Felejtsük el Adam Sandlert, a komikust, és ünnepeljük őt a valódi tehetségéért – 56 éves lett Hollywood legnagyobb meglepetéseit okozó sztárja
Igazán ellentmondásos pálya az övé: Sylvester Stallone után ő az, akit a legtöbb, a legrosszabb alakítások után járó Arany Málna-díjjal „jutalmaztak”. A kritikusokat hol olcsó poénokra épített vígjátékaival bosszantja, hol komoly színészi teljesítményt nyújtó alakításaival hozza zavarba – és van, hogy a kettő egy éven belül összejön neki (gondoljunk csak a Csiszolatlan gyémántra vagy a Hubie, a halloween hőse című filmjeire). Annyi biztos, hogy közönség imádja a könnyed filmjeit – amikkel dollármilliárdokat keresett eddig, és amelyek nézésével egy 2017-es Netflix-felmérés szerint az emberiség több időt töltött, mint amióta egyáltalán civilizációk léteznek –, ő pedig már megengedheti magának, hogy egyre többször csillogtassa meg valódi színészi tehetségét. Mert bárki bármit gondolt róla eddig: Adam Sandler bizony fantasztikus színész. Filákovity Radojka írása.
–
Több van benne, mint amit a széles közönség ismer
Amikor Adam Sandler teljesítményét méltatom, nem azokra az alakításaira gondolok, ahol a humor forrása egy kicsusszant puki vagy egy meglehetősen szexista poén – bár kár lenne álszent módon tagadni, természetesen én is jókat szórakoztam rajtuk az elmúlt évek során. Mert pont ezeknek a poénoknak az egyszerűsége és olcsósága garantálja azt, hogy mindenkinél (vagy legalábbis a nagy többségnél) ülnek. De
amikor azt mondom, Adam Sandler igenis zseniális színész, akkor épp azokra az alakításaira gondolok, amikor sikerül neki teljesen elfeledtetnie velem, hogy ilyen gagyi vígjátékokban egyáltalán láttam valaha.
Voltak ilyenek a pályája elején is, de most A Meyerowitz-történetek című 2017-es filmet emelném ki elsőként, ami egyebek mellett olyan kérdéseket feszegetett: hogyan lehet megélni a fájdalmat, hogyan hatnak az életünkre az elfuserált családi dinamikák és diszfunkcionális kapcsolatok, és mi történik akkor, ha nem dolgozzuk fel rendesen a traumáinkat. A nemzetközi sajtó pedig valósággal visszhangzott az alakításától, többször is kiemelve, hogy méltó partnere tudott lenni olyan színészóriásoknak, mint Dustin Hoffman vagy Emma Thompson.
De ilyen volt a netflixes Csiszolatlan gyémánt is, amiben egy zsidó ékszerkereskedőt játszik, és mindenfajta erőlködés nélkül hozza a látszólag dörzsölt, nyerészkedésért bármilyen kockázatra hajlandó, ám valójában jóhiszemű figurát, akit elhibázott döntései sodornak a káoszba. És persze nem árt megemlíteni legújabb filmjét sem, a szintén netflixes – Sandler filmes cége jó üzletet kötött a streamingszolgáltatóval több filmre – Mindent egy lapra című alkotást, amiben végre egyszerre hódolhat két szenvedélyének: a színészetnek és a kosárlabdának. Abban ugyanis egy olyan játékosmegfigyelőt alakít, akinek vélhetően az utolsó nagy dobása lesz az utcán véletlenül felfedezett fiatal kosarastehetség.
De vajon hogyan jutottunk el a pukizós poénoktól idáig?
Adam Sandler nem egy klasszikus sztáralkat
Hét lakat alatt őrzi a magánéletét, bő nadrágokban, pólóban jár, és saját bevallása szerint rettentően hülye ábrázata van. Hollywoodi viszonylatban viszont ritkaságszámba menően boldog gyerekkora volt – a szülei hittek benne, és elmondása szerint ez a hit szépen lassan átszivárgott belé is. A család négy gyereke közül ő a legfiatalabb, első számú rajongója – és legnagyobb kritikusa – az édesanyja, Judy, még ma is olyannak őrizte meg a szobáját, mint amilyen Sandler gyerekkorában volt. Amikor annak idején egy interjúban arról kérdezték, hogy tetszett neki fia a Csiszolatlan gyémántban nyújtott alakítása, azt mondta, nagyon más volt, mint az addigiak. Egyedül Sandler műfogait kifogásolta, tekintve, hogy olyan sok pénzt költött fia gyerekkorában arra, hogy rendbe hozassa a fogsorát.
A családja egyébként nagy hatással volt Sandler humorának alakulására. Gyerekként előszeretettel utánozta a nagyanyját, akit rendre azzal vert át, hogy hasfájást színlelt előtte, csak ne kelljen iskolába mennie.
Amióta az eszét tudja, mulattatni akart
Egy interjúban azt mondta: egyenesen Eddie Murphy akart lenni – nem olyan, mint ő, hanem ő.
A bátyja javaslatára iratkozott be az egyetemre, hogy színészetet tanuljon, aki azt mondta neki: komikusnak kellene lennie. Megfogadta a tanácsát, az egyetem mellett pedig különféle klubokban lépett fel stand-uposként, és feltűnt filmekben is, amíg Dennis Miller fel nem fedezte és be nem mutatta a Saturday Night Live producerének. Innen indult az ismertsége és a karrierje is. Mindössze huszonhárom éves volt.
A nemzedéke szerette a Saturday Night Live-ban, a kritikusok már akkor sem, így nem maradhatott a show-ban. Az ítélet megszületett: Adam Sandler nem vicces.
„Összetört a szívem, és féltem” – emlékezett vissza arra az időszakra. Adós azonban nem maradt: a kirúgásának történetét stílusosan egy monológban mondta el, amikor 2019-ben visszatért a műsorba annak hosztjaként.
De ahogy azt mondani szokás, a kocka addigra el volt vetve, kirúgás ide vagy oda, Sandler egyre több filmben tűnt fel, a producerek felismerték a benne rejlő potenciált, azt, hogy minden szerepben stabilan hozza a kissé együgyű, gyermekies, vicces figurát – akinek a csetlés-botlásaiért a nézők egyszerűen megőrülnek.
Arra, hogy ennél többre is képes, először 2002-ben figyeltek fel, amikor szerepet vállalt Paul Thomas Anderson Kótyagos szerelem című vígjáték-drámájában, amiért Golden Globe-díjra jelölték. A kritikák ekkor egészen más hangnemben íródtak: már arról szóltak, hogyan vesztegették el Sandler tehetségét korábban rossz forgatókönyvekkel és fejlődés nélküli karakterek megformálásával. Ez a film volt a nyitánya annak, hogy Sandler elkezdett komolyabb szerepeket is vállalni, amelyekben időről időre megcsillogtatja valódi tudását – 56 éves korára már egyre többször.
Mi pedig nem győzünk ámulni rajta. Ezek mellett még a fingós és szexista poénokat – amikből a vagyona származik, és amiket úgy tűnik, továbbra is élvezettel készít a barátaival – is könnyebben elnézi az ember.
Kiemelt kép: Getty Images / Steven Ferdman
