Mielőtt egyébként Long étert adott volna a feleségének, a szert már használta egy barátjánál, amikor eltávolított a nyakából néhány fertőzött cisztát. A sikeres beavatkozás ellenére azonban a közvélemény szkeptikusan állt az eljáráshoz, ezért Long egy időre felhagyott az éter használatával. Az orvos azonban továbbra is hitt az érzéstelenítés fontosságában, és 1845-ben, második gyereke születésekor, majd későbbi szüléseinél is étert adott a feleségének – ezzel pedig kétségtelenül a szülészeti fájdalomcsillapítás úttörőjévé vált.

Mégsem az övé a dicsőség

Élete későbbi szakaszában Long megpróbálta elismertetni magát a sebészeti érzéstelenítés úttörőjeként, amit a történészek egészen a közelmúltig nem tettek meg. A szülészeti érzéstelenítésért azonban annak ellenére sem vágyott elismerésre, hogy valamivel több mint egy évvel megelőzte a skót orvost, James Y. Simpsont, akinek az érzéstelenítés első szülészeti alkalmazását tulajdonítják.

Crawford W. Long szülés érzéstelenítés
Crawford W. Long – Forrás: Wikipedia / Howard Atwood Kelly

Simpson az Edinburghi Egyetemen tanult és tanított, ez volt a világon az első olyan egyetem, amelyen jelentős hangsúlyt kaptak a nőgyógyászat és a szülészet területei.

Azonnal lelkes támogatója és népszerűsítője lett a módszernek, miután 1847. január 19-én étert használt egy nehéz szülésnél, határozottan szembeszállva azokkal, akik szerint egyenesen Isten rendelte el, hogy a nőknek szenvedniük kell szülés közben.

Némi kísérletezés után Simpson arra a következtetésre jutott, hogy ha szülésről van szó, a kloroform jobb, mint az éter. Az első olyan alkalommal, amikor kloroformmal enyhítette a vajúdó nő fájdalmát, a hálás szülők Anesztéziának keresztelték el újszülött lányukat. Nem sokkal később az éternél biztonságosabb és hatékonyabb szerként kezdték el használni a kloroformot.

James Y. Simpson szülés érzéstelenítés
James Y. Simpson – Forrás: Wikipedia / Royal College of Physicians of Edinburgh

Az érzéstelenítés lehetősége már jó ideje adott volt műtétek és más orvosi beavatkozások, például csontbeültetés során. A férfiak hozzáférhettek a hatékony érzéstelenítéshez, nem kellett elviselniük a kínzó fájdalmat. A vajúdó nőktől azonban orvosi és vallási okokból továbbra is megtagadták a fájdalomcsillapítást.

Viktória királynő és a kloroform forradalma

Albert herceg hallott Simpson előremutató eredményeiről, és lobbizni kezdett a királynő orvosainál, hogy hatodik gyereke születésekor adjanak neki kloroformot, ők azonban elutasították az új módszert.

Azzal érveltek, hogy a vajúdás elhúzódna, és különben sem helyénvaló, ha egy nő – legyen akár az a királynő – nem szenved a szülés során.

Az orvosokkal vívott hosszas küzdelemben csak 1853-ban győzött a királynő és Albert herceg. Ragaszkodtak ahhoz, hogy Lipót herceg születésekor Viktória kloroformot kapjon, ehhez pedig dr. John Snow-t, London vezető altatóorvosát hívták segítségül. Az eljárás jól sikerült, az orvos a királynőt mintapáciensnek nevezte, Viktória pedig kijelentette, hogy a kloroform használata a szülés közben „mérhetetlenül élvezetes”. Egy olyan nő számára, aki már nyolc gyereket szült, ez óriási megkönnyebbülés volt, így kloroformot használtak a kilencedik és egyben utolsó gyereke születésekor is, az eljárás pedig „chloroform à la reine” néven vált ismertté.

Sokan Viktória királynőnek tulajdonítják az érzéstelenítő szülés közbeni használatának népszerűsítését, és ő az, aki ezáltal forradalmasította a tudósok és az orvosok szemléletét.

A vezető brit orvosi folyóirat azonban elborzadt a gondolattól

A Lancet a lehető leghatározottabban kijelentette, hogy semmi sem indokolta, hogy a királynőnél kloroformot használjanak egy problémamentes, már-már átlagos szüléshez, így úgy tűnik, nincs bizonyíték arra, hogy az orvostudomány fejlődését befolyásolta volna Viktória.

A közvélemény és a vallási vezetők hozzáállása viszont más lapra tartozik, egyes beszámolók szerint azonban a királynő tapasztalatai megnyugtatták azokat a nőket, akik bizonytalanok voltak a kloroform szülés közbeni használatának kérdésében.

Ha maga a királynő is beleegyezett a kloroform használatába, akkor nem lehetett erkölcsi érv az alkalmazása ellen. Ami a teológiai ellenvetéseket illeti, nehéz elítélni valamit, amivel, ugye, az egyházfő határozottan egyetért. 

Ez után már felgyorsultak az események 

Az 1910-es években terjedni kezdett az éber altatás, a szkopolamin és morfin kombinációjának használata teljesen elfeledtette a nőkkel a vajúdás megpróbáltatásait. Az egyre erősödő feminista mozgalom a szülés alatti fájdalomcsillapítás mellett szállt síkra, az 1920-as évekre pedig egyre elterjedtebbé válik a kórházi szülés, beleértve a fogó, a gátmetszés és az érzéstelenítés rendszeres alkalmazását.

A hatvanas évekre, ahogy elterjedt a mellékhatásainak híre, az éber altatás veszíteni kezdett népszerűségéből – a leggyakoribb tünetek közé tartozott a hallucináció és az újszülött légzési képességének átmeneti rosszabbodása.

Az epidurális érzéstelenítés térnyerése az 1970-es években kezdődött, nagyjából egy időben azzal, ahogy az apák jelenléte egyre inkább jellemzővé vált a vajúdás és a szülés ideje alatt.

Úgyhogy legközelebb, amikor olyan kiváltságos helyzetbe kerülünk, hogy érzéstelenítve végeznek el rajtunk valamilyen beavatkozást, gondoljunk Viktória királynőre, aki az orvosi, társadalmi és vallási ellenállással szemben harcolt azért, hogy ő és más nők számára némi könnyebbséggel járjon a szülés.


Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / globalmoments

Mózes Zsófi