A pocakos képek evolúciója: a reneszánsz titkolózástól Demi Moore aktján át a kismamafotózásokig
Az utóbbi évek legnagyobb fotós trendje – az esküvői képek mellett – a kismamáké, pedig korántsem volt mindig ennyire nyilvánvaló, hogy egy nő büszkén vállalhatta a várandósságát. Mi hozta meg az áttörést, és kinek köszönhető, hogy ma már nagyestélyiben, csipkés fehérneműben, de akár anyaszült meztelenül is készíttethetnek magukról fotókat a leendő anyák? Krajnyik Cintia történelmi kalandozása a reneszánsztól a Super Bowlig.
–
A reneszánsz titok
1770-ben a híres angol művész, Joshua Reynolds egy egész alakos portré megfestésébe kezdett jóbarátjáról, Theresa Parkerről. Mire a munka két évvel később befejeződött, a nő már várandós volt, és ahogy egy levélben megjegyezte, továbbra is modellt állt, annak ellenére, hogy „nagyon kövér” volt. Az elkészült művön a leendő anya egy lábazatra támaszkodik egy erdős háttér előtt, ruházatát többrégetű kelme alkotja, amelyek azonban gondosan eltakarják gömbölyödő hasát – írja a Smithsonian Magazine.
2020-ban a londoni Foundling Múzeumban volt látható egy kiállítás, Portraying Pregnancy: From Holbein to Social Media (A terhesség ábrázolása: Holbeintől a közösségi médiáig) címmel, amely 500 évet felölelve mutatta be, miként is ábrázolták a nőket – főként a briteket – a történelem során, ha áldott állapotban voltak. A kiállítás leírásában az olvasható, hogy bár a huszadik századig a legtöbb nő felnőtt életének jelentős részét terhesen töltötte, a fennmaradt portrékon csak nagyon ritkán ábrázolták a várandósságot. „A XV. századtól napjainkig terjedő festményeken, nyomatokon, fényképeken, tárgyakon és ruházatokon keresztül a látogatók felfedezhetik a terhesség ábrázolásának különböző módjait; azt, hogy a változó társadalmi attitűdök milyen hatással voltak a terhes nők megjelenítésére; hogy a halál szülés közbeni lehetősége hogyan töltötte meg további feszültséggel a képeket; és az újabb műveken miként tükröződik már a női önrendelkezéshez való jog” – írták.
Karen Hearn, a University College London tizenhatodik–tizennyolcadik századi brit művészetre és kultúrára specializálódó történésze ennek kapcsán elmondta, hogy
a terhesség egyértelmű bizonyítéka volt, hogy egy nő szexuálisan aktív, és még ha ez házasságon belül történt, és egy kívánt gyerek érkezését jelentette is, az évszázadokon át tartó felfogás szerint ez akkor is problémásnak számított.
A fennmaradt portrékat, amelyeken mégis tetten érhető a terhes nők ábrázolása, egyre többször jellemezte a szülés közben bekövetkezett magas halálozási rátából fakadó feszültség. Az ilyen jellegű alkotások akkor váltak gyakoribbá, amikor a nők körében egyre inkább elterjedt, hogy még meg nem született gyerekük számára levelet írjanak hagyatékként, arra az esetre, ha ők maguk nem élnék túl a szülést. Theresa Parker, Reynolds festményének alanya, a fennmaradt beszámolók szerint nem sokkal azután halt meg, hogy 1775-ben újabb gyereknek adott életet.
A terhességi portrékhoz való hozzáállás csak a huszadik század végén kezdett enyhülni, ahogy a művészek egyre bátrabban ábrázolták a terhesség csodáit és megpróbáltatásait is. 1984-ben például Ghislaine Howard készített egy erőteljes képet önmagáról, amely terhességének végét mutatja be, kiemelve állapotának fizikai nehézségeit.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Demi Moore volt a kismamák úttörője
Na de az igazi áttörés 1991-ben érkezett el, amikor Annie Leibovitz örökítette meg Demi Moore várandósságát a Vanity Fair címlapjára. A színésznő anyaszült meztelenül állt modellt, egyik kezével a mellét takarta, a másikat pedig a hasa alá helyezte. A fotó felkorbácsolta a közvéleményt, akadtak olyan újságárusok, akik nem is voltak hajlandók kitenni standjaikra a lapszámot. A Foundling Múzeum szerint azonban
ez óriási fordulatot jelentett kulturális szempontból az állapotos nők ábrázolása terén, és valóságos trendet indított el, ahol a kismamák szabadon – akár meztelenül – örökíthetik meg magukat ebben az időszakban, és büszkén vállalhatják az áldott állapotot.
