„Előtted a világ, megannyi lehetséges élettel” – Working Holiday vízum: mit érdemes tudni róla?

–

Külföldre utazni mindig komfortzóna-átlépést jelent, akkor is, ha csak néhány napra vagy egy-két hétre utazik is el az ember. Mégis sokan álmodozunk arról, hogy egy időre átköltözünk egy másik országba. Vannak, akik nemcsak álmodoznak, hanem el is indulnak, és dolgoznak hónapokon át – gyakran csak szállásért és ellátásért –, miközben eljutnak vágyott célpontokra.

Sok szülő még értetlenül áll azelőtt, ha a gyereke nem egyetemre megy, hanem mondjuk egy madárrezervátumba Új-Zélandra. Igaz, a fiatalok nagy részének még eszébe sem jut kipróbálni magát egy ilyen szerepben, hiszen idehaza ez még nem trend, ellentétben más országokkal, amelyekben a „gap year" (azaz egy tanulmányi vagy munkaszüneti év, amit utazásra, önkéntességre vagy tapasztalatszerzésre fordítanak) már komoly hagyománnyal bír.

Ha úgy dönt az ember, belevág egy ilyen kalandba, érdemes körültekintően, minden eshetőségre felkészülten neki indulni. 

A külföldi önkéntesség ingyenmunka?

Sokan annak gondolják, pedig ez nem igaz. Még, ha pénzt nem kapunk is érte. A legtöbb esetben a szállás és az ellátás biztosított, ami komoly költségmegtakarítást jelent. Emellett olyan tapasztalatokat és készségeket szerezhetünk, amelyek később az álláskeresésnél előnyt jelenthetnek.

Az úgynevezett Working Holiday vízummal még legálisan munkát is vállalhatunk, ha 35 (egyes államokban 30) alattiak vagyunk. Ez nem önkéntesmunka! Pénzt kap a munkáért az ember, ami lehetővé teszi, hogy egy adott országban meghatározott ideig (általában 6 vagy 12 hónap) utazgasson turistaként. E vízum igénylésekor Új-Zéland, Ausztrália, Tajvan, Dél-Korea, Chile, Hong Kong, Argentína és Japán lehet a célország. 

Ha más országokba mennél, vagy korhatár feletti vagy, és Working Holiday vízumot már nem igényelhetsz, akkor segítségedre lehetnek azok a platformok, amelyeket kifejezetten a külföldi önkénteseknek hoztak létre. Ezekben az a közös, hogy regisztrációt követően – van olyan felület, ahol ez ingyenes, de egyes oldalakon van regisztrációs díj – már böngészhetünk is az állások között. Ezeknek a felületeknek szuper keresőjük van, így helyre, időtartamra, a munka jellegére is szűrhetünk. 

A legtöbb munkalehetőséget egyébként a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, az oktatásban vagy az építőiparban találni, de környezet- vagy állatvédelmi projektekhez is lehet csatlakozni. Családok is szívesen fogadnak jelentkezőket babyszitterkedni vagy besegíteni a háztartási teendőkbe, esetleg amíg ők utaznak, gondoskodhatunk a háziállatokról.

A legnépszerűbb platformok külföldi önkéntesmunka-keresésre a Workaway, a Hippohelp és a Worldpackers. Ha elsősorban farmmunkát vállalnál, érdemes szétnézni a WWOOF adta lehetőségek közt, ha pedig kifejezetten a kisállat-szitterkedés érdekel, akkor a Trusted House Sitters vagy a Pet Sitters International a legalkalmasabb.

Mielőtt bepakolnál a bőröndbe, ezekre készülj fel

„Bár minden utazás egyedi – kezdve a motivációtól a megvalósításig – azért van néhány szempont, amit érdemes mindenkinek figyelembe venni” – mondja dr. Szabó Orsolya. Ő az elsők közt töltött Working Holiday vízummal egy évet Új-Zélandon. Az ügyvédi állását hagyta ott azért, hogy világot lásson, és mint mondja, élete egyik legjobb döntése volt. A rengeteg élmény és tapasztalat hatására ma már digitális nomádként saját üzleti vállalkozását vezeti. 

