–

A közösségi média megjelenése előtt a televízió volt óriási hatással a nők testképére, már a korábbi generációknál is. Ha az X generációsok kultikus sorozatának, a Jóbarátok női szereplőinek az évadok alatt változó – egyre kisebb – ruhaméretére gondolunk, nem nehéz megérteni, hogy milyen irányba is vitt ez a hatás. Nem mellesleg Jennifer Anistonnak már ahhoz, hogy megkapja Rachel szerepét, le kellett fogynia közel tizenöt kilót…

Ahol a tévé megjelenése előtt a fogyókúrát nem ismerték

Egy érdekes kísérlet is született ebben az időszakban, mégpedig Fidzsi szigetén, ahol a nőideál köztudottan eltért a nyugatitól.

A szigeten a tévé megjelenése előtt nem létezett fogyókúra, diétázás.

Egy kutatásból (Dr. Anne Becker: Eating behaviours and attitudes following prolonged exposure to television among ethnic Fijian girls. British Journal of Psychiatry, 2002 Jun) kiderült, hogy a tévé megjelenése után három évvel már a tinilányok hatvankilenc százaléka korlátozta magát az evésben, azért, hogy lefogyjon; hetvennégy százalékuk pedig túlsúlyosnak érezte magát, és a testtel való elégedetlenség arányszámai a magasba szöktek.

Nemcsak itt, hanem más, a harmadik világhoz tartozó országokban is kimutatták, hogy az addigi erőteljesebb, munkavégzésre alkalmas, alapvetően teherbíró női testideál folyamatosan változik, ahogy eléri őket a nyugati média hatása, és folyamatosan emlékezteti őket arra, hogy a szépség előkelő helyen áll az emberi kvalitások között, a karcsúság erénynek számít, és van egy olyan világ, ahol a megfelelő külső, ha nem is elsőrendű, de mindenképp segít az érvényesülésben.

A család ereje című könyvben dr. Máté Gábor és dr. Gordon Neufeld  azt írják, hogy a jelenlegi divatirányzatok az öltözködésben, a sminkben és a viselkedésben előmozdítják a fiatal lányok szexualizálódását, akkor is, ha még egyáltalán nem állnak készen az érett szexuális kapcsolatra. A Body Project könyvből idézve arról is írnak, hogy a lányoknál az erőteljesen szexuális töltetű önértékelés válik az önbecsülés elsődleges mércéjévé.

Míg ötven éve, amikor a lányok az önmegvalósításra gondoltak, akkor elsőként a tanulmányaik kerültek előtérbe, vagy az, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, addig ma a megjelenés lett az első számú szempont.

Nonstop visszajelzés arról, hogy elég jó csaj vagy-e

A televízió, a mozifilmek és a divatmagazinok hatásától annyiban is különbözik közösségi média befolyása, vagy talán kihívása, hogy a digitális bennszülöttek, az iGeneráció tagjai ezen nőnek fel, napi szinten innen veszik a mintát, a példaképeket, az inspirációt, és hatásuk nem múlik el a műsor végével, vagy a magazin félretolásával, hanem szinte folyamatos, és a testükre, a külsejükre vonatkozó visszajelzés akár teljesen szűretlenül érkezhet bárkitől.

Egy tavalyi brit kutatás (Royal Society for Public Health #StatusOfMind: Social media and young people’s mental health and wellbeing) ezerötszáz, tizennégy és huszonnégy év közötti fiatalt vizsgálva kimutatta, hogy

a kutatás alapján a közösségimédia-csatornák közül a legrosszabb hatása a vizualitásból, képekből, videókból kiinduló kommunikációra épülő Instagramnak van, amelynek felhasználói gyakran számoltak be testképzavarról.

Az egyik órámon Z generációs hallgatókkal a Dove egyik videóját néztük. A filmből kiderül, hogy mások sokkal szebbnek találják a nőket, mint ahogy ők önmagukat. Figyelemre méltó, hogy a Dove és a WMN pár évvel ezelőtti, több mint ötezer magyar nőn végzett felmérésében is a válaszadók többsége úgy nyilatkozott, hogy ha mások szépnek tartják, attól ő is annak érzi magát, de csak úgy mégsem jelentené ki magáról, hogy szép. A film kapcsán beszélgettünk a média énképre, testképre gyakorolt hatásairól is, és a hallgatók kilencven százaléka szerint a közösségi média – főként az Instagram – negatív hatással van a lányok és a fiúk testképére is. Ennek ellenére azt mondták, hogy nem mondanának le a közösségi média használatáról. Természetesen egy főiskolai csoport válasza nem képvisel reprezentatív adatokat, de véleményük egybecseng a már említett brit Royal Society for Public Health felmérésének eredményeivel. Az egyik lány (23) megosztotta velem a tapasztalatait is:

