–

Ilyen körülmények között rettegtem arra gondolni, hogy valahol máshol töltsük az éjszakát, de azért ott motoszkált a fejemben két dolog is. Az egyik, hogy szükségünk lenne arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, egy kis környezetváltozásra, kikapcsolódásra, amennyire egy baba mellett lehet. A másik, hogy egyszer meg kell próbálni máshol aludni, és ne akkor jöjjön el, amikor már kétéves is elmúltál, mert lehet, hogy akkor már nehezebb a változás.

Így hatalmas vívódások és variálás közepette meggyőztem magamat és apát is, hogy próbáljuk meg, lesz, ami lesz. Persze felmerült bennem, mi van, ha éjszaka haza kell jönnünk, mert nem alszol, vagy úgy sírsz, hogy a szomszédok, akik szintén pihenni szeretnének, végigvirrasztják velünk az éjszakát. 

Régóta szemezgettem egy vendégházzal, és – ezt afféle isteni jelnek vettem – pont volt szabad szobájuk a gasztroenterológiai vizsgálatod utánra (még jóval a szigorítások előtt), úgyhogy gyorsan lefoglaltam két éjszakát. Természetesen már meg se lepett, hogy a három hónapon keresztül tartó kánikulából pont arra a két napra lett esős húsz fok, végül is nem azért választottunk medencés szállást, hogy tudjuk is használni… Hazafelé már huszonnyolc fokos napsütésben jöttünk… De mindegy.

Az indulás előtti délelőttre volt időpontunk gasztroenterológushoz. Először is izgultam az összes leleted miatt, bár nagyjából tudtam, hogy minden rendben van – mert betelefonáltam a kórházba –, de még nem volt meg az összes eredmény. A súlyod is szépen gyarapodott, de személyesen is hallani akartam, hogy minden rendben. Másodszor pedig biztos voltam benne, hogy végre feloldják a tej-, tojásmentes diétánkat, ha a tiédet nem is, legalább az enyémet. Már láttam magam előtt, hogy a nyaralás közben mindent IS ehetek: tésztákat, sajtokat, reggelire bundás kenyeret, rántottát, pótolni akartam az elmúlt fél év kimaradását. A gondolatától folyt a nyálam, és híztam vagy öt kilót két nap alatt.

Szerencsére minden eredmény tökéletes lett, sokat híztál, nagyot nőttél, megdicsért minket a doki, mondta, hogy mindent csináljunk ugyanígy tovább, és semmi probléma nem lesz. De amikor megkérdeztem, hogy akkor ugye vége a diétának, jött a hideg zuhany: sajnos nem, márciusig kellene tovább csinálnunk mindkettőnknek, vagy ha nagyon ragaszkodom a tejhez és a tojáshoz, akkor nyugodtan abbahagyhatom a szoptatást.

Mondanom sem kell, hogy ilyen áron eszembe se jutna, sőt meglepett ez a válasz, inkább élek száraz kenyéren, mint hogy elválasszalak akaratod ellenére.

A doktor azzal indokolta a döntését, hogy jön a taknyos idő, ilyenkor nem szerencsés allergén ételeket bevezetni, majd ha újra jó idő lesz, akkor próbáljuk meg. Azért nehéz lesz így még a karácsonyt is végigcsinálni, de ez van. Legalább nem hízom el…

Úgy terveztem, hogy a szállásig aludni fogsz…

…így a délelőtti alvás a kocsiban, a délutáni majd a szálláson lesz. Az út kb. háromnegyed óra volt, de persze te csak az utolsó tíz percben aludtál, ahogy megérkeztünk, felébredtél, így ez az elképzelésem nem annyira jött be, de meglepő módon nem görcsöltem rá.

A hely gyönyörű volt, olyan, mint amilyennek képzeltük, vagy még szebb: nagy szoba, hatalmas kád, neked bekészített antik, régimódi kiságy. Nagyon tetszett, hogy nem a szokásos utazóágy volt. Bár később kiderült, hogy eléggé hangos, és ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, viszek rácsvédőt.

Mivel esős, hideg idő volt, így nem terveztünk nagy fürdéseket aznapra, elmentünk a közelbe ebédelni, sétáltunk a tóparton.

A szállásra visszavezető úton újra elaludtál, újra tíz percet, így sejtettem, hogy bukom a délutáni alvást is; isten óvjon minket az estétől és az éjszakától.

Persze igazam lett, eszed ágában nem volt aludni a kiságyban, de nem tudtam, hogy azért, mert nemrég aludtál tíz percet a kocsiban, vagy azért, mert új a hely, és ahogy mondták is, „van egy furcsa szokásod: csak otthon tudsz aludni”.

De ami meglepő volt: se előtte, se utána nem voltál nyűgös. Annyira élvezted az új ingereket, a környezetváltozást, az idegen arcokat, hogy nem volt időd azzal foglalkozni, hogy igazából marha fáradt vagy. Mint, mondjuk, itthon, amikor már ha tíz perccel tovább vagy ébren, jön a gyászmenet, és trappolva, kiabálva vonulgatsz utánam a nappaliban, hogy vegyelek fel, vigyelek már aludni.

