„Sírva kérte, hogy mentsék meg, mert úgy szeretne még egyszer mozdonyra ülni”

–

Ahogy azt már korábbi cikkemben megírtam, 1922 (is) nagyon nehéz éve volt a magyarságnak. Évek óta tombolt a spanyolnátha, „amely a 34 éves IV. Károlyt is elvitte, aki ezt megelőzően többször is hiába próbálkozott a magyar trón visszaszerzésével. Trianon traumája még egészen friss volt, 1921. július 31-én emelkedett törvényerőre a békeszerződés, amely gazdaságilag is rendkívül hátrányosan érintette a háború, a forradalom, a román megszállás és a tartós blokád által már amúgy is tönkretett országot. Tombolt az infláció (akkor is). Az utódállamokból érkező menekültek elhelyezését, ellátását sem tudták egyik pillanatról a másikra megoldani.”

De az emberek a sok veszteség ellenére vagy pont azért ugyanúgy szerettek (volna) mulatni.

„Szilveszter éjszakája! Valamikor a békés, boldog időkben a féktelen öröm és mámor ünnepe volt. […] Aztán jöttek a háborús évek, a szegénység, a vesztett háború, a forradalmak, a nyomor és egyre szomorúbb lett a Szilveszter éjszakája a magyarnak. A tavalyi Szilveszter éj is ilyen szomorú volt. Mintha sejtették volna az emberek, hogy milyen kevés jót hoz az 1922-es esztendő.” (Friss Újság) Ám: „Az idei Szilveszterre az eddigieknél nagyobb méretekben készülődik Budapest. A mulatók, mozik, kávéházak, vendéglők hangzatos reklámokkal csalogatják az ó-esztendőtől búcsúzó közönséget, amely egy elkövetkezendő boldogabb újév reményében derül a színészek mókáin és vigad a terített asztalok körül:

Budapest ma este mulatni megy és a milliós város mulatsága számokban kifejezve is megdöbbentő arányokat mutat.” (Világ)

Viszont a szegénység sokak számára lehetetlenné tette az önfeledt ünneplést

„Az óév utolsó napján huszonnégy óra alatt meseszerűen emelkedtek az árak a vásárcsarnokokban […] különösen a húsnemüek árai ejtették bámulatba az ilyen csemegékhez hozzáedzett pesti háziasszonyokat. A sertéshús kilója ugyanis ötszáz koronáról minden előzetes értesítés nélkül hétszáz és nyolcszáz koronára emelkedett. Hasonlóképpen emelkedett a borjúhús is. […]

A piac újévi lendülete természetesen a vendéglőkben és kávéházakban is érezteti hatását. Az étlapon az ételek ára húsz-harminc százalékkal megdrágult […] A háromtagú család, ha a Szilveszter-estét étteremben vagy kávéházban tölti, a legminimálisabb számítás szerint tízezer koronát költ el.” 

Akinek mégis futotta extra kiadásokra, az szórakozni ment.

„Az […] óesztendőtől való búcsú a mulatókban és kabarékban kezdődik. Ma este valamennyi színházban kiteszik a »Minden jegy elkelt«-táblát és vannak színházak, amelyek éjszakai előadást is tartanak. A közönség hasonló ostrom alá fogta a kabarékat is. Ma minden helyiség, ahol mulatni lehet, zsúfolásig tele lesz. Egy kabaré direkt a mai napra támadt föl hamvaiból.

A mozik ma este konkurrenciát csinálnak a kabaréknak. A vetített képek között ismert színészeket léptetnek föl, akik kuplékat fognak énekelni és párjelenetet előadni. Ebből az alkalomból természetesen a helyárakat is fölemelték és majdnem egy vonalba kerültek a színházak rendes helyáraival.

Mindebből következik, hogy a Szilveszter a színészeknek is »jól jön«. Van például olyan színész, aki ma este tíz helyen is föllép […] Egy-egy föllépésért a színészek 3–5000 koronát kapnak. Ennélfogva sokan ma este annyit keresnek, mint az egész havi fizetésük. A kabaré- és mozihelyiségeken kívül még klubokban is föllépnek, ahol szintén jelentős honoráriumot kapnak.

