–

2009-et írunk, a Papp László Sportaréna küzdőterén állok, és még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen. Pár hónapja még nem gondoltuk volna, hogy eljutunk ide – a koncert meghirdetése után pár órával minden jegy elkelt –, anyám, az AC/DC-rajongás koronázatlan királynője azonban nem adta fel.

Noha ő már korábban is látta a bandát élőben, az egyik legfontosabb küldetésének tekintette, hogy az élményt az elsőszülöttjével is megossza, így licitálni kezdett, és végül inkább az éhhalál, mintsem a kihagyott koncert-jeligére elhozott engem ide. (Ne kérdezzétek, mennyibe került a jegy, ezt a titkot a sírba is magunkkal visszük. Maradjunk annyiban, hogy abban az évben nem mentünk nyaralni.)

És noha jártam már korábban is koncertekre, a 15 ezer emberrel töltött stadiont nem igazán lehetett egy lapon említeni a vidéki Tankcsapda-bulikkal. Anya is, én is szorongunk a tömegtől, itt viszont erősebbnek bizonyult az adrenalin. Beverekedtük magunkat a dühöngő közepébe – ahhoz sajnos túl messze, hogy mindent lássunk a színpadon, de ahhoz épp elég közel, hogy utána két hétig halláskárosultak legyünk – és bár azóta 16 év eltelt, a mai napig élénken él bennünk az élmény.

A Thunderstruck első hangjainak felcsendülése, a kántálás. A vörösen izzó ördögszarvak, mint egyetlen fényforrás a sötét stadionban. Az ágyu dördülése. Young sztriptíze a The Jackre. A hideg is kiráz, na.

Én 15 éves voltam (egyesek szerint túl fiatal egy koncertre), Angus Young 54 (egyesek szerint túl öreg a színpadra), és már akkor az a hír járta, hogy a számok között oxigénpalackkal lélegeztetik. Nem tudom, ez igaz-e, de elég hiteles infónak tűnt: a védjegyévé vált elképesztő színpadi performansz felért egy cardioedzéssel – még nézni is fárasztó volt – , és ebből, a legújabb koncertfelvételek alapján azóta sem vett vissza. Angus az egyetlen tag már csak az eredeti felállásból, hűsége, alázata azonban 52 év után is kitart.

158 centinyi magasfeszültség

Angus McKinnon Young 1955-ben született Glasgow-ban hét testvér mellé a legkisebbiknek. Nyolcéves volt, mikor családjával Ausztráliába költöztek, és itt vette meg élete első gitárját, egy Gibsont SG-t, amin

„addig játszott, míg a fa el nem rohadt a rengeteg izzadtságtól, de még így is a mai napig ez a kedvence”.

Tíz évvel később testvérével, Malcolmmal megalapították az AC/DC-t – akkor még Dave Evans, Larry Van Kriedt és Colin Burgess mellett – a végleges hangzás azonban csak egy évvel később, Bon Scott csatlakozásával alakult ki, aki a mikrofonnál leváltotta Evanst. A bandának a Highway to Hell című lemez hozta el a világra szóló hírnevet (na nem mintha az azt megelőző High Voltage és a TNT nem lettek volna már ikonikusak), ám nem sokáig élvezhették a nagy hype-ot, Bon Scott a rákövetkező évben ugyanis meghalt alkoholmérgezésben.

A banda tagjai szerencsére összezártak a tragédia ellenére is – így lépett Scott helyére az egykori road, Brian Johnson, aki noha egészen más orgánumot és karaktert hozott, mint elődje, az évek folyamán bizonyította rátermettségét, és a közönség is megszerette.

Azonban bármilyen frontember is állt a zenekar élén, bárki is határozta meg a vokális hangzást, a legemblematikusabb figura mindig Angus maradt.

Alacsony termete, iskolai egyenruhája és rövidnadrágja, a Chuck Berry-től kölcsönzött kacsaszerű járása olyan lett az AC/DC-nek, mint az ikonikus nyelv a Rolling Stones-nak

– pláne, hogy ő az egyetlen, aki a zenekar első pillanatától kezdve máig aktív részese a dalszerzési folyamatnak is.

 A születésnapja kapcsán most öt olyan ikonikus pillanatát gyűjtöttem össze, ami a szkeptikusokat is biztosítja arról: egyáltalán nem túlzás azt állítani, minden idők egyik, ha nem a legmeghatározóbb és legőrültebb gitárosáról van szó.

