-

Ahogy a Barbi babák alakja komoly elvárást jelent a lányoknak, hogy mennyire „kell" karcsúnak, nagymellűnek, szőkének és hosszú hajúnak lenni egy nőideálnak, úgy a fiúkban is hasonló elvárások fogalmazódnak, amikor például a Batmannel játszanak. A kisfiúknak gyártott akciófigurák, játékok mérete már a kezdetektől fogva profi testépítőkéhez hasonlít leginkább. A lányokkal ellentétben, akik egyre vékonyabbnak akarnak látszani, a fiúk egyre nagyobbak akarnak lenni, és több izmot szeretnének. Ezért nem meglepő, hogy

a kutatások szerint a hat-nyolc éves fiúk harminchárom-harmincöt százaléka a saját testét vékonyabbnak látja a valóságosnál.

A meztelen felsőtestű vagy ruhátlan férfiak aránya a nyolcvanas évektől folyamatosan növekszik a reklámokban, filmekben, köztéri plakátokon. Emellett a netes pornó, az online fórumok vagy a közösségi média is széles lehetőséget kínál a fiúknak arra, hogy kialakítsák magukban a képet: milyen testméreteket, testfelépítést tartanak kívánatosnak, és mi az, „amire buknak a csajok”.

A tökéletes test iránti vágy ma már nem kizárólag a nők ügye. A fiúk és a férfiak egyre izmosabbak akarnak lenni, ráadásul a sok izmot az egészségességgel párosítják, miközben az az út, ahogy a kívánt izomtömeget (leggyorsabban) el lehet érni, általában nem a legegészségesebb.

Nem csupán a médiának és a külső elvárásoknak van fontos szerepe a fiúk testképének kialakulásában, ezek hatását felerősítheti, illetve jelentősen tompíthatja a család, és az a közeg, ahol a gyerek felnő.

Látszólag semmi köze a testképzavarhoz, mégis nagyon fontos, hogy azok a fiúk, akik számára ez az alapvető üzenet: „a fiúk nem sírnak, erősnek kell lenned, viselkedj úgy, mint egy igazi férfi”... – tehát

azok a kisfiúk, akik az érzéseik, érzelmeik elrejtését tanulják meg, sokkal komolyabban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy saját magukkal (és a testükkel) kapcsolatban negatív gondolataik legyenek.

Az egészséges testkép, énkép szempontjából is nagyon fontos, hogy a fiúkat is megtanítsuk arra, hogyan tudnak az érzéseikről beszélni – és persze arra is, hogyan tudják azokat megélni. Ezen kívül fontos, hogy a gyerekeknek valós képük legyen arról, mi mindent tesz meg például egy sportoló az izmokért. Mennyit edz, milyen segítői vannak, milyen az élete. És mivel a kutatások szerint azok a fiúk hajlamosabbak arra, hogy negatív legyen a testképük, akiknek sekélyesebbek a társas kapcsolatai, támogassuk a gyereket abban, hogy a kortárs közösség részese lehessen.

A család tehát nagyon sokat tud segíteni abban, hogy egy fiúnak ne legyenek a saját testével kapcsolatban félelemmel teli vagy negatív gondolatai, azonban óhatatlanul is felmerül a kérdés, mi a helyzet azokkal a fiúkkal, akik olyan családban nőnek fel, ahol nincs stabil vagy pozitív apafigura. Ami (tekintve a válási statisztikákat) sajnos sok esetben előfordul.

Apákról beszélünk, de igazából olyan meghatározó és pozitív férfi szerepmodellről van szó, amire a gyerekeknek szükségük van. Az ilyen apafigura hiánya általában úgy hat a testképre, hogy érzelmi bizonytalanságot idéz elő, és emiatt a gyerekek magasabb stresszt élnek meg, ezért étkezési problémák, zavarok alakulhatnak ki.

Az egyik szülő hiánya olyan instabilitáshoz vezethet, amit a gyerekek sok esetben evéssel próbálnak kompenzálni, aminek végül túlsúly, elhízás lehet az eredménye.

De gyakran számolnak be kutatások arról is, hogy a pozitív apafigura, apakép hiánya a fiúkban alacsony önértékelést indíthat el, ami szintén kihat a testképre.

Az egészséges életmód a családban fontos iránymutatás, és minta a gyereknek. Ha a szülő vigyáz a saját testére, és felelősséget vállal iránta, ha a médiafogyasztásban is kínál alternatívát, és ha vannak olyan pozitív férfi szerepmodellek, akik nem a testükkel, hanem valamely más tulajdonságukkal vívják ki a gyerek elismerését, az mind-mind nagyon erősen hat abba az irányba, hogy ne alakuljon ki testképzavar.

Dr. Gyurkó Szilvia