[…] Minthogy pedig mindenütt jó, de legjobb otthon, a magánlakásokban is jókedv és vigasság lesz ma éjszaka.”

Tavaszi szél vizet áraszt – 1922 szilveszterén is

Nem csak idén nagyon enyhe az év vége, száz éve is ilyen volt. „Tavaszi időjárásra virradt a főváros népe. Mintha Petőfi szelleme nemcsak ünnepi ihletet hozott volna, hanem március szellőjét is meghozta volna születésének századik évfordulójára. Valami könnyebbséget […] jelent ez a szokatlan időjárás a szegényebb néposztálynak, ellehetünk valahogy fűtőszer nélkül is” – írta Az Ujság.

A Petőfi-centenárium (1823. január 1-jén született a költő) lázban tartotta az országot. „Már Szilveszter délelőtt, a váratlan tavaszias napsütésben, seregek zarándokoltak Petőfi szobrához, amely virágdíszben, szalagok és koszorúk között várta esküre emelt kezével az ünneplő tömegeket. […] Vasárnap délelőtt féltizenegy órakor tartotta meg a Petőfi Társaság Petőfi Sándor születésének századik évfordulója alkalmából matinéval és hangversennyel egybekötött ünnepi díszgyűlését a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az ünnepélyen megjelent Horthy Miklós kormányzó családjával, József főherceg, a család javai, az első sorban feltűnt Apponyi Albert gróf markáns feje. […] Móra Ferenc elszavalta ünnepi költeményét, majd Rákosi Jenő tartotta meg ünnepi beszédét.

– […] így dolgozik a gondviselés: tót anya és szerb apa gyermekében tündöklik legdicsőségesebben a nemzési géniusz. A becsületes tót cselédleány és a szerb mészáros gyermeke volt az a Petőfi, akinél szebben senki sem tudta a magyar nyelvet és talán nem fogja tudni ezután sem.” (Magyarország, 1923. január 3.)

Nemzeti magasság és mélység

Az italozás, ahogy az lenni szokott, jelentősen oldotta a gátlásokat, és ez gyakorta vezetett erőszakhoz száz éve is.

„Az […] egyes mulatóhelyek előtt, az onnan eltávozó közönséget fiatalemberek az utcán inzultáltak […]. Sok esetben azonban ellenállásra találtak és ilyenkor az igazoltatott fiatalemberek menekültek el ütlegektől kísérve. A rendőrségnek tehát Szilveszter éjszakáján feltűnő sok dolga akadt és az őrszemes rendőrök tömegesen tettek jelentést a főkapitányság központi ügyeletének verekedésekről, szurkolásokról és revolveres merényletekről.” (Világ) „Garázda emberek több helyen megtámadtak békés járókelőket, egy-két kültelki vendéglőben mulatozó társaságok kaptak össze. A sebesülteket a mentők a közeli kórházakba vitték.” (Magyarország) 

A lapok száz évvel ezelőtt is tele voltak fizetett reklámokkal és apróhirdetésekkel. Íme, egy csokor ezekből:

„Megbocsájthatatlan bűnt követ el gyermekével szemben az a szülő aki a zsenge szervezetbe az babkávé cofeinját becsempészi. Főzzön Szent István malátakávét!”

„Az első jó tanács az új évben: minden házban legyen DIANA sósborszesz, mindenütt kapható!”

„Székrekedés. Krafft-Ebing professzor, az ideggyógyítás világhírű kutatója, a FERENC JÓZSEF keserűvizet sok esetben kipróbálta s hatásával mindig, meg volt elégedve.”

