–

Van egy furcsa szórakozásom: néha belógok budapesti lépcsőházakba fényképezni. Oké, ez elsőre kicsit bizarrul hangzik, de esküszöm, nem csinálok semmi mást, csak csodálom a szebbnél szebb tereket, cementlapokat, csempéket és építészeti megoldásokat, és kattintok pár képet. Amikor először osztottam meg a nagyközönséggel ezt a fura szokásomat, jó sokan írtak Instagramon, hogy nahát, ők is ugyanezt szokták csinálni! Azóta, ha posztolok egy-egy szép épületrészletet, homlokzatot vagy furcsaságot, rendszeresen kérik tőlem a címet. Helló, lelki társak, ez az írásom nektek szól! (Meg azoknak, akik még nem sejtik, milyen jó buli a városnézés. Akkor is, ha itt születtek.)

Amikor Fiala Borcsa néhány napja felhívott, hogy el kellene mennem sétálni, és tudja ám, hogy ezt én amúgy is megteszem heti szinten, nyilván szintén ezekre az Insta-storykra gondolt. Igaza is volt: már zsizsgett is a talpam, nyitottam meg az általa diktált honlapot, hogy kinézzem, pontosan hova is megyek sétálni – meg amúgy mi ez az egész.

Mondhatom, pofonegyszerű, de a pofonnál jóval kellemesebb. A Sétálj Velünk! kezdeményezés nem az eddig már létező és remekül működő vezetett séták konkurenciája kíván lenni, hanem azokhoz csinálna kedvet, rövid, de átlátható leírásokkal az egyes állomásoknál, pontos címmel és javasolt útvonallal. Na, ez nekem való feladat!

A kilenc, jelenleg elérhető túraútvonal közül A szecessziótól a szocreálig – stílustörténeti séta Lipótvárosban címűre böktem rá, azon egyszerű okból, hogy erről a városrészről tudok talán a legkevesebbet, hiszen bár 16 helyen laktam eddig Budapesten, itt soha.

A séták oldalán mindegyik útvonal hossza és ideális időtartama fel van tüntetve (illetve információt kapunk az akadálymentességről is), és találunk biciklis túratervet is. Már a legelső pillanatban kiderült számomra, hogy mi az egyik legjobb része ennek a típusú városnézésnek:

minden csak ajánlás, és az egyes állomások között azt csinálok, amit csak akarok. Ha kedvem tartja, beülök teázni, ha úgy esik jól, kerülőúton közelítem meg a következő épületet, és tengernyi időm van fotózni – nem csupán a célobjektumokat, hanem bármit.

Senkihez nem kell igazodni, és csak rajtam múlik, hogy a telefonom segítségével a honlapon elérhető infók mellé még mi mindent olvasok el a neten – akár ott, a házak előtt állva vagy egy közeli parkban.

Ne röhögjetek, de egyébként az egészet a pokémonozáshoz tudom kicsit hasonlítani: ha van bármi, a nagyközönség számára is érthető haszna a Pokémon GO-nak, akkor az nyilvánvalóan az, hogy a pokéstopok nagy része valamilyen művészettörténeti szempontból izgalmas tereptárgynál található, így aztán az utóbbi években rengetegszer kaptam magam azon, hogy ráguglizom arra, amit a játékban láttam.

Na, ez a séta valami hasonló, épp ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret egyedül elmélyülni az építészeti csodák hátterében vagy épp feszeng bármifajta csoportos programtól. (Járványidőszakban pláne díjazom, hogy én szabom meg, kivel megyek – hát, meg is szabtam: egyedül, haha.)

Mutatom a kedvenceimet!

Nem lőném le a teljes útvonalat, hiszen épp az a lényeg, hogy mindenki fedezze fel magának a házakat, de azért megmutatom, melyek voltak a kedvenc állomásaim a lipótvárosi programon.

A Lechner Ödön tervezte Postatakarékpénztár

Ez az 1901-ben épült csoda megérdemli, hogy elidőzzünk a homlokzati elemek fölött (azaz alatt): a kaptármotívumok a gyűjtögetést, a takarékosságot szimbolizálják, a tető legmagasabb pontján egy bikafej látható, amely a nagyszentmiklósi kincsre utal, a tető pedig igazi Zsolnay-orgia a szemnek.

A Walkó-ház dzsungelhomlokzata

Hát, ez ciki, de bevallom: épp ezzel az épülettel szemben van az egyik kedvenc divattervezőm főhadiszállása, és én egyetlenegyszer sem vettem még észre ezt az észbontó homlokzatot. Látvány tekintetében a Maróti Géza készítette, csempére festett nőalak viszi a prímet, de kicsit érdemes szemügyre venni az odafent tekergő állatok, indák, növények sokaságát.