1. A biztonsági őrök elől menekülve sem hagyta félbe a szólót

A hetvenes években, egy iskolai koncerten Angus Young annyira belelendült a gitározásba, hogy leugrott a színpadról, és rohangálni kezdett a közönség tagjai között. Ezzel önmagában nem is lenne nagy baj – láttunk már ilyet – azonban a tanárok és biztonságiak nem ismerték fel, és mivel azt hitték, valaki betört a koncertre, üldözni kezdték.

Angus egy pillanatra sem hagyta abba a játékot. Menekülés közben körbeszaladt a termen, majd visszaugrott a színpadra – mindezt úgy, hogy közben egyetlen hangot sem hibázott.

Ez az eset egy életre bebetonozta Angus legendáját – már itt is meglátszott, hogy a gitározástól semmi sem tántoríthatja el. Hasonlóképp rezzenéstelen arccal, egy árva hangot sem múlasztva játszotta végig azt a kocsmakoncertet is, ahol elszakadt az öve, leesett a nadrágja, és egy szál boxerben állt a közönsége előtt.

2. Annyira felpörgött az It's a Long Way to the Top forgatásán, hogy elájult

Forró nyári napon nem épp kényelmes viselet az iskolai egyenruha, pláne, ha órákon át kell benne produkálnia magát az embernek. Young természetesen az It's a Long Way to the Top forgatásán sem spórolta meg az energiáit, azonban egy ponton annyira felhevült a teste, hogy pihenésképpen bement egy hentesüzlet fagyasztókamrájába, ahol elájult. A stáb csak percekkel később találta meg: a srác a földön feküdt, a gitárjába kapaszkodva. A forgatást félbe kellett szakítani, hogy betakarják és felmelegítsék, de miután rendbejött, állítólag energikusabban játszott, mint valaha.

3. Volt, hogy Bon Scott hordozta végig a színpadon a vállán

A hetvenes évek koncertjein rendszeresen előfordult, hogy Bon Scott felkapta Angus Youngot a vállára, besétált vele a közönségbe, és körbehordozta, miközben gitározott. Egy alkalommal Bon azonban megbotlott, és a tömegbe zuhant Angus-szal együtt. A nézők rögtön odarohantak, felemelték őket, és megtörtént Angus élete első stage-divingja is: a közönség úsztatni kezdte, így a hátán fekve fejezte be a számot. Az ikonikus mutatványból aztán hagyomány lett – a gitáros onnantól kezdve volt, hogy több időt töltött a közönség(b)en, mint a színpadon.

4. Szex, tej, rock'n roll

Miközben sok rockzenésznek meggyűlt a baja a káros szenvedélyekkel – ez alól Bon Scott, vagy Young 17-ben elhunyt testvére, Malcolm sem volt kivétel –, Angus mindig is a józan életre szavazott.

Fiatalkorában állítólag literszámra fogyasztotta a tejet, és a backstage-be is teát kért magának, egyszer egy buliból is hazament csak azért, mert valaki leöntötte sörrel.

Ha mindez nem lenne elég, a roadok szerint ő volt az egyetlen rockzenész, aki a hotelszobát tisztábban hagyta, mint ahogy találta.

Young a legendák szerint csak egyetlen alkalommal ivott alkoholt: amikor annyira bepánikolt a repüléstől, hogy kért egy whisky-t, majd annak hatására az ülésre állva léggitározott, amíg a stewardessek le nem szerelték.

5. Sérült karral is simán lenyomta a bulikat

1980-ban Angus keze megsérült egy kisebb közúti balesetben, és annyira feldagadt, hogy fájdalomcsillapítókkal tudta csak végigjátszani a Sam Houston-i arénakoncertjét. A fájdalom azonban nem szegte kedvét: a nagy produkció után duplázott, és még egy kisebb, meglepetéskoncertet is adott egy belvárosi klubban. Gyors gyógyulását pedig az is bizonyította, hogy pár nappal később, mikor egy néző megdobta a sörével, leállította a bulit, és lekevert egyet az illetőnek – hogy a pofon pontosan mekkora volt, arról eltérnek a sztorik, míg egyes helyeken szimpla orrcsavarásként hivatkoznak rá, máshol azt írják, Young földre vitte az illetőt. 

Takács Dalma