„Veri az összes gyártmányokat a világhírű ÁMOR bajuszpedrő.” (Pesti Napló)

„Férjhez adnám 38 éves özvegy nővéremet, kinek két, külön vagyonnal biztosított iskolás gyereke van, dús kelengyével, megfelelő hozománnyal, csakis vallásos, jómódú izraelita kereskedőhöz vagy diplomás úriemberhez. Feltétlen diszkréció mindkét részről megkívántatik. Komoly szándékúak írjanak a kiadóba részletes személyi és vagyoni információt »Ügyvéd nővére« jeligére.”

És a privát kedvencem:

„Max Wellisch – brünni mérnök és állítólag százados – lakásomba engedélyem nélkül betolakodott és távollétemben rólam becsmérlően nyilatkozott. E tettéért őt Rákóczi-ut 54. szám alatt levő Tillemannféle ékszerüzletben fölpofoztam. Mivel föntnevezett tőlem ezért elégtételt nem kért, őt lovagias elégtételadásra alkalmatlannak nyilvánítom. Strasser Sándor, Bulyovszky utca 7.” (Világ)

Ha már szilveszter és mulatozás, a viccek sem maradhattak ki a lapokból.

Igaz, mai szemmel meglehetősen vérfagyasztó volt helyenként a tréfa:

„Egy úr megy a körúton: az orra előtt egy ember röpül ki a borbélyműhelyből, ahová éppen be akart lépni. Kidobták. Az úr belépett a borbélyműhelybe és felháborodva vonta kérdőre a tulajdonost: – Mi az kérem? A maga üzletében így bánnak a vendégekkel? A borbély dúlt hajjal sétált fel és alá nagy dühösen. – Hát hogyne kérem! Itt a zsidókérdésről volt szó és én közbeszóltam, ugyan kérem, hiszen a zsidó is ember. Mire ez az úr hátrafordult és azt kérdezte tőlem: mi az, maga is zsidó? – Ezért dobta ki? – Már bocsánatot kérek, sértegetni nem hagyom magam!” (Pesti Napló)

Míg sokan mulattak, volt, akinek 1922. szilveszter tragikusan alakult

Például Varga István mozdonyvezetőnek.

„Szilveszter éjszakáján, amikor a kávéházak, mint kivilágított tündérpaloták tündökölnek, szerencsemalacok visítanak, a zenekarok exotikus ritmusú muzsikával fűtik az utolsó éjszaka hangulatát […], valahol a sötét külvárosi utca alacsonyhomlokú házában egy elbocsátott magyar vasutas lelkében fölviharzik az évek óta fölhalmozódott maró keserűség, a tengersok nyomorúság. És […] az elbocsátott vasutas tizenötévi nehéz robot után állás és kenyér nélkül, becsülettől megfosztva, sok hiábavaló próbálkozást s kegyelemkenyeret megunva, elhatározza, hogy eldobja magától az életet. […]

Szilveszter éjszakán rokonainál ismerős családokkal együtt mulatott Varga István is. Poharazás közben elmondotta az ő szomorú és a mai időkre jellemző tragédiáját. – Ártatlanul bocsátottak el a szolgálatból. Nem vagyok bűnös az összeütközésben, mégis mindent rám bizonyítottak. S most azzal igazolom ártatlanságomat, hogy igazságomért meghalok. Ezt mondta Varga István, a kidobott vasutas és fölkapva az asztalon heverő kést, mielőtt rokonai és ismerősei megakadályozhatták volna, teljes erejével a mellébe döfte. Az éles konyhakés áthaladt a mellényen és az ingen. Varga István a szivének irányította a halálos döfést, amely azonban az ötödik bordán elcsúszott és a szív alatt állott meg. A kihívott mentőket szinte sírva kérte, hogy mentsék meg, mert úgy szeretne még egy kicsit élni és még egyszer mozdonyra ülni. A szerencsétlen embert beszállítottál a sebészeti klinikára. Megoperálták és visszaadták az életét, amelyet egy elborult pillanatában könnyelműen elakad dobni magától.” (Ellenzék)

Egy másik sikertelen öngyilkosság története a Népszavából:

„Az új esztendő küszöbén […] a nyugati pályaudvaron a prágai gyorsvonat elé vetette magát R. Géza dr. nyugalmazott tanár. A mozdony hóekéje azonban félrelökte az életunt embert, aki erre visszakúszott a vonathoz és a második mozdony elé akart feküdni. A szerencsétlen embernek ez az igyekezete sem sikerült, mert a mozdony lépcsője súlyosan megsértette. A mentők eszméletlen állapotban szállították a Rókusba.”

