A lány, aki elvitte az Oscart Demi Moore elől: Mikey Madison, a forgószél

–

2025. március 2-án a 25 éves Mikey Madison áll a színpadon, kezében az Oscar-díj, amit épp csak átvett, látszik, hogy őrülten zavarban van. Az első mondata az: mennyire szürreális ez az egész. Azt is elmondja, hogy ugyan Los Angelesben nőtt fel, mégis távol Hollywoodtól.  

Pszichológus szülők, Litvániából bevándorolt zsidó felmenők, négy testvér, Los Angeles, pónilovak. Nagyjából ennyit lehet tudni Mikey Madison előéletéről – nem túl bőbeszédű a magánéletét illetően, a közösségi médiát is hanyagolja. Azt azért elárulja az interjúkban, hogy sokáig a lovak érdekelték elsősorban, versenyzett is, de aztán elkezdte vonzani a színészet, olyannyira, hogy az iskolából is kimaradt, és magántanuló lett 14 évesen. A sportot is abba kellett hagynia, ez különösen fájdalmas döntés volt, de nem bánta meg soha.

Nem véletlenül került az Anorába

Habár Madison nagyon fiatal, nincsenek botrányai, távol tartja magát a bulvártól és utálja a közösségi médiát (az Instagrammon „csak” 36 ezer követője van, ami hollywoodi viszonylatban igen csekély), azért korántsem ismeretlen a neve a filmes világban. Szó sincs arról, amit némely újságcím alapján feltételezhetnénk, hogy Sean Baker (az Anora rendezője) egy amatőr színtársulatból emelte volna ki, vagy az utcán szúrta volna ki a bájos pofiját. A valóság az, hogy mielőtt megkapta volna „Ani” szerepét, Madison már letette a névjegyét Hollywoodban:

ő alakította például Pamela Adlon legidősebb lányát a Better Things (Jobb idők) című sorozatban, valamint (spoiler alert!) a Ghostface gyilkost a Sikoly című 2022-es horrorfilmben.

Sean Baker Tarantino filmjében, a Volt egyszer egy… Hollywoodban szúrta ki magának Madisont, aki Susan „Sadie” Atkinst játszotta, a Manson-család egyik tagját. Olyan nagy hatással volt rá az akkor 18 éves színésznő, hogy az Anora címszerepét gyakorlatilag rá írta, szó sem volt castingról. Madison pedig el sem olvasta a forgatókönyvet, úgy mondott igent, mert látta és imádta a független filmes Baker Tangerine című 2015-ös filmjét – amelyet teljes egészében iPhone-nal forgatott, és két transznemű szexmunkás egy napját mutatja be Los Angeles utcáin.     

Nagy találkozás tehát az övék, és összekapaszkodva egy olyan produkciót hoztak létre, amely sokak számára felejthetetlen élményt jelentett a moziban.

Mikey Madison egy fiatal brooklyni szexmunkás bőrébe bújik

Aninek, ahogy magát hívatni szereti, egyik nap az a feladata, hogy szórakoztassa Ivant (Mark Eydelshteyn), az orosz oligarcha épp csak nagykorú, ütődött fiát. Akárcsak a Pretty Woman Edwardja (Richard Gere), Ivan is felbéreli Anit, legyen a barátnője egy hétre.

A tivornya Las Vegas-i lánykérésbe, majd házasságkötésbe torkollik, de a történet nem ér véget ott, ahol Viviant (Julia Roberts) megcsókolja a szerelmes Edward a tűzlépcsőn… hanem ezután jön csak a java.

A vadkapitalista tündérmese őrült fordulatot vesz, miután a szülők megtudják Oroszországban, hogy a fiuk megnősült, és nem akar hazatérni. Mozgósítják New York-i embereiket, hogy csípjék nyakon a fiatalokat, ők maguk pedig azonnal repülőre ülnek, hogy hazavigyék a rosszalkodó trónörököst.

A történet tehát egy Hamupipőke-parafrázis brooklyni szexmunkással, orosz oligarcha tivirnyázó kisfiával, ügyefogyott örmény maffiózókkal, és miközben röhögsz egy csomót, párás a szemed a meghatottságtól, mert ezt is tudja ez a film. Meg tudja mutatni, hogy a szerelem olyan eszementen eltökélt, mint azok a kis virágzó füvek, amelyek kinőnek a réseken, miután megrepesztették a betont érthetetlen módon.

Kivétel nélkül, az összes színész remekel, de amikor bemutatták az Anorát a cannes-i filmfesztiválon, a kritikusok leginkább Madisont méltatták lenyűgözően hiteles és természetes színészi játékáért.

Abban, hogy ennyire Anivá lényegült, nagy szerepe lehetett a vitathatatlan tehetség mellett annak a rengeteg munkának, amit a filmbe tett. Hónapokig készült a táncos jelenetekre, szexmunkásokkal ismerkedett, beszélgetett, és a szexjelenetekhez sem kért testdublőrt.

A film nyitójelenetében Ani tíz percig flörtöl a potenciális ügyfelekkel, majd cseveg a sztriptíztáncos társaival. Ez a jelenet teljes egészében improvizációból született.

A verekedős jelenetet annyira komolyan vette, hogy tele lett a forgatáson zúzódásokkal, letört a körme, lenyúzta a térdét.

Ani karakteréhez egyébként annyi rokonság mindenképpen fűzi, hogy ő is oroszul beszélő nagymamája miatt érti és beszéli némileg a nyelvet. Madison nagymamája ugyanis nyelvész volt, aki 18 évesen, a holokauszt elől menekülve vándorolt ki Litvániából Amerikába.

Madison aktívan részt vett Ani karakterének vizuális megformálásában is. Pinterest-táblákat készített a hajában lévő flitteres szálakról, a testére tapadó, vibráló szövetekről, valamint a táncmozdulatokról, amiket felhasznált.

Ani akart lenni. És aki látta a filmet, az tudja, sikerült neki. És ezáltal, bár fikciót látunk, és a film egy szép, emberi történetet mesél el, közben dokumentarista alapossággal és hiteleséggel mutat be egy közösséget is.

Greta Gerwig, a cannes-i zsűri elnöke – amely az Anorának ítélte az Arany Pálmát – úgy fogalmazott: döntésük a szívnek szólt.

 

Kurucz Adrienn