A kiállítás tárlatának utolsó darabja egyébként egy másik sztárt, Beyoncét ábrázolta, aki Awol Erizkus fotósorozatán jelent meg, mint egyfajta reneszánsz Szűz Maria, szexuális éllel megbolondítva, amikor 2017-ben Jay-Z-vel közös ikreikkel, Rumival és Sirrel volt várandós.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha a hírességeknél maradunk, Rihanna 2023-as Super Bolw Half Time Show-ját még mindenképp érdemes megemlíteni, az énekesnő ugyanis az előadásával jelentette be második várandósságát, amit hatalmas médiaszenzáció követett.
Napjaink trendjei
Bár nem fő profilja a kismamák fotózása, Csiszér Goti, a WMN fotósa, ilyen jellegű felkéréseket is kap. Goti elárulta, hogy tapasztalatai szerint többféle trend hódít a kismamák között, annak függvényében, milyen hangulatú képeket szeretnének, és mit is kívánnak megmutatni magukból, illetve a terhességükből.
Van, aki szívesen felfedi a pocakját, akár kifejezetten szexi, vagy művészi stílusban, ami Vénusz születését idézi.
Hozzáteszi, olyan is előfordul, hogy ezek a képek esetenként inkább egy idealizált képet mutatnak, és az anyukák kérésére retusálják a bőrön látható repedéseket, kisebb zsírpárnákat. Van, aki még mindig a művészi jellegnél maradva inkább nagyestélyiben, igazi királylányos, ünnepi ruhában szeretné megörökíteni ezeket a pillanatokat, de az is rendkívül gyakori, hogy a fotókban inkább a játékosság, a meghitt családi hangulat dominál, apukával, nagyobb gyerekkel, kiscipővel.
Goti azt is elmeséli, hogy
fotósként nagy felelősségnek és egyben megtiszteltetésnek éli meg az ilyen jellegű felkéréseket, hiszen egy nagyon intim időszakot örökít meg.
Mint mondja, az sem ritka, hogy egy pár a hálószobájába is beengedi, és a párról az ágyon fekve készülnek bensőséges fotók. Tapasztalatai szerint ezeket a képeket inkább csak maguknak készíttetik, ezeket ritkán szokták megosztani a külvilággal. „A legtöbb anyuka ma már áldott állapotként gondol a babavárásra, és szeretnék megörökíteni ezt az időszakot, hiszen viszonylag rövid ideig tart, és semmihez sem fogható. Sokaknak az elsődleges célja pedig az, hogy az elkészült képeket majd megmutathassák a gyerekeiknek, ilyen volt, amikor még a pocakban voltak” – fűzi hozzá.
A mi történetünk
Mi a férjemmel szerettünk volna néhány olyan képet, amellyel bejelenthetjük a várandósságom, ezért az egyik kollégáját kértük meg, hogy készítsen rólunk néhány fotót. Nálunk elsődleges szempont volt, hogy ne érezzük magunkat kényelmetlenül, a megjelenésünkben a hétköznapi külsőnk köszönjön vissza, és inkább a részletekre helyeztünk nagyobb hangsúlyt. Mivel júniusban kislányunk születik, ezért egy rózsaszín virágcsokrot vittünk magunkkal, a játékosságot pedig egy Happy Meal dobozzal szimbolizáltuk, ami külön kis kikacsintás volt arra a rituálénkra reflektálva, hogy minden beültetésünk után ettünk egy sült krumplit.
Bevallom, én nagyon szépnek éreztem magam a fotózás közben. Életem legnagyobb álma válik valóra azzal, hogy a lányunkat hordom a szívem alatt, és egész életemben szeretnék erre az érzésre, a várakozásra emlékezni, ha majd visszanézem az elkészült képeket. Azt gondolom, a terhességi ragyogás, ami ilyenkor kiül a kismamák arcára, nem városi legenda. Csillog a szemünk, dúsabbnak hat a hajunk, az arcunk élettel telibb, és az egész kisugárzásunk vibrálóbbá válik. Persze a várandósságnak vannak nehéz pillanatai, olyannal én még nemigen találkoztam, aki tényleg egy kellemetlen terhességi tünetet se tapasztalt volna a kilenc hónap alatt,
de éppen ezért lehet jó megoldás megadni magunknak a lehetőséget, amikor ezeket elfeledve a várandósság szépségeit ünnepelhetjük.
A mi terveink között az is szerepel, hogy amikor már a mostaninál nagyobb pocakom lesz, azzal a fotóssal, aki a jegyes- és az esküvői képeinket is készítette, ellátogatunk egy vurstliba, és a búcsúhangulat közepette készít rólunk fotókat, ahogyan nevetünk, vattacukrot eszünk, készülve arra, hogy nemsokára már hárman töltjük ott a gyereknapokat. Reméljük, összejön.
Ti mit gondoltok a kismamafotózásokról? Számotokra milyen az ideális megvalósítása? Írjátok meg kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Opla