Még vacsoránál is ügyesen viselkedtél

Szépen ettél, ültél az etetőszékben, nézelődtél, és csak az utolsó tíz percben kellett veled sétálgatni. Direkt olyan szobát választottam, aminek hatalmas kádja van, vittünk bele csúszásgátlót, és beültem veled fürdeni. Cuki voltál, élvezted a vizet, játszottál, nevetgéltél.

Ám amint kiszálltunk a kádból, jött a sírás, nyűgösködés, de elég hamar elaludtál, hullafáradt voltál. Le is tudtunk rakni a kiságyba – na, mondom, simábban mennek a dolgok, mint otthon. Lehet, hogy költözni kell?

De persze nem volt ilyen egyszerű a helyzet, húsz perc alvás után sírva ébredtél, és másfél órán keresztül nem aludtál vissza, csak sírtál. Felváltva sétálgattunk veled. Innentől kb. két-három óránként ébredtél, végül fél nyolckor megnyitottad a reggelt.

Nem mondom, hogy kipihentek voltunk…

Borzalmas volt egy szobában aludni, megfordulni sem mertem, nehogy felébredj rá, egymással sem tudtunk beszélgetni, miután elaludtál, teljesen éberen aludtunk, és két-három óránként még keltünk is.

De mivel imádom a szállodákban a reggeliket, úgy döntöttem, erőt veszek magamon és elfogadom, hogy elkezdődött a nap. Sajnos a tej-, tojásdiétával nem annyira élvezhető egy reggeli, mint amire számítottam, tulajdonképpen semmit nem tudtam enni, pedig folyt a nyálam a termelői sajtoktól, helyben készült péksütiktől, háromféle rántottától.

Az idő még elég hűvös volt, ezért a medencét nem nagyon erőltettük, apa bemerészkedett, de csak pár percre, inkább a jakuzziban ültünk. Neked beraktuk az úszógumidat, vicces volt, hogy majdnem az egész jakuzzit elfoglaltad, de nagyon élvezted a meleg vizet és a buborékokat. Ezután visszamentünk a szobába, mert a reggeli ébredés után kb. két-két és fél órát szoktál ébren bírni, és az előző napi nem alvás és az éjszakai ébredések miatt nem akartam nagyon húzni a dolgot.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kalydy Detti (@dettikalydy) által megosztott bejegyzés

Féltem, mi lesz, hogyan fogsz elaludni, de ahogy leraktunk a kiságyba, szinte azonnal elaludtál. Előtte néha még felálltál megnézni, hogy ott vagyunk-e mi is a szobában, de mikor láttad, hogy nem hagyunk egyedül, lefeküdtél. Mi aludni nem tudtunk, de jó érzés volt pihenni kicsit, itthon nem szoktunk lefeküdni, amikor alszol.

  

A nap többi része is szuper volt,

tényleg jólesett kiszakadni, csak hárman lenni, egymásra figyelni, elengedni a mosogatás, mosás, takarítás ördögi körét. A kutyám nagyon hiányzott, sokszor gondoltam rá, de tudtam, hogy szuper kezekben van.

A második nappali alvás is teljesen simán ment, akkor ott úgy éreztem, túl simán, nem is hittem el. Sokszor beskatulyázzuk a saját gyerekeinket – azért, mert egy-két hónapon keresztül nem sikerült neki elaludnia egyedül, vagy még sose aludt nappal máshol, azt hisszük, hogy legközelebb se menne. Pedig lehet, már megérett rá vagy megértette, mit várunk tőle, csak mi nem merünk próbálkozni. És ez annyi mindenre igaz. Próbálkozni kell, hinni abban, hogy amit szeretnénk, azok reális elvárások, és majd egyszer megtörténik, megtanulják, megértik, hogy mégis mi a fészkes fenét akarunk tőlük: legyen ez önálló alvás, darabos étel evése, vagy hogy nem annyira buli a kutyát etetni, mert így is olyan kövér lett a hozzátáplálás kezdete óta, hogy lassan gurul.

A vacsora már nehezebben ment, mert rájöttél, hogy az etetőszékben nincs öv, amivel be tudnánk csatolni, így kényed-kedved szerint felállhattál, veszélyeztetve a testi épségedet. Meg a miénket. Meg az asztalét és a vacsoráét.

Este elaludni ugyancsak nehézkes volt, sok-sok járkálás, éneklés, cici, nem cici, sírás, nem sírás. Viszont virrasztás nem volt, két-három óránként ébredtél, majd aludtál fél kilencig. Ébredés után reggeli, reggeli után utazás haza.

Összességében a nyaralás nem volt pihentető, sőt talán fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elindultunk.

De nagyon jó érzés volt kiszakadni, új környezetben lenni, megosztani egymás között a feladatokat. Te is nagyon élvezted, hogy új embereket látsz, sok inger ér. És itthon kiderült, hogy az alvásodra is jó hatással volt.

Kalydy Detti

A képek a szerző tulajdonában vannak