Szőr József életét viszont nem lehetett megmenteni:

„Borzalmas baleset következtében pusztult el Szőr József gazdasági munkás a Hajdúszoboszló határában fekvő Hartstein-féle uradalomban. Amint Debrecenből jelentik, Szőr József a csutkaszártépő gépnél dolgozott. Munkája közben lehajolt a leesett pipája után, amiközben a gép kereke ruháját elkapta és a szerencsétlen embert valósággal fölcsavarta. Szőr József, akinek a gép a koponyáját darabokra zúzta, nyomban meghalt.” (Népszava)

Végezetül egy skandalum, amelyet a Magyarság újságírója idézett fel:

„Egy ferencvárosi kávéháztulajdonossal esett, hogy Szilveszter éjszakára cigánybandát akart szerződtetni. Talált is egy társaságot, amely hajlandó volt átmuzsikálni a vidámságok éjszakáját 80.000 korona díjért. A kávés megegyezett velük, át is adott foglalónak tízezer koronát. […] Mikor aztán elkövetkezett a vidámságok éjszakája, megjelent a banda a ferencvárosi kávéházban. És elkezdett játszani. Ebből keletkezett aztán a baj. Mert a banda nem tudott játszani. Akik hallották, az egész vendégsereg úgy érezte magát, mint a kuvasz-kutya, mikor csimpolyaszót hall. A derék és alapjában békés természetű ferencvárosi polgárok vérbeboruló szemmel és kedéllyel hördültek föl a zene hallatára. A kávés nemkülönben, vendégeivel szolidárisan. A következő percekben pedig megfeszültek azok az izmok, melyekből a Ferencváros talaja a híres FTC atlétáit is termette. A kávés illő önmérséklettel odalépett a bandához és felszólította őket, hogy szüntessék be zenei tevékenységüket, de rögtön. A banda azonban zenélni akart részint önérzetből, részint a még járandó 20.000 koronák okából. Ámde alighogy pár ütemmel továbbmerészkedtek, a végképp felbőszült ferencvárosiak felugráltak és működésbe léptek amaz izmok, amelyeket említettünk. Vagyis a bandát kidobták a kávéházból a ferencvárosiak. Nemkülönben a kávés, vendégeivel szolidárisan. Az ügy a járásbíróság elé került. Mivelhogy a banda követeli a hátralevő 20000 koronáját, a kávés pedig azt állítja, hogy a banda nem tud muzsikálni, sőt nem is cigány. Legalábbis nem a ferencvárosi igényeknek megfelelő mértékben. A bíróság nemsokára megtartja a tárgyalást, melyre meg van idézve az egész banda is, hangszereivel együtt, továbbá szakértőül Banda Marci is, aki igazán illetékes megbírálni, hogy banda-e a banda, hogy cigány-e és hogy tud-e játszani. Azt mondják, hogy a felperes banda azóta szorgalmasan gyakorolja magát a cigányzenében tőrülmetszett cigánymesterek oktatása alatt, már tyúkszem is nőtt az ujjukon a sok gyakorlásnak miatta.”

Forrás:

Magyarság, 1923. július, 153. szám

Az Ujság, 1923. január 1. szám

Világ, 1922. dec. 31.

Magyarország, 1923. január 3.

Világ, 1923. január 3.

Magyarország, 1923. január 3.

Friss Ujság, 1923. január 3.

Pesti Napló, 1923. január 3.

Ellenzék, 1923. január 3.

Népszava, 1923. január 4.

Világ, 1923. január 3.

Népszava, 1923. január 3.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Fortepan / Lovas Rita

Kurucz Adrienn