A Honvéd utcai New York

New Yorkban év elején hosszú órákat töltöttünk el Erika barátnőmmel random art deco épületekben: volt, ahol kinevettek bennünket, amiért bekéredzkedtünk megcsodálni a szemet gyönyörködtető részleteket.

A Honvéd utca 22. előtt állva egypár percre az az érzésem támadt, hogy megint New Yorkban vagyok: a Györgyi Dénes és Román Ernő két külön tervének összegyúrásából 1932-ben megszületett ház egyszerűen mesés.

És a legjobb a végére

Merthogy csak befordulsz a Markó utcába, és belebotlasz Prométheuszba egy olyan lélegzetelállítóan szép art deco épületegyüttes kapuján, amelyről szinte lehetetlen elhinni, hogy valaha trafóház volt – és ilyen szépnek tervezték! Sokáig álldogáltam itt, fotóztam a pazar látványt, és az jutott eszembe, kevés jobb programot tudok elképzelni, ami egy árva fillérembe se kerül.

Szóval: csudajó ötlet ez azoknak, akik idegenkednek a vezetett túráktól – vagy épp azokra szeretnének kicsit bemelegíteni.

Öt tanács azoknak, akik túrázni indulnak

1. Iktassatok be az állomások között egy finom kávét vagy sütit valahol – lehetőleg ablak mellé üljetek, vagy ha jó idő van, a teraszra, így még jobban megismeritek a környéket.

2. Nézegessétek a kirakatokat közben – a város telis-tele pici üzletekkel, magyar márkákkal, az ilyen alkalmakkor szuper dolgokra bukkanhattok!

3. Ne csak a szépségre figyeljetek, keressétek a humort is: falfirkák, vicces cégtáblák, elkapott párbeszédek, sufnituning megoldások a házakon – ezek megalapozzák a jó hangulatot az egész túrán.

4. Kényelmes cipőben induljatok el, jól felöltözve, de ne cipeljetek semmit, ami nem létkérdés – így elkerülhető a felesleges fáradtság, a megfázás vagy a „fogd meg a táskám, amíg pózolok” problematikája.

5.

Fotózzatok! Nem is feltétlenül azért, mert manapság mindent meg kell örökíteni, hanem mert fényképezés közben olyan részleteket vehettek észre, olyan perspektívákat fedezhettek fel, amikre szabad szemmel nem figyelnétek fel.

Továbbolvasásra

Az én szívemet leginkább a szecesszió, az art deco és a Bauhaus melengeti meg, ezek közül is az art deco a legnagyobb kedvencem. Ahogyan a múlt heti Facebook-live-omban is mondtam nektek, az art deco épületek „levadászásához” a kedvenc eszközöm Bolla Zoltán A magyar art deco építészet című, kétkötetes könyve. Ezt ajánlom szeretettel mindenkinek, aki otthon továbbolvasna – például a lipótvárosi túra épületeiről –, de más stílusokkal kapcsolatban is érdemes keresgélni a könyvesboltokban. (Várostörténeti szempontból például roppant izgalmasak N. Kósa Judit újságíró, helytörténész kötetei is.) Nyilván nem célszerű nagyobb könyvet magaddal cipelni, de én a következőképp csinálom:

  • ha megtetszik egy épület, készítek róla jó pár fotót, különös tekintettel azokra a részletekre, amik érdekesek a számomra (domborművek, faragások, rács, kapu, mozaik stb.);

  • felírom a pontos címet és az esetleges feliratokat a homlokzatról (milyen ház, milyen udvar, esetleg milyen gyár volt régen, sok helyütt az építész neve is szerepel);
  • otthon előkeresem a könyvből, mit tudunk az épületről;
  • ha van emléktábla a házon, lefényképezem, és utánanézek, ki volt a híres lakó, és mit kell tudnom róla.

Mindez gyerekekkel is pompásan működik: a helyszínre tartva adjuk ki nekik feladatként, hogy a honlapon látható épületet megkeressék az utcában, „nyomozzuk” együtt, mit tudunk felírni, lefotózni a házakról, és aztán keressük ki közösen a könyvekből, mit tudunk még felgöngyölíteni az épülettel kapcsolatban.

Most még elkaphatunk igazán szép, verőfényes őszi napokat, sétára fel!

Csepelyi Adrienn

A képek a szerző tulajdonában vannak