korukban kezdik a kábítószerek használatát, és innentől kezdve része lesz az életüknek.

Azt hiszem, tényleg égetőbb a probléma, mint ahogy én azt legvadabb álmaimban is képzeltem volna. Kérem, segítsetek: hogyan lehet erre felkészíteni a gyerekeket? Miként érdemes egy óvodás gyereknek beszélni a kábítószerről?

-

A mai szülők joggal érezhetik, hogy mázsás súlyok nyomják a vállukat: internetes zaklatás, szexting, iskolai erőszak, európai terrortámadások... és persze a kábítószerek. Csupa olyan probléma, ami vagy teljesen új keletű, és soha korábban nem kellett a szülőknek szembesülnie vele, ezért nincs mintájuk a kezelésére. Vagy pedig a korábbi évtizedek marginális problémájából olyan mértékű kihívás lett, ami mára a gyerekek döntő többségét érinti, tehát (bár nem szeretnénk), de kénytelenek vagyunk foglalkozni vele.

Mielőtt azonban átadnánk magunkat a szomorúságnak, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen lehetőségeink vannak valójában, mitől tudjuk megóvni a gyerekünket (és mitől nem); és mi az, amiben biztosnak kell lennünk, hogy időben elmondtuk nekik.

Íme, tehát tíz tanács arra, hogyan beszélj a gyerekeddel a kábítószerekről:

1. Beszélgess!

A kisbabákhoz folyton beszélnek a szülők. Aztán idővel ez folyamatosan csökken, és mire kamasz lesz a gyerek, sokszor alig állnak szóba egymással. Pedig a legjobb „drogprevenciós technika” maga a beszélgetés. Ha a gyereked biztonságban érzi magát veled, és mer, tud, akar kérdezni tőled, akkor jó eséllyel azt is elmondja, ha igazán bajban lesz, mert hamarabb fordul hozzád, mint a drogokhoz. A bizalom egyik alapja az, ha a gyerekkel folytatott valódi beszélgetések az óvodáskorban (és azon túl is) megmaradnak. Ha nemcsak azt kérdezed meg, kész van-e a házija, berakta-e a szennyesbe a zokniját, hanem azt is tudod, mi bántja éppen, vagy mitől boldog, akkor a köztetek lévő kommunikáció, és az annak hátterében álló bizalom jó esélyt ad arra, hogy ne kelljen a gyereked drogproblémáival foglalkoznod. Mert nem lesz neki olyanja. Tehát: beszélgess a gyerekeddel! A lehető legtovább, a lehető legtöbb mindenről.

2. Mutass példát!

Az általad nyújtott minta alapvető fontosságú a gyereked számára. Ahogy te gondolkodsz az alkoholról, kábítószerekről, dohányzásról, az nagyban befolyásolja a gyereked viszonyulását, gondolkodását is.

3. Tanítsd meg nemet mondani!

Engedd a gyerekednek, hogy nemet mondjon! Nehéz elvárni egy gyerektől, hogy tizenévesen sikeresen mondjon nemet egy csábító helyzetben, ha soha korábban nem szerzett tapasztalatokat arról, hogyan kell nemet mondani úgy, hogy közben biztonságban marad.

4. Nézz szembe magaddal!

Mielőtt amiatt kezdenél izgulni, hogyan fogj hozzá a drogokról való beszédhez az óvodáskorú gyerekeddel, először gondold végig, miért érzed ezt a kérdést fontosnak, vannak-e személyes élményeid, tapasztalataid, amelyek fokozzák az aggodalmaidat, és a drogokkal kapcsolatos általános helyzet mennyiben felel meg a te személyes tapasztalataidnak. Adott esetben egy higgadt kívülállóval való beszéd sokat segíthet abban, hogy el tudd választani a saját aggodalmaidat (ami a te történeted), a gyereket fenyegető reális veszélyektől (az ő történetétől).

5. Nem kell mindig gyógyszer!

Ha a gyerek megbetegszik, és a fájdalmát, rossz érzéseit, rossz közérzetét gyógyszerekkel tompítjátok, vagy változtatjátok meg (azaz amikor gyógyszert adsz a gyerekednek), beszélj neki arról, hogy mit és miért kap, és hogyan hatnak ezek a gyógyszerek. Beszélgethettek arról, hogy olyan „gyógymódok” mint például a figyelemelterelés, vagy a gyógypuszi, miért hatnak olyan jól. Segítsd a gyerekedet abban, hogy kisebb fájdalmakat, vagy kényelmetlen, rossz érzéseket magától győzzön le, így megtapasztalja, hogy külső segítség nélkül is képes egy kellemetlen helyzetből kikerülni.

6. Ne fuss el a téma elől!

Ha adódik egy lehetőség arra, hogy a drogokról beszéljetek, akkor azt ragadd meg! Ha olyan tévéfilmet néztek, vagy más olyan műsort, ahol a szereplők alkoholt fogyasztanak, cigiznek, esetleg füveznek, esetleg más függőséggel találkoztok, akkor beszélj erről a gyerekkel. Természetesen nem kell a frászt hozni rá. Inkább csak érezze, hogy ez egy olyan téma, amiről beszélhet veled. Hagyd, hogy ő irányítsa a beszélgetést, és bármikor befejezhesse, ha azt szeretné.

Maradj nyugodt, és olyan szavakat használj, amit a gyerek is megért. Nem kell túlmagyarázni semmit. Inkább tényszerűen mondd el, hogyan hat a drog az emberekre, milyen hosszú távú hatásai vannak, stb... Egy öt-hatéves, a téma iránt érdeklődő gyerekekkel például megnézhetitek ezt a kisfilmet, és utána beszélgethettek róla:

A beszélgetés során fogalmazz egyszerűen és világosan. Például teljesen rendben van, ha azt ilyen kategorikusan kimondod: „Nem akarom, hogy kábítószert használj, mert... (veszélyes, függőséget okoz, megváltoztat téged, stb...) ”

7. Ne ítélkezz!

Ha a gyerek olyan helyzetbe kerül, hogy lát vagy hall valami droggal kapcsolatos dologról, ami miatt kérdések merülnek fel benne, akkor beszélj vele! Fontos, hogy ne ítélkezz, légy nyitott, és leginkább őszinte.

8. Valld be, hogy te is, ha...

Ha te is kipróbáltad korábban valamelyik kábítószert, akkor erről is beszélhetsz, és elmondhatod „...én is kipróbáltam, mert néhány barátom is megtette, és én közéjük akartam tartozni. De később rájöttem, hogy nem érdemes csupán azért ilyen dolgokat csinálni, hogy elfogadjanak. Éreztél már te is hasonlót? Tényleg csak olyan dolgokat csinálj, amiket magadtól is megtennél, és nem csak mások kedvéért teszel.

9. Ne hazudj!

Soha ne hazudj! Ne találj ki rémtörténeteket, amikkel megpróbálod elriasztani a gyereket.

10. Hallgasd meg a gyerekedet!

Ne csak beszélni akarj a gyerekeddel. Hallgasd is meg őt! Sose feledd, hogy ha te beszélsz, csak azt tudod meg, hogy mi van a saját fejedben. Ahhoz, hogy azt is megtudd, mi van az övében, neki is meg kell szólalnia. Az is lehet, hogy nem akar erről azonnal beszélni, hanem csak később. De az is lehet, hogy nemcsak egyszer fogtok erről beszélni, hanem többször is. Minél jobban sikerült a beszélgetés, annál nagyobb az esélye, hogy még többször előjön ez a téma, úgyhogy érdemes utánaolvasni az újabb drogoknak (például a herbál), valamint tisztában lenni a függőség és az alkalmi használat közötti különbségekkel, az egyes kábítószerek hatásaival...

 Dr. Gyurkó Szilvia

Kép: Flickr