Szabó Orsolya hangsúlyozza, a felkészülés a legfontosabb. Új-Zélandra utazása előtt fél évet csak utánajárással töltött. 

„Az első kérdés, hogy hova szeretnénk menni és ott milyen feltételek vannak.” A Working Holiday vízum igénylésekor például minden országnak mások a követelményei, de

általánosságban elmondható, hogy ez nem munkavállalási engedély, hanem egy olyan vízum, amivel a kint tartózkodás alatt legálisan dolgozhatunk annak érdekében, hogy az utazáshoz szükséges költségeket megteremtsük. Éppen ezért a legtöbb országban legfeljebb három hónapot tölthetünk egy munkáltatónál.

Mennyire biztonságos az online térben a szállás- és munkakeresés?

Szabó Orsolya elmondta, hogy a már említett oldalakon – csak úgy, mint egy-egy klasszikus szállásfoglalós oldalon – értékelések vannak. A korábbi utazók leírják pozitív és negatív tapasztalataikat a szállásadóról, az ellátásról és a munkáról is, így valós vélemények alapján kapunk képet arról, mi vár ránk, ha az adott helyet választjuk. Ugyanilyen fontos az is, hogy a felkínált munkáról minél több információt osszon meg velünk a munkáltató és ezeket fotókkal is illusztrálja. „Elég komoly profilt kell felépítenie mind a munkáltatónak, mind az utazónak”. 

Ezen túlmenően érdemes mindenkivel felvenni személyesen is a kapcsolatot. Szabó Orsolya és az általam megkérdezett munkavállalók azt mesélték, a kiutazás előtt több üzenetváltásuk és videóhívásuk is volt a jövendőbeli munkáltatójukkal. 

Mindez még így sem garancia rá, hogy nem kerülünk kellemetlen helyzetbe.

Kriszti, aki egy évet töltött Japánban szintén Working Holiday vízummal, azt mondja, ő és húga az első munkahelyükkel befürödtek: „Elmenekültünk a senkiföldjén lévő, omladozó házból, ahol még víz sem volt és ahová elvileg vendéglátói munkára vettek fel minket.”

Külföldi munkáról szóló fórumokon többen is említették, hogy teljesen más elvárásokkal találkoztak, mint amiket korábban leegyeztettek. A legtöbben a „rugalmas munkaidőre” panaszkodtak, ez ugyanis általában kimerült abban, hogy nem hat órát, hanem olykor a dupláját kellett dolgozni, illetve a munkáltató sok olyan pluszfeladat-vállalására is kötelezte a fiatalokat, amiket ott helyben talált ki nekik. 

Szabó Orsolya is dolgozott olyan helyen, amit két nap után otthagyott. „A határhúzást meg kell tanulni. Jó, ha tudod, nem nagyon lesz ott senki, aki segít neked ilyen kellemetlen helyzetben, a sarkadra kell állnod. Hallgass az ösztöneidre, és hogyha azt érzed, hogy valami nem fér bele, akkor ki kell mondani, hogy bocsánat, ezt nem akarom. Én mondtam vissza szállást az utolsó pillanatban is.”

Orsolya elmondta, hogy – akárcsak az általam megkérdezettek mindegyike – tudatta a hozzátartozóival mikor, hova és kihez megy dolgozni és folyamatosan kapcsolatban maradt velük. 

Nemcsak a személyes, az anyagi biztonság is fontos

Ha már biztonság: a pénztartalékról sem feledkezhetünk meg. A dugipénz azokra az esetekre is jó, ha éppen állás nélkül maradsz, vagy az útiköltségre kell. Az általam megkérdezett munkavállalók azt mondták: akármilyen munkát végzel is, a fizetés csak az alapdolgokra – például étkezés, helyi közlekedés – lesz csak elég. 

A visszailleszkedéshez is kell pénz. Amikor elindulunk, ezt is kalkuláljuk bele. Legyen mondjuk 3-6 havi tartalékunk arra az időszakra, amíg új munkát találunk, vagy arra, hogy kivegyünk egy új albérletet. 

