„Beszippantott ez a könyv” – sóhajtunk fel egy meghatározó olvasmányélmény után, és nem véletlen, hogy ez a szófordulat már szinte közhellyé vált, ugyanis nemcsak a szájról-szájra járó emberi tapasztalatok, de a tudomány is igazolta az érvényességét. Gregory Berns, az atlantai egyetem idegkutatója csapatával 21 önkéntest vizsgált, akiknek ugyanazt a regényt kellett olvasniuk csaknem 20 napon át. Az eredmények igazolták: amikor egy történetbe igazán belefeledkezünk, az agyunk szinte úgy reagál az olvasottakra, mintha velünk történt volna meg.

Vajon maga az élmény összefügg-e azzal, milyen eszközt választunk az olvasásra? A nyomtatott és digitális szöveg ugyanúgy hat -e az érzékeinkre és a gondolatainkra