5 + 1 remek olvasmányt ajánlunk nyárra a frissen megjelent kötetek közül

–

1. Alice Munro: Valamit el akartam mondani (Park Kiadó)

A 92 éves kanadai, Nobel-díjas írónő novelláit jellemzően úgy olvasom, hogy ide-oda ugrálok a bekezdések között. A második olvasás során, ugyanis először végigszaladok rajtuk, majd jön a második olvasat, amikor már nem hajszol a kíváncsiság: hova fut ki vajon a történet, hanem ráérősen, egy-egy mondatot hosszan ízlelgetve csemegézek. Lenyűgöz engem ez a nő, ahogy mesél, ahogy láttatni képes más korokat (amelyekben mégis a sajátunkra ismerünk), más tájakat, más kultúrákat. Úgy rajzol alakokat, helyszíneket, hogy otthonosan mozgok az írásaiban, akkor is, ha az 1950-es évekbe repít vissza, és a tengerentúlon járunk, ahol én sosem voltam.

A Valamit el akartam mondani című novellagyűjtemény az eredeti megjelenési sorrendet tekintve a második kötete, a magyar sorozatban viszont a tizenötödik, zárókötet, amelyet Kada Júlia remek fordításában ismerhetünk meg magyarul. Női sorsok állnak a történetek középpontjában: nővéreké, anyáké, lányoké, nagynéniké, nagyanyáké és barátnőké, akik a múltjukkal vetnek számot, és az elvárásokkal, amelyekkel valamiképpen dacoltak.

Első szerelem, tiltott szerelem, vágyak, amelyeken uralkodtak, és vágyak, amelyeken nem, férjhez menés, anya-fia és anya-lánya kapcsolat, barátnők és testvérek mindennél erősebb összetartozása és rivalizálása: csak néhányat emeltem ki az ebben a kötetben érintett témák közül, de Munro valójában az emberi kapcsolatok kaleidoszkópját készítette el az életművével számunkra.

2. Valérie Perrin: A vasárnap koldusai (Európa Kiadó)

Nagyon vártam a francia írónő első regényét – a másodikat ugyanis már tavaly olvashattam magyarul. (A Másodvirágzásról ITT írtam.) Perrinre tényleg igaz, hogy berobbant az irodalmi életbe, ugyanis 48 éves volt, amikor A vasárnap koldusai 2015-ben megjelent. Azóta még két regényt publikált, és aki olvassa őt, bizonyára felteszi a kérdést: hol bujkált eddig? Kiforrott szerző ugyanis, magabiztos történetmesélő, mesterien építi fel a cselekményt, nem engedi el a figyelmünket egy percre sem.

A Másodvirágzást nagyon szerettem, a (nálunk) új regény sem okozott csalódást, bár az előbbi azért az én szememben erősebb mű. A Kamocsay Ildikó fordításában megjelenő A vasárnap koldusai pont az a könyv, amit szívesen vinnék, mondjuk, a vízpartra: igényes, de olvastatja magát, szórakoztató, de nem sekélyes, nem bugyuta, nem érzem elfecsérelt időnek az olvasását, akkor sem, ha nem fogok álmatlanul forgolódni miatta éjjel.

Egy fiatal lány a főhős, Justine, aki idősek otthonában segédápoló. A szenvedélye, hogy lejegyzi az öregek visszaemlékezéseit. A 93 éves Hélene a kedvence, aki egykori szerelméről mesél neki. Miközben megismeri Hélene nem mindennapi történetét, Justine-nak is szembe kell néznie a saját családi múltjával, a sötét családi titkokkal. Szenvedély, árulás, hűtlenség, veszteség, összekapaszkodás: hatalmas érzelmek mozgatják a szereplőket, mi, olvasók pedig izgalommal követjük, hova fut ki a történet.

3. Falcsik Mari: Azt hittem (Jelenkor Kiadó)

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én sosem indulok vakációzni versek nélkül. A magammal vitt kötetek közt mindig kell lennie legalább egy verseskötetnek: Nemes Nagy Ágnes, József Attila, Fodor Ákos gyakori útitársam, tavaly Simon Mártont és Erdős Virágot is vittem, idén pedig Falcsik Mari új kötete jön velem. A versek tematikáját tekintve talán a remény és az újrakezdés szavakat jelölhetnénk meg. „A dacos életöröm diadala a végtelen válság állapotai fölött” – olvasható a kiadói ajánlóban, és ezzel nem is akarnék vitatkozni.