 „Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a ruhákat, sminkeket, a kedvenc játékom pedig az volt, amikor kisminkelhettem egy játék babafejet, vagy beöltözhettem anyukám, nővéreim ruháiba. Tinikoromra a szépségipar megszállottja lettem: ismertem az összes szépséggurut, órákat töltöttem csatornáikon, napi szinten minimum öt-hat órát is. Nagyon kevés időm jutott másra, a tanulásra főképp. Rengeteg sminkcuccot halmoztam fel, rendelgettem online, az összes pénzem erre ment el. Rendszeresen posztoltam az újabb sminkjeimmel készült szelfijeimet. Közben állandóan elégedetlen voltam a külsőmmel. Drasztikus fogyókúrába kezdtem, ami  súrolta az anorexiát, pedig nem voltam kövér: 167 cm és 52 kiló. Iszonyú fáradt voltam az örökös fogyókúra miatt, rondának láttam magam, és zéró lett az önbizalmam, életkedvem. Anyukám ennél a pontnál kapott észbe, és elvitt egy pszichológus ismerőséhez, aki rengeteget segített.”

A Haifai Egyetemen 248 tizenkét és tizenkilenc év közötti nőt megfigyelve kimutatták, hogy azoknál, akik ki voltak téve a közösségi média hatásának, magasabb volt az evészavar előfordulási aránya. Minél több időt töltöttek a Facebookon, annál valószínűbb volt, hogy bulimiával, anorexiával, fizikai elégedetlenséggel, negatív testképpel és a táplálkozáshoz való negatív hozzáállással küszködtek.

Azok a fiatalok pedig, akiknek szülei nem figyeltek a gyerekük közösségimédia-aktivitására, sokkal gyakrabban küszködtek negatív önképpel, zavart táplálkozási mintákkal, mint azok, akiknek szülei bevonódtak a gyermekük netes tevékenységébe.

Amikor a háromévesek már sminkes oktatóvideókat nézhetnek

Adódik a kérdés: milyen tanácsokat kaphat ilyenkor a szülőtől a gyerek? Még mindig jócskán akadnak olyan szülők, akik számára teljesen idegen a közösségi média világa, és amikor véletlenül rábukkannak egy-két képre, az elszörnyedésen kívül egyebet nemigen fogalmaznak meg a gyereknek.

Természetesen ott a másik véglet is: az anyukák, akik már nem tehetik meg, hogy csini fotóikkal, videóikkal lájkokat gyűjtsenek, felhasználják erre a lányukat. Mi járhat ilyenkor a kislány fejében? Valami olyasmi, hogy „anya azért fotóz, mert szép vagyok, és emiatt várja, hogy jöjjenek a szívek, a matricák és a lájkok, és ettől lesz boldog”.

Számtalan alfa generációs olyan YouTube-videókon nő fel, amelyben már hároméveseknek is készül oktatóprogram, ezek legfőbb üzenete, hogy megtanítsák a kislányoknak, hogyan húzzák be „pocakjukat”, ha fotózzák őket, felhíva a figyelmüket az esetleges „hiányosságokra”, jóval korábban, egy olyan időszakban elhintve a megfelelési kényszer magvait, amikor igazából még a pufókabb ovisoknak is azt kellene gondolniuk, játszaniuk, hogy ők a legszebb hercegkisasszonyok.

Akiknek elegük lett

A média testképre gyakorolt negatív hatásait egyre többen felismerik, mégis a tettek szintjén nem sok minden történik. A norvég Trondheim városa kivételes példaként említhető meg: az ott élő nők kérésére beszüntették a félmeztelen vagy fürdőruhás, fehérneműs nőket ábrázoló reklámokat, mivel úgy érezték, hogy azok negatívan hatnak a testképre. Caitlin Roper, a nők tárgyiasítása ellen és a gyerekek jogaiért küzdő Collective Shout szervezet kampánymenedzsere így nyilatkozott a kampányról:

„A hirdetők túl sokáig uralkodhattak szabadon felettünk. A testképzavarok leküzdéséhez közösségi megközelítés szükséges. Ez csak a kirakós egy része, de fontos része. Régóta egyetértünk abban, hogy az olyan hirdetéseknek, amelyek a férfiak szexuális és szórakozási tárgyává degradálják a nőket, nincs helyük a társadalomban.”

