Doffek Gábor: A kis kéz a nagyban
Egy apa nagy kezében a lánya pici keze. És az apa szíve, ami csordultig telik érzelmekkel attól, amit ez az apró mozdulat jelent.
Egy apa nagy kezében a lánya pici keze. És az apa szíve, ami csordultig telik érzelmekkel attól, amit ez az apró mozdulat jelent.
„Hang nélkül meredünk a semmibe, bámuljuk a plafont, keressük a válaszokat: mit rontottunk el?” Lehet azzal ártani, ha az ember túlságosan félti, óvja a gyerekét?
„Luca beszéde ezt mondta nekem, ebben a nagyon érzékeny állapotomban, amikor a szeretetem próbatétele az elengedés, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. A világ lehet bármilyen vacak hely néha, a gyerek rendben lesz” – amikor a gyerekjogi szakember nem gyerekjogi szakember, hanem anya. Aki épp elengedésben van. Dr. Gyurkó Szilvi csodálatos írását Nyáry Luca Pride-megnyitó beszéde ihlette:
Ha lehet, akkor előbb nézzétek meg a filmet (vagy olvassátok el a cikket), és csak utána kommenteljetek. Nagyon köszönjük!
„Mondták anyámnak, engem hagyjon csak itt a kórházban, nem lesz több gondja velem.” Egy rettenthetetlen anyáról írt Kerekes Anna:
„A szeretetlenség trauma. Olyan tragédia, ami generációról generációra otthagyja a nyomát. A szülői minta nagyon nehezen felülírható. (De felülírható!)” Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb epizódja Orvos-Tóth Noémivel és D. Tóth Krisztával az egyik legnagyobb taburól: a mérgező anyákról.
Imádott szüleink és az ő csökönyösségük…
Minden szülő átmegy rajta… kérdés, mennyire magabiztosan.
Súlyos tévedés, hogy csak szegénységben, kirekesztettségben, nélkülözésben élő, tanulatlan emberekből lehet szélsőséges, erőszakos támadó. Nem (elsősorban) ezek a körülmények tesznek egy embert gyűlölettel teli szörnyeteggé.
Egy fogyókúrázó kamasz lány, egy önbecsülését vesztett anyuka, egy nagyvonalúan kioktató vendéglátó és egy picit kétbalkezes férj meséje... Fiala Borcsa előadásában. Kihagyhatatlan szombat esti történet.