Úgy halt meg, ahogyan élt: a saját szabályai szerint – 141 éve született Virginia Woolf
Virginia Woolfra gyakran emlékeznek öngyilkossága és hosszan tartó mentális betegsége kapcsán. És bár életét valóban tragédiák sorozata kísérte végig, az évek során Woolf a XX. századi modern irodalom egyik leghatározottabb és legmeghatározóbb nőalakjává vált. Mózes Zsófi írása.
„Biztos vagyok benne, hogy megint úrrá lesz rajtam az őrület. Úgy érzem, nem élhetünk át még egy ilyen szörnyű időszakot, és ezúttal nem fogok felépülni. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más” – írta férjének, miután évekig próbálkozott különböző módszerekkel leküzdeni a démonait.
Miután befejezte Leonardnak és szeretett nővérének, Vanessának írt leveleit, Virginia Woolf felkapta a sétapálcáját, és ahogy azt már annyiszor tette korábban, lesétált a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóhoz. Megtömte kabátja zsebeit kövekkel, majd belegázolt a vízbe. Holttestét körülbelül három héttel később, 1941. április 18-án találták meg.
Kemény családi háttér
Az írónő Julia Prinsep Stephen, egy korábbi preraffaelita modell és Leslie Stephen, egy kiváló író és kritikus gyerekeként született 1882. január 25-én. Szülei neves gondolkodók voltak, akik igyekeztek konvencióktól mentesen élni az életüket.
Mint sok más korabeli lány, Virginia sem részesült formális oktatásban, azonban gyakran megfordultak náluk a kor értelmiségének tagjai, ez pedig minden valószínűséggel egyedülálló nevelést biztosított számára. Apjától ráadásul szabad hozzáférést kapott személyes könyvtárához, amivel Virginia élt is, és ennek eredményeképpen már kora gyerekkorától kezdve szívta magába az irodalmat.
Itt találta meg a szabadságot és szerezte meg azt a műveltséget, ami a viktoriánus kor által felállított keretek között a legtöbb nő számára elérhetetlen volt.
Tizenhárom éves korában váratlanul elveszítette az édesanyját, a traumát pedig, ami az első idegösszeomlásához vezetett, közel harminc éven keresztül próbálta feldolgozni. Ám visszatérő mentális problémáinak gyökere feltételezések szerint nemcsak ebben keresendő, hanem amiatt is lehetett, hogy féltestvérei, George és Gerald Duckworth, szexuálisan molesztálták őt.
Férjével együtt létrehozta a Hogarth Presst
1912-ben ment feleségül Leonard Woolfhoz, a politikában aktív baloldali íróhoz, aki kitartóan támogatta Virginiát állapotának stabilizálásában. A számtalan kúra közül, amelyet a mentális betegséggel folytatott élethosszig tartó küzdelme során ajánlottak neki, a stressz leküzdése volt az egyik. Mivel a házaspár érdeklődött a könyvkiadás és a könyvkötészet iránt, alig öt évvel később megalapították közös kiadójukat, amire kezdetben Virginia hobbijaként és terápiájaként tekintettek.
„Hatalmas izgalommal csomagoltuk ki, végül Nelly segítségével bevittük a szalonba, felállítottuk az állványra, és felfedeztük, hogy kettétört”
– írta Virginia Woolf 1917 áprilisában, amikor férjével (és a szakácsnőjével) együtt átvette a kézi nyomdagépet, ami a Hogarth Press születését jelentette.
Hamarosan azonban egyre komolyabban vették a stresszoldó elfoglaltságot, ráadásul a saját műveinek kiadása olyan szabadságot és függetlenséget adott Virginiának, aminek köszönhetően a szerkesztők beleszólása nélkül jelentethette meg műveit. Még 1917-ben debütáltak a kiadó első könyvével, a Two storieszal, majd
olyan neves szerzők műveit is publikálták, mint T. S. Eliot és E. M. Forster, sőt ők jelentették meg – Angliában elsőként – Madách Imre Az ember tragédiája című művét is.
Saját szoba, saját szabadság
Bár Virginia Woolfnak szerencséje volt, hogy irodalomban és filozófiai gondolkodásban gazdag háttérrel bírt, és voltak tanárai is, de az oktatása esetleges volt, és másodlagos ahhoz képest, hogy megtanulta, hogyan váljon rendes nővé, aki képes ápolni a házasságát és vezetni a háztartást – miközben a testvérei Cambridge-be jártak egyetemre.
Annak ellenére, hogy már a húszas évei elejétől jelentek meg publikációi, első jelentős regénye, a Mrs. Dalloway csak évekkel később, a Saját szoba című esszéisztikus naplója pedig az 1920-as évek végén debütált. Ez utóbbiban az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés mellett érvelt, egyenes összefüggést találva az oktatás és a szabadság között.
Felismerte, hogy mindaddig, amíg a nők nem részesülnek megfelelő oktatásban, nehezen érik el az anyagi függetlenséget, ezáltal pedig a szabadságot.
Virginia Woolf termékeny alkotó volt, regényeket, esszéket, könyvkritikákat és novellákat írt, de hosszú oldalakat töltött meg naplójával és barátainak írt leveleivel is. Nem félt kísérletezni sem, és ezzel a modern angol próza, a lélektani regény egyik megteremtőjévé vált.
Vita Sackville-West és az átütő siker
1922-ben találkozott a nemesi származású angol írónővel, viszonyuk pedig rövid idő alatt szenvedélyessé és intenzívvé vált. A kapcsolatból merítve Virginia Woolf négy évvel a megismerkedésük után megírta az Orlando című regényét. A címszereplő háromszáz éven átívelő életrajza – amelynek kezdetén férfiként, a második felében pedig nőként él – végre a kritikusok tetszését is elnyerte.
Az egymáshoz fűződő érzelmeiket több száz szerelmes levélben ünnepelték. Mivel látta, hogy milyen hatással van Virginia mentális állapotára, Leonard Woolf sem tiltotta felesége viszonyát. És bár Vita nem tudta rávenni Woolfot arra, hogy váljon el a férjétől, a két nő románca (amiből 2018-ban Vita & Virginia – Szerelmünk története címmel film is született, amit Gyárfás Dorka ITT ajánlott korábban) Virginia Woolf haláláig tartott. Úgy halt meg, ahogyan élt: a saját szabályai szerint.
Kiemelt kép: Getty Images / Hulton Archive
