„Sokan csak azért jönnek, mert ledobom a fehérneműmet” – Charmion, a női testépítők úttörője

–

Laverie Vallee a kaliforniai Sacramentóban született 1875-ben. Fiatalon tornázni kezdett, 1894-ben már közönség előtt is fellépett szülővárosában, az Oak Park Pavilionban. Egy ilyen fellépés során akadt meg Vallee-n egy újságíró szeme, aki nemcsak megírta, hogy a lány milyen hihetetlen izomkontrollal dolgozik a gyűrűkön, de Kalifornia különböző városaiban fellépéseket is szervezett neki – általában Lavevi Charmion néven.

Fiatal nőként Vallee a vaudeville-színpadon kezdte profi karrierjét. (A vaudeville zenés színpadi műfaj, a kabaré előfutára, amelyben az előadás táncból, énekből, pantomimból, dialógusokból, akrobatikából, állatidomárok és bűvészek mutatványaiból állt össze – a szerk.) Nagyszabású debütálására 22 évesen, 1897-ben került sor a New York Cityben található Koster and Bial’s színházban.

Rövid idő alatt jelentős ismertségre tett szert, mivel amellett, hogy trapézon is fellépett, lenyűgözően izmos testalkattal büszkélkedhetett – ami ritkaságszámba ment a korban, amikor a nőktől azt várták, hogy légiesek és kecsesek legyenek.

Vallee sokat dolgozott az előadásán, majd megalkotta a Charmion művésznevet, a promóterek pedig annak reményében, hogy némi titokzatosságot kölcsönöznek neki, úgy hirdették a fellépéseit, mint aki Franciaországból származik.

A szexualitás nagy tabu volt, de a fiatal nő épp ebben találta meg önmagát. Széles körben ismertté vált a mutatványa miatt, amelynek része volt, hogy a tipikus viktoriánus kori női öltözékben lépett színpadra, majd felszállt a trapézra, lengés közben pedig egyesével szabadult meg ruhadarabjaitól. A színpadi előadása során különböző pózokat vett fel, és megmutatta kidolgozott izomzatát, emellett rendszeresen beszélt a közönséghez, és útmutatást adott arról, hogy szerinte hogyan kell kinéznie a női testnek, és hogyan lehet elérni a kívánt célt.

Egy 1898-as interjúban elmagyarázta a riportereknek, hogyan dolgozott a testén, és hogyan érhetnek el mások is hasonló eredményeket:

„A legjobb módszer az, ha kezdetben napi tizenöt percig egy zsákot ütögetve gyakorolunk. Az igazi edzésem úgy kezdődött, hogy elindultam egy öt mérföldes sétára – sétának nevezték, de ez egy szabályos díjugrató futás volt. A nap minden órájában edzettem így vagy úgy. Gyakran fájtak a csontjaim és az izmaim. Rengeteg gyakorlás kellett ahhoz, hogy futás közben megtanuljam minden izmomat megdolgoztatni anélkül, hogy bármelyiket is megerőltetném. Most már tizenkét mérföldön át tudom tartani a gyors kaptatót anélkül, hogy a legcsekélyebb fáradtságot érezném. Mindennap egy órát töltök a zsák ütögetésével, hogy a karizmaim jó kondícióban maradjanak.”

Charmion sztriptízmutatványa nem csak a vetkőzésről szólt

A viktoriánus nők ruházata jellemzően szűk volt, és minden szempontból az ellentéte annak, amit valaki, aki atlétikai mutatványokat hajt végre, viselne. Charmion pedig úgy vetkőzött le, hogy a sztriptízt követően a lehető legnagyobb kényelemben kezdhessen bele a trapézon véghez vitt műsorába.

A viktoriánus korszakot a fittség és tökéletes férfi test iránti rajongás jellemezte.

Míg a nőktől elvárták, hogy más módon törekedjenek a tökéletességre, Charmion fellépésének népszerűsége megmutatta, hogy lehet érvényesülni azzal is, ha nőként inkább a férfiak iránt támasztott elvárásoknak felel meg.

Charmion nemcsak tehetsége miatt vált közkedveltté, hanem a rendhagyóbb szexepilje révén is. Vonzerejének mértékét jelzi, hogy nem más, mint Thomas Edison filmezte le 1901-ben Charmion trapézos ugratását egy rövidfilmben, ami a Trapez Disrobing Act címet kapta. A némafilmes produkcióban a művésznő a trapézon állva levetkőzött, miközben két férfi tapsolt és minden egyes ruhadarabot elkapott, amit Charmion ledobott a magasból. Ezeknek a férfiaknak a jelenléte a közönség számára azt is hivatott jelezni, hogy amit Charmion csinál, az pozitív reakciót érdemel, nem pedig megvetést.

Növekvő hírnevének köszönhetően Európában is turnézott

Népszerűsége Charmiont korának egyik legjobban fizetett női vaudeville-előadójává tette, aki hetente akár 200 dollárt is keresett, ami sokszorosa volt annak, amit egy átlagos amerikai férfi fizetésként hazavitt. Extra jövedelemre is szert tett azzal, hogy saját magát ábrázoló kitűzőket és fényképeket árult, leggyakrabban csupasz vállakkal feszítő pózban – ami egyszerre volt erotikus, és demonstrálta sportos tulajdonságait. 

Amikor megkérdezték tőle, hogy a közönség hogy fogadja, ha a fellépése alatt leveszi a ruháit, tényszerűen fogalmazott:

„Biztos vagyok benne, hogy mindannyiuk számára egyértelmű, hogy az utcai ruhám alatt az akrobataruhámat viselem. A férfi akrobaták a színpadon vetkőznek le, így nem gondolom, hogy egy nő esetében ez rosszabb lenne.

Szerintem sokan csak azért jönnek, mert ledobom a fehérneműmet, és nem pedig azért, hogy megnézzék, ahogy fellépek.”

Charmion kétszer volt házas

Első férje, Harry Delaney, aki egyben menedzsere és edzője is volt, 1905-ben hunyt el. 1912-ben újra férjhez ment, akkor az erőemelő és birkózó William Valleehoz. Miután maga mögött hagyta előadóművészi életét, Valleeval New Yorkban éltek, majd Charmion visszaköltözött Kaliforniába. 1949-ben, 75 éves korában hunyt el.

Charmion jóval megelőzte korát. A fizikai adottságait és fittségét vállalva jövedelmező vállalkozást hozott létre, amit részben azokra az emberekre épített, akik a testét akarták bámulni, részben pedig azokra, akik valóban érdeklődtek a tehetsége és az előadásai iránt. E kettősségben zökkenőmentesen lavírozva lenyűgöző pályát futott be egy olyan korban, ami legkevésbé támogatta a nők önmegvalósító törekvéseit.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipedia

Mózes Zsófi