Roper elmondta, örömmel vennék, ha más országok is hasonló lépéseket tennének.

Az elmúlt két évben Magyarországon is volt hasonló kezdeményezés: 2016-ban az Ádám keresi Évát sorozat plakátjai kapcsán tiltakoztak többen sikeresen, ennek hatására a plakátokat eltávolították. A teljesen meztelen modellekkel reklámozó műsor hirdetései ellen petíció indult, egy fiatalokkal foglalkozó nő, többgyerekes édesanya levelet is írt a média- és hírközlési hatóságnak. Egyik érve az volt, hogy lányában negatív testkép alakulhat ki önmagáról, hiszen látva a plakátokat, olyanná szeretne majd válni, mint a képeken pózoló modellek:

„Másrészről ifjúsági mentorként tisztában vagyok azzal, hogy a fiatalabb generáció tömegesen küzd önértékelési és párkapcsolati zavarokkal, ami nagyban köszönhető a média túlszexualizált, elérhetetlen férfi- és nőideáljának” – olvasható a levélben.

A kiskamaszok egyik kedvenc közösségi alkalmazása, a Musicallyből lett TikTok is teli van bombanőnek öltözött, kisminkelt kislánnyal és gatyájukba nyúlkáló 18+-os filmek tartalmait majmoló sráccal. Sőt, néhányan (köztük akár nyolc-tíz évesek is) annyira szabadjára engedik magukat, hogy még a Z és Y generációs vloggereket is kiakasztották – pedig ők aztán tényleg otthonosan mozognak ebben a közegben –, akik egyenesen generációrombolásnak nevezték azt, ami ott megy.

Hogy mi megy ott? Például félmeztelenül nyelvnyújtogatás, vonaglás, nyaldosás akár nyolcévesen.

Egy népszerű vlogger, a 21 éves Unfield egy külön videót is szánt a jelenség bemutatására, amit így zár: „Hogy nyolcévesen szinte már szexuális tartalmat töltünk fel, ezt én nem pártolom. Szülők, figyeljék jobban a kölyköket!”

E sorok írója is beszámolt erről Az internet hatása a gyerekekre és a fiatalokra című konferencián a Magyar Tudományos Akadémián A közösségi média – az Instagram – hatása a fiatalok testképére, megjelenésére című előadásában.

Akkor tehát szülők, figyeltek?

A Common Sense Media (hazánkban Szólj vissza a Facebooknak! címen jelent meg könyvük), az egyik legelismertebb amerikai gyermek- és médiaügyekkel foglalkozó szervezet néhány éve Gyerekek, tinédzserek és testkép címmel végzett kutatást az amerikai gyerekek és tinik körében, ebben felhívja a figyelmet a szülők új, digitális felelősségvállalásának fontosságára is. A kutatás végén rendkívül egyszerű, ugyanakkor hasznos tanácsokat adnak a szülőknek. Ezek bár sokszor talán túl magától értődőnek tűnnek, mégis rengeteget tehetnek azért, hogy a tinik, illetve a gyerekek kikerüljék a közösségi média használatának fő buktatóit, illetve a testkép-, vagy akár a privát szférával kapcsolatos zavarokat is.

Ilyeneket említenek:

  • Érdeklődj arról, hogy milyen képeket posztol magáról a gyerek!
  • Figyelj arra, hogyan beszél a gyerek a saját testéről!
  • Nézd meg, hogy ezzel kapcsolatban milyen visszajelzéseket kap a közösségi médiában!
  • Beszélgess vele arról, hogy a kommentek, visszajelzések milyen érzelmeket váltanak ki belőle!
  • A túlzásba vitt médiahasználat esetén javasolj egy kis szünetet!
  • Figyelj a gyerek testsúlyváltozására, mert ez akár intő jel lehet!
  • Beszélgessetek a gyerekkel az egészséges életmódról!
  • Beszélgessetek arról, hogy a közösségi média nem mindig valósághű világot tár elénk, fontos, hogy ezzel ő is tisztában legyen.

Ebben a kérdésben se hagyjuk magára a gyerekeket és fiatalokat.  

Bereczki Enikő

Ha érdekel a téma, olvass többet Enikőtől!