Kedvcsinálónak pedig álljon itt egy rövid versrészlet a kötetből:

„Rájöttem, hogy a bérlakás

nőnemű: hisztis menyasszony,

akivel soha nem lépünk házasságra.

hazudjuk neki, akár tíz éven át,

hogy ő az Otthon. Aztán, hogy tíz

évig minden mód kiszolgálva,

oltár elé vezetünk egy szaros vidéki

házat. Nem csoda, hogy végül

minden bérlakás fellázad.”

(Költözési napló, részlet)

4. Celeste Ng: Hiányzó szívünk (Európa Kiadó)

A kínai bevándorlók gyerekeként született amerikai írónő korábbi, nagy sikerű regényeire (Kis tüzek mindenütt, Amit sohase mondtam el) is jellemző érzékenységgel ábrázolja egy tizenkét éves kínai–amerikai kisfiú történetét, aki eltűnt anyja keresésére indul. Miközben szép lassan megérti, miért menekült el az asszony otthonról, az olvasó megismer egy dermesztő, kegyetlen világot, amelyben a fikció keveredik a valósággal (és így még ijesztőbb.) Egy olyan Egyesült Államokat fest fel, amelyben a gazdasági válság nyomán az ázsiai származású polgárok ellen fordul a közhangulat, és a velük szembeni atrocitások is gyakoriak (ahogy a Covid idején is azok voltak), a gyerekeket pedig elszakítják a rendszer igazságosságát megkérdőjelezni merészelő szüleiktől, hogy tisztes honpolgárt neveljenek belőlük – efféle hatalmi húzásra is láttunk, látunk elég példát a történelemben. A könyvet Pataricza Eszter fordította.

A hatalmi érdekeket szolgáló, felülről szított gyűlölet pontos természetrajzát is adja a regény azon túl, hogy a kollektív lélekvesztés időszakában megmutatja a szigeteket, amelyeken a remény és az emberség túlél.

5. Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget (Magvető Kiadó)

Ismét egy szívemnek nagyon kedves szerzőt és novelláskötetet ajánlok: Tóth Krisztina elmúlt években született elbeszéléseit és tárcanovelláit tartalmazza. Míg Munro novellái korban és térben messzire visznek minket, Tóth Krisztina novellái a mindennapi életünkből mutatnak fel olyan részleteket, amelyek felett hanyagul átsiklottunk. 

Munkások csúszdáznak önfeledten egy játszótéren, egy asszony elmondja a lányának, hogy ki az apja, egy kamasz új nevelőapát kap, egy néni eltéved a kórházban a hályogműtétje után. A hétköznapi történések mögött persze tragédiák, életválságok sejlenek fel vagy pedig arra mutatnak rá, milyen abszurd a világ, amely körülvesz minket, milyen furák, mégis szerethetők vagyunk mi emberek.

+1. Szöveglelő – Találd meg magad az irodalomban! (Libertine Könyvkiadó)

Képződő irodalomterapeutaként rendkívül hálás vagyok ezért a kívül-belül gyönyörű kötetért, az egyik legfontosabb kézikönyvem lesz ezután minden bizonnyal. A szakma tíz fontos és Magyarországon úttörő munkát végző képviselője állította össze a gyűjteményt – köztük Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke –, amely számotokra is nagyon hasznos lehet, ugyanis betűrendes címszavakba gyűjtve mindenféle élethelyzethez, problémához, krízishez kínál gyógyító olvasmányokat. Ha tehát olvasnivalókat válogattok a nyaralásra (vagy bármikor), érdemes fellapozni a Szöveglelőt, és olyan ötleteket gyűjteni, amelyekből garantáltan épülni, fejlődni fogtok, amellett persze, hogy élvezetes irodalmi olvasmányokhoz is juttok.

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van

Kurucz Adrienn