„15-16 évesen kezdtem el méricskélni magam. Nemcsak a mérlegen, hanem a tükörben is: fejben listát vezettem arról, miből kellene lefaragni” – írja Kaiser Orsi személyes cikkében. Az alkatunk és adottságaink elfogadása nem mindig egyszerű. Gyakran évek, sőt évtizedek kellenek ahhoz, hogy túllépjünk azon a gondolkodáson, hogy az értékünk és a boldogságunk a kilóktól függ.
Tizenegyedik osztályos koromra állandósult a szorongásom, súlyos pánikrohamok törtek rám, és kétségbeesetten vágytam valami kapaszkodóra. Ekkor fordultam a testemhez, amelynek kontrollálása olyan biztonságérzetet és sikerélményt adott, hogy mindennél fontosabbá vált.
Először jelent meg mesterséges intelligencia által létrehozott divatmodell a Vogue magazinban. A képek annyira valósághűek, hogy csak az apró betűs jelzésből derül ki: nem hús-vér modellről van szó. Miért fontos ez számunkra?
Mivel a beavatkozás iránti igény várhatóan tovább növekszik majd, egy hazai kutatás szerzői szerint kiemelten fontos lenne pszichológus bevonása a döntési folyamatba, hogy ne kerüljön sor indokolatlan műtétekre.
#almondmom hashtaggel milliók osztják meg a TikTokon, mit eszik az anyukájuk. Pontosabban, hogyan koplal, és miként hat ez a gyerekei evési szokásaira. Fiatal szerzőnk így látja a soványság mellett agitáló mandulaanyákat:
Ha az elmúlt egy év javát te is a képernyővel szemben töltötted, nagy az esély rá, hogy benned is kialakultak a testképzavarhoz hasonlatos pszichés problémák.
Ha ezt elolvasod, jobban megérted, min megy keresztül egy anorexiás beteg.
Míg ötven éve, amikor a lányok az önmegvalósításra gondoltak, akkor elsőként a tanulmányaik kerültek előtérbe, vagy az, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, addig ma a megjelenés lett az első számú érték.
Már a kisiskolás lányok is koplalnak a tökéletes test reményében. Normális ez?
Az anorexia mögött súlyos lelki okok huzalozódnak. Ismerjétek meg Anna történetét:
Glow
Lagom
Glow
Lagom