A kezdetek

Klimték heten voltak testvérek, Gustav volt a második sorban, amikor 1862-ben megszületett egy Bécs-közeli kis településen, édesapja pedig cseh származású aranyműves volt, innen eredt a festő életében meghatározó szerepet betöltő arany szeretete, amely a védjegyévé vált és igazán híressé tette őt, ahogy arról az Alkotás utca is beszámol. Élethosszig tartó szerelem fűzte a nemesfémhez, és hogy tökéletesítse az aranytechnika használatát, Ravennába és Velencébe utazott, bizánci művészek munkájából inspirálódott, és nemcsak aranyfestéket, hanem valódi aranylapot is használt munkáihoz.

Gustav tizennégy évesen már az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolába járt, két öccse, Ernst és Georg, szintén ebben az iskolában tanult. Georg szobrászként és ötvösként végzett, később lelkes díszítője lett testvére festményeinek, amelyeket keretekbe foglalt, Ernst pedig Gustavhoz hasonlóan szintén a festészetben találta meg önmagát.

Gustav és Ernst, összefogva barátjukkal, Frans Matschcsal, megalapították a Künstlerkompagnie (Művészkompánia) csoportot, és még az iskola befejezése előtt több festészeti munkát is elvállaltak. Első nagy megbízásukat az 1880-as évek elején kapták, amelynek eredményeképp a bécsi kulturális élet központjaként számon tartott színház, a Burgtheater számára készíthettek mennyezeti festményeket. A nézők körében nagy sikert arattak az alkotások, ráadásul Klimtet Ferenc József császár aranykereszttel tüntette ki,

innentől pedig egyenes út vezetett a további megrendelésekhez.

A trió ezek után olyan munkákon dolgozhatott, mint Karlovy Vary színházának kilencvennégy négyzetméteres függönye és freskói, a rijekai színház mennyezeti freskói, de a Bukaresti Nemzeti Színház és a román királyi palota belsejének megtervezése is hozzájuk köthető, továbbá az ő kezük munkáját dicsérik a Bécsben található Hermész-villa – amely Erzsébet császárné, azaz Sisi nyári rezidenciájaként volt ismert – egyes alkotásai is.

Gustav Klimt – Forrás: Getty Images / Imagno

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Kalandos szerelmi élet

Klimt az 1890-es évek környékén ismerkedett meg Emilie Flögével, aki öccse, Ernst feleségének volt a testvére, és aki az elbeszélések szerint az élettársa volt, de a nyilvánosság előtt sosem vállalták a kapcsolatukat, Klimt pedig mellette párhuzamosan több nővel folytatott viszonyt élete során. Összesen tizennégy gyermeke született, de közülük csak hármat ismert el.

Emilie Flöge és Gustav Klimt 1910-ben – Forrás: Getty Images / Imagno

Emilie Flöge látható leghíresebb festményén is, a Csók című képen, amely vitatott, hogy pontosan mit is ábrázol: az őszinte szenvedélyes szerelmet, vagy egy olyan kapcsolatot, ahol a nő elnyomásban él, és próbál kibújni a férfi szorításából.

Ez mindenkinek az egyéni értelmezésére van bízva. A kép a bécsi Belvedere kastélyban található, és a legendák szerint a festő a halálos ágyán is Emilie-t emlegette. Gyerekei közül kettőt Marie Zimmermann, „Mizzi” szült – aki lángoló vörös hajjal jelenik meg Klimt festményein –, Maria Ucickytól pedig egy fia született,  aki a Gustav Ucicky nevet kapta.

Gustav Klimt: A csók – Forrás: Getty Images / GraphicaArtis

Gustavot és öccsét mélyen megrázta apjuk 1892-ben bekövetkezett halála, a családfenntartó szerep ezután Gustav Klimtre hárult, ez is hozzájárult a festő lelki válságához, és ahhoz, hogy újradefiniálja művészi hovatartozását. 

Új irányzat születése

1894-ben nagy botrányt kavart, hogy Klimtet felkérték, készítse el a Bécsi Egyetem dísztermének falfestményeit, Klimt pedig úgy gondolta, hogy a filozófia, az orvostudomány és az igazságszolgáltatás alakjait bárki megfestheti, sokkal izgalmasabb, ha elengedi a fantáziáját, és egy szabad szellemű, meztelen alakokkal tarkított alkotást hoz létre. A megrendelők viszont korántsem voltak ilyen nyitottak, a műveket nem állították ki, és az előleg visszafizetését követelték a művésztől.

Az incidens után nem sokkal, 1897 áprilisában, a Gustav Klimt, Kolo Moser, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich által képviselt művészi összefogás szakított a hagyományokkal, a kor jellemző művészeti irányzataival és egy teljesen új szemléletet hoztak a köztudatba. Ez vezetett a bécsi szecesszió születéséhez, az Art Nouveau azaz „Új Művészet” megjelenéséhez. Ekkor jött létre a Ver Sacrum, azaz Szent Tavasz című folyóirat is, amely rendszeresen közölte Klimt alkotásait.

„Sem az írott szónak, sem a beszédnek nem vagyok mestere, kivált nem, ha magamról vagy munkámról kell nyilatkoznom. Aki rólam – értsd: a művészről, hisz csak ez az igazán fontos – tudni akar valamit, az nézze meg figyelmesen képeimet, és belőlük próbáljon rájönni arra, hogy mi vagyok és mit akarok”

– mondta magáról a festő.

Gustav Klimt „a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője, aki csodálatos, rendkívül dekoratív munkáiról ismert. Klimtet kora lázadójának tekintették, mivel olyan festményeket alkotott, melyek nem feleltek meg az akadémiai művészetnek – valójában ő alakította kora művészetét, a saját feltételeivel élte életét is” – írja a Kreatív Kávé.

A festő később megalapította az osztrák szecessziós képzőművészek egyesületét, saját székházzal és jelszóval:

„A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát.”

Klimt egyik leghíresebb alkotása Adele Bloch-Bauer portréja, amelyet 1907-ben készített a festményen szereplő nő férjének, Ferdinand Bloch-Bauer cukormágnásnak a megbízásából. Az asszony végakaratában arra kérte férjét, hogy halála után a Klimt-festményeik szálljanak az Osztrák Nemzeti Galériára. A náci megszállás alatt a portrét is elkobozták zsidó tulajdonosaiktól, később pedig Adele unokahúga és örököse, Maria Altmann tíz éven át küzdött azért, hogy családja visszaszerezze a nácik által megszerzett, majd az osztrák állam birtokába került Klimt-festmények tulajdonjogait. 2006-ban Ronald Lauder 135 millió dollárért vásárolta meg a portét a Neue Galerie New York számára, ezzel megdöntve Picasso rekordját, és az osztrákok Mona Lisájának is becézett alkotás azóta is Manhattanben látható. A Helen Mirren főszereplésével készült Hölgy aranyban című film története azt meséli el, hogyan kötött ki a festmény éppen New Yorkban. 

Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer I. – Forrás: Getty Images / DeAgostini

1918-ban Gustav Klimt agyvérzést kapott, részlegesen lebénult, majd a spanyolnáthát is elkapta, végül február 6-án tüdőgyulladásban hunyt el, művei azonban ma is emlékeztetnek minket a festő művészi nagyságára, akár egy apró kis noteszon is.

Krajnyik Cintia

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Imagno