Ami még fontos az indulás előtt: érdemes utánaolvasni az adott ország kultúrájának, a helyi szokásoknak, viselkedési szabályoknak. Jó ötlet lehet belépni a célország önkénteseinek létrehozott fórumokra, előre ismeretségeket kötni. De akár fel is térképezhetjük, van-e olyan régi iskolatárs, kolléga vagy távoli rokon, aki az adott országban él és vele is felvehetjük a kapcsolatot. 

„Nekem megnyugvás volt az, hogy előtte megismerkedtem néhány magyarral, akikkel időről időre találkoztunk is” – mondja Ilona, aki két évet töltött Franciaországban önkéntesként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozva.

„Mi egy „sharehouse”-ban voltunk, ami kifejezetten fiataloknak létrehozott apartmenszerűség közös terekkel, de saját szobával. Sok working holiday-jel utazó száll meg ilyen helyeken. Közös volt a motivációnk és az érdeklődési körünk és gyakran hasonló nehézségekkel is küzdöttünk. Ez hamar összekovácsolt minket” – mondja Kriszti, aki Japánban töltött egy évet.

Nem csak térbeli, önismereti utazás is

„Amikor egy olyan helyen élsz, ahol az életkörülmények és lehetőségek teljesen eltérnek a megszokottól, és te is részben magadévá teszed a helyiek életmódját, az rendkívül jótékony hatással lehet rád. Rájössz, hogy az élet sokkal több lehetőséget kínál, mint eddig gondoltad – mintha eddig korlátok között éltél volna, és most végre kitárulna előtted a világ, tele megannyi lehetséges élettel” – meséli Noémi, aki Tenerifén, egy farmon töltött két hónapot és most éppen Vietnámba készül.

A külföldi önkéntes munka, a Working Holiday és az utazás nem csupán földrajzi, hanem mély önismereti utazás is egyben. A világ más részein eltöltött idő segíthet új nézőpontokat felfedezni, kitágítani a lehetőségekről alkotott képünket, és akár életre szóló barátságokat is hozhat. (Ahogyan Szabó Orsolyának is Vígh Borival, akit Új-Zélandon ismert meg.)

Akik belevágtak egy ilyen kalandba, arról számolnak be, hogy az élmény – legyen az pozitív vagy negatív – nemcsak a hétköznapjaikat formálta át, hanem a jövőbeli döntéseikre is jelentős hatással volt. 

„Én minden fiatal ismerősömnek javaslom, hogy vágjon bele. A saját gyerekemnek is fogok mesélni majd, és ha eljut oda, hogy menni szeretne, támogatni fogom. Sajnos ennek az ellenkezőjét látom gyakorta. Nagy a nyomás rajtunk. Hogy azonnal a középiskolából főiskolára vagy egyetemre menjünk, illetve hogy nem hagyhatjuk ott az állásunkat, mert hogyan fog kinézni az önéletrajzban az az egyéves kihagyás. Ezek butaságok. Ha érettségi vagy egyetem után mész ki, semmi rossz nem történik. De ha később – ahogyan én, a harmincas éveim elején – vágsz bele mindebbe, akkor sem veszik el a diplomád és a tapasztalataid. Csak nyersz az utazással. Nyelvet tanulsz, kulturális sokszínűségből táplálkozol, készségeket fejlesztesz magadban, mint amilyen az alkalmazkodás, a problémamegoldó-képesség, a nyitottság, amiktől csak több leszel” – mondja dr. Szabó Orsolya.

Persze felnőtt fejjel, a hétköznapok mókuskerekéből kitekintve talán lehetetlennek tűnik, hogy mindent magunk mögött hagyva elutazzunk a világ másik felére, de nem kell végletekben gondolkodni. Sokan csak néhány hétre vagy egy-két hónapra utaznak el. Ha úgy érezzük, most van itt az ideje kiszellőztetni a fejünket, ha megrekedtünk az életünkben, akkor egy ilyen utazás – bár nem oldja meg a problémáinkat varázsütésre – sokat segíthet a továbblépésben.

WMN szerkesztőség