45 éves a Grease – ugye, hogy nincs élet nélküle?!

–

Emlékszem, mekkora sokként ért kisgyerekként, hogy John Travolta és Olivia Newton-John a nagyszüleimmel egyidősek, hiszen abban a videóklipben, amit megbabonázva néztem újra és újra videókazettáról, igencsak fiatalon énekeltek és táncikáltak önfeledten. A You’re The One That I Want című Grease-dalról van szó, amelyet az egyik zenecsatornán adtak le, és vettek fel a szüleim – és én erre kattantam rá hosszú hetekig. Amikor aztán kicsit nagyobb lettem, és megtudtam, hogy egy egész film is tartozik az egyik kedvenc számomhoz, a boldogságom határtalan volt – onnantól a Grease-t kellett nézni orrvérzésig, amiért a szüleim a negyedik újranézés után már annyira nem lelkesedtek.

De hát mit lehetett tenni, itt van ez a színes-szagos-táncos film, amelyben csodásan énekelnek, minden csupa pompa és hajzselé, van szívszaggató szerelem, szép fiúk, gyönyörű lányok, rivalizálás és táncest: minden, amiért nagyon könnyű kisgyerekként (is) megveszni.

És bár azóta pontosan tisztában vagyok vele, hogy mikor készült a film, azért még mindig megdöbbentő, hogy a Grease 45 éve hódította meg a filmvásznat. És egy lett abból a maréknyi kultfilmből, amely generációkat kapcsol össze, és ugyanúgy tud érte lelkesedni az, aki a film bemutatása idején volt fiatal, és a mai tizenévesek is.

Pedig a siker egyáltalán nem volt magától értetődő

Hogy a filmet gyártó Paramount stúdió mennyire nem fűzött nagy reményeket a produkcióhoz, az jól látszik a költségvetésén, ami mindössze hatmillió dollárra rúgott – hogy aztán 394 milliót hozzon a konyhára. A film betétdalainak albuma már a mozi bemutatása előtt két hónappal tizenkét héten át vezette a Billboard slágerlistáját, később pedig 25 millió lemezt adtak el belőle.

Ám Sandy és Danny románcának történetével nem a ’78-as filmben, hanem 1971-ben találkozhattak először a nézők – a színpadon. Az előbb off-Broadwayn, majd a nagy sikernek köszönhetően a Broadwayn futó darab rekordnak számító 3388 előadást ért meg. Érdekesség, hogy a londoni verzióban az akkor 24 éves Richard Gere alakította Danny Zukót meglehetősen érdekesen, és mindannyiunk örömére erről videós bizonyíték is fennmaradt a kuncogni vágyó utókor számára:

Leia hercegnő mint Sandy?

Innen nézve tökéletes választás volt a két főszerepre Travolta és Newton-John, ám a casting során nem ők voltak a készítők első választásai. A stúdió Henry Winklert szerette volna Dannyként látni a T-Birds dzsekiben, ám a színész visszautasította a lehetőséget. Szóba került még Elvis Presley is, de mivel addigra már igencsak rossz állapotban volt, ezért ezt az ötletet is elvetették, így került a képbe John Travolta. Érdekesség, hogy a rock and roll királyának végül mégis felajánlottak egy szerepet: Frenchy őrangyaláét, ám a legenda visszautasította – az őrangyalt így végül Frankie Avalon játszotta.

Sandy szerepére pedig először Marie Osmondot szemelték ki, de az énekesnő a mormon vallása miatt nem vállalta a jó kislányból szexi nővé avanzsáló karaktert.

A rendezőnek Carrie Fisher is eszébe jutott, akit a Csillagok háborúja forgatásán látott, de az alkotók végül Olivia Newton-John mellett döntöttek.

A forgatás sem ment zökkenőmentesen

Az eredeti musicalt a készítők néhány pontban alaposan átdolgozták, jó pár dalt kivettek például a filmből. Változtattak Sandy vezetéknevén is: a színpadi verzióban a lány amerikai, és a vezetékneve Dumbrowski. Csak mivel Newton-John Melbourne-ben született, és ausztrál akcentussal beszélt, így a filmben Sandy is ausztrál lett, a vezetéknevét pedig Olsonra változtatták.

A forgatás alatt jó néhány nehézséggel is szembe kellett néznie a stábnak. A táncverseny jeleneteit például egy Los Angeles-i iskola tornatermében vették fel, ahol annyira nem járt a levegő, hogy olykor 45 fok volt, és több színész és statiszta is hőgutát kapott.

Az ikonikus You’re The One That I Want című dalt egy vándorvurstliban vették fel, ami csak pár napig volt a városban. Miután megnézte a felvételeket, a rendező Randal Kleiser úgy döntött, hogy kellene még pár közeli képet rögzíteni, csakhogy addigra a vurstli továbbállt – úgyhogy a stábnak napokig tartott, mire saját költségen felépítették a pontos mását.

De nemcsak a díszleteseknek, hanem Olivia Newton-Johnnak is emlékezetes lehetett a dal felvétele: az azóta kultikussá vált extraszűk fekete bőrnadrág, amelyet a jelenetben viselt, már akkor is egy húszéves darab volt, aminek elromlott a cipzárja.

Hogy ne kelljen folyton ezzel szenvedni, a színésznőt konkrétan belevarrták a nadrágba.

Emiatt aztán Newton-John alig ivott azokon a napokon, amikor a vurstliban játszódó jeleneteket vették fel, nehogy mosdóba kelljen mennie – és nem könnyítette meg a dolgát, hogy végig nagyon meleg volt. A nadrágot aztán a színésznő 2019-ben eladta egy aukción 400 ezer dollárért (akkori árfolyamon 117 millió forint), a pénzt egy ausztrál rákgyógyító központnak utalta át.

Szexizmus és koravén tinik

Amekkora rajongótábora van a filmnek, annyi kritikát is kap. Sokan bírálták a szexista szövegű dalok (például a Greased Lightning) és a rossz üzenete miatt. És lássuk be, sok igazság van benne: az, hogy a filmbeli szerelmi konfliktus megoldása, hogy a lány feladja magát a férfiért, ma már kicsit sem elfogadható kompromisszum. És lehet mondani, hogy Danny is megváltozik Sandy kedvéért, de azt inkább ne tekintsük annak, hogy 72 másodpercig visel egy „jó kisfiús” kardigánt.

Ha ma készülne egy ilyen film, azt ízekre szedné a közvélemény – teljesen jogosan. Csakhogy nem felejthetjük el, hogy a történet az ötvenes években játszódik, és maga a film is 1978-ban készült, amikor igencsak más volt a közfelfogás. Az erre irányuló kritikákra Newton-John is reagált a Guardiannek 2020-ban adott interjújában:

„Ez egy film. Egy ötvenes években játszó történet, és akkoriban a dolgok eléggé mások voltak. Semmi köze nincs a #MeToohoz.”

Csak egyetérteni tudok a tavaly elhunyt színésznővel: a mai erkölcsi és etikai normákat számonkérni egy 45 éves filmen lehet ugyan, de szerintem felesleges. Ha felismerjük a hibáit, figyelembe vesszük a kontextust és a korszellemet, amelyben a film készült, véleményem szerint igenis lehet élvezni a Grease-t akként, ami: egy zenés-táncos könnyed nyáltengerként, amiben jó érzés lubickolni. 

De nemcsak a szexista beszólások és a nőket tárgyiasító üzenete miatt kritizálják sokan, hanem a szemet szúróan túlkoros színészgárda miatt is. A szereplők ugyanis végzős gimisek, tehát 17-18 évesek, ám egy kamasz sem volt a stábban. A legfiatalabb tag John Travolta volt a maga 23 évével, a legidősebb pedig a Rizzót alakító Stockard Channing, aki a forgatáson 33 éves volt. A szereplők korára irányuló kritikákra a film casting directora, Joel Thurm nemrégiben így reagált:

„Az emberek azt mondják, hogy túl öreg a színészgárda, de a Grease nem dokumentumfilm – kitalált történet. És nem píszí tündérmese, aminek kifejezetten jót tett, hogy a színészek nem kamaszok voltak. Az egyetlen fontos dolog az volt, hogy a szereplők egykorúnak tűnjenek, és ezt sikerült is elérni.”

Megismételhetetlen

A hatalmas sikeren felbuzdulva a producerek további három filmet és egy tévésorozatot terveztek leforgatni, ám amikor 1982-ben a Michelle Pfeiffer főszereplésével készült Grease 2. orbitálisat bukott a mozikban, a további terveket lefújták.

Ám a Grease folytatásának lehetősége időről időre előkerült, a kétezres évek elején maguk a főszereplők kampányoltak egy olyan harmadik részért, amiben ők alakítják a negyvenes éveikben járó Sandyt és Dannyt, de végül nem valósult meg a projekt. Most azonban, hogy a folytatások és remake-ek korszakát éljük,

természetesen a Grease sem maradhatott ki a sorból, és Grease: A Pink Ladies felemelkedése címmel a Paramount Stúdió kiadott egy előzménysorozatot. 

A széria igencsak vegyes fogadtatást kapott, jelenleg 64 százalékra értékelik a Rotten Tomatoes oldalon, itthon pedig a SkyShowtime streamingszolgáltatónál lehet megnézni. 

A Grease nemcsak azért különleges, mert évtizedek óta képes újabb és újabb generációk kedvencévé válni, hanem mert a szereplők sem határolódtak el a szerepüktől. Egy ekkora világsiker, ami idővel kultfilmmé válik, egy életre skatulyába zárhatja a benne játszó színészeket, ami ellen sokan küzdenek, ám a Grease társulata előszeretettel bújt a karaktere bőrébe akár csak egy dal erejéig.

Emlékezetes, amikor Olivia Newton-John a koncertjén John Travoltával karöltve felhívta a színpadra a többi szereplőt, hogy együtt énekeljék el a Summer Nights című dalt:

Negyvenöt évvel ezelőtt tehát ezen a napon debütált a mozikban a Grease, és azóta is tarol. Kicsit sem tökéletes, de egyértelműen ikonikus, hiszen ezeket a sorokat te is dúdolva olvasod:

Summer loving had me a blast / Summer loving happened so fast…

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép forrása: Paramount Pictures

Dián Dóri