-

2014. októberében a sajtóban is megjelent, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnázium öt egykori diákja bejelentést tett a Főapátnál arról, hogy az egyik szerzetes tanár évekkel korábban érzelmi zsarolással, lelki terrorral hozta őket kiszolgáltatott, megalázó helyzetbe, és élt vissza tanári hatalmával. A volt bencés diákok elmondása szerint a szerzetes tanár a nemi szervüket is többször megérintette, és más módokon is súlyosan megsértette a gyerekek integritását, emberi méltóságát, átlépte az elfogadás, a barátság és a nemiség egészséges határait.

A volt diákok által elmondott történetek tökéletesen bizonyították, hogy a gyerekekkel szembeni erőszak egyes formái csak a tankönyvekben válnak el egymástól: a lelki bántalmazás, az érzelmi erőszak, a szexuális visszaélés és a testi fenyítés a valóságban kéz a kézben járnak.

Ezt teszik az érintett iskolák – és ezt tette Pannonhalma

Ha nyilvánosságra kerül egy ilyen eset, sokféle út áll az iskola és a szülők előtt. Néhány út kötelezően van kijelölve, mások lehetőségként nyílnak meg. Akadnak közöttük olyanok, amelyek gyávasággal vannak kikövezve, míg mások szembenézéssel, felelősségvállalással, és ennek megfelelően annak lehetőségével, hogy az áldozatok számára jóvátételt és megbékélést hozzanak, valamint annak ígéretét, hogy ne fordulhasson elő ilyen még egyszer.

Magyarországon az iskolák többsége általában azt választja, hogy csendben megegyezik a gyerekkel és családjával arról, ne csináljanak botrányt, cserébe megígérik, hogy a tanárt elküldik.

Az iskolák a saját jó hírnevük védelmében sokszor nem tesznek eleget a jelzési kötelezettségüknek, és hacsak nem történik súlyos bántalmazás, vagy ha a szülők nem ragaszkodnak hozzá, akkor büntetőeljárás sem indul. Születik egy „közös megegyezés”, aminek hála a korábban gyerekkel szembeni visszaélést elkövető felnőtt akár már másnap folytathatja a munkát egy másik intézményben.

Ezzel az általános rossz intézményi gyakorlattal szemben most különleges dolog történt.

A bencés gimnázium az első perctől komolyan vette a volt diákjai jelzését, vizsgálatot indított, eljárást kezdeményezett – egyszóval felelősséget vállalt azért, amiért korábban előfordulhatott az ilyesmi.

A szerzetes tanár az ellene felhozott vádakat ugyan tagadta, azonban az 1997 és 2005 között történt visszaélések ügyében 2014 végén ennek ellenére elindult az egyházi eljárás, 2015. májusában pedig a rendőrségi nyomozás is.

Az ügy „legegyszerűbb” része a jogi eljárások ismertetése. A rendőrség ugyanis 2015. júniusában a büntetőeljárást elévülésre hivatkozva lezárta.

Nem csoda, hogy a gyerekek sokáig nem beszélnek

Ez igen gyakran megtörténik gyerekekkel szembeni szexuális zaklatás ügyekben, hiszen sok esetben akár évekig is rejtve maradhatnak ezek a történetek.

A gyerekek sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy ami velük történik, az bűncselekmény.

Azt hiszik, hogy a felnőtteknek (főleg, ha az egy hozzátartozó, tanár, vagy más, a gyerek felett hatalommal bíró személy) joguk van bárhol megérinteni őket, vagy a saját vágyaik, elképzeléseik szerint „használni” egy gyereket.

Ebben az ügyben is több mint tíz év elteltével jutottak oda az áldozatok, hogy be merték vallani (először is maguknak), majd az osztálytársaiknak, és persze legvégül a nyilvánosság előtt, hogy mi történt velük.

Világi felelősségre vonás vs. egyházi felelősségre vonás

Hiába módosult azonban 2013-ban úgy a büntető törvénykönyv, hogy ha a szexuális erőszak áldozata kiskorú, addig kezdhet el „ketyegni az elévülési óra”, amíg be nem töltötte a 18. életévét. Sokszor még ez is kevés. Az áldozatokban dúló szégyen, bűntudat és önvád akár évtizedekig is képes megakadályozni, hogy beszélni tudjanak arról, ami történt.

A „világi jóvátétel” lehetősége az elévüléssel ugyan ebben az esetben is meghiúsult, de

egy 2010 óta érvényben lévő vatikáni utasítás értelmében ezek az ügyek többé nem évülnek el, tehát a szerzetes tanárnak egyházi bíróság elé kellett állnia Magyarországon.

A katolikus egyház viszonya az egyházi személyek által elkövetett visszaélésekhez – és különösen a szexuális erőszak ügyekhez – hatalmas változáson ment keresztül. A totális tagadástól, az elkövetőknek büntetlenséget biztosító összejátszástól, a nyilvánosság kizárásától és az áldozatok érdekeinek semmibevételétől ma már eljutottunk odáig, hogy ez az egyházi szabály szigorúbb, mint a legtöbb ország állami rendelkezései. Persze a szabályokat alkalmazni is kell, és természetesen az egyház által kiszabható büntetések nem tekinthetők egyenértékűnek a hivatalos bírósági döntésekkel, mégis fontos üzenetük van a régebbi és mostani áldozatok és családjaik számára.

Ebben a konkrét ügyben is, amikor a vádakkal és az egyházi eljárásban való részvétel kötelezettségével szembesült a tanár, akkor úgy döntött, hogy elhagyja a szerzetesrendet, és nem vállalja a felelősségre vonást.

Hiába lépett ki azonban 2015. szeptemberében a rendből, az a folyamat, ami Pannonhalmán lejátszódott, ezen túl mutat. A konkrét ügy tanulságaként levonhatjuk:

jó lenne, ha az elévülés szabályai máshogyan alakulnának, de persze még jobb lenne, ha nem maradhatna olyan sokáig rejtve egy ilyen ügy, hogy egyáltalán elévülhessen.

Ez utóbbiban pedig egy iskola nagyon sokat tehet: nyílt kommunikációval, megfelelő intézményi biztosítékokkal, a szabályok és felelősség tiszta rendszereinek kiépítésével.

Újabb eset napvilágra került Pannonhalmán 

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Pannonhalma ebbe a jó irányba indult el, minthogy 2015 nyarán egy újabb bejelentés is érkezett egy másik, ma már 70 év feletti tanárukkal szemben, aki közel 20 évvel ezelőtt, különórák alkalmával követett el szexuális visszaélést.

Ebben a második ügyben elismerte a felelősségét a tanár, és elfogadta az egyházi felelősségre vonást, aminek következtében soha többet nem kerülhet gyerek közelébe.

Hiába zárult le ez az eset is az időmúlás miatt „elévüléssel”, az újabb ügy azt bizonyítja, hogy át tudták törni a hallgatás falát. A múltban megtörtént hibákért pedig a jelenben úgy vállalnak felelősséget, hogy az a diákok életét pozitívan befolyásolja.

A problémákra adott válasz sokkal többet elárul egy iskola működéséről, mint az, hogy van-e problémája, vagy nincs.

Ma Magyarországon az iskolák jó részének azért nincs a pannonhalmiakhoz hasonló ügye, mert eltussolja őket, ami a gyerekek szempontjából a legveszélyesebb és legfelelőtlenebb döntés.

Ezért is bízom benne, hogy Pannohalma példája mások számára is követendő lesz.

A pannonhalmi iskola melletti templom kívülről egy hagyományos épület, bent viszont egy innovatív, tudatos, modern, letisztult és némiképp szokatlan térbe lépünk. Pár éve a felújításkor a bencések úgy voltak képesek a templom hagyományait megőrizni, hogy azokat a szellemiségük, és nem a betűjük szerint értelmezték. Ezt érzem mindannak kapcsán is, ami a gimnáziumukban történt. Magyarországon eddig még szokatlan utat választottak, mégis ezzel kerültek legközelebb annak szellemiségéhez, amire felesküdtek, és nem utolsó sorban ezzel tudják csak biztosítani, hogy a rájuk bízott gyerekek jogai, jólléte és érdekei ne sérüljenek.

Dr. Gyurkó Szilvia

Fotó: Flickr.com/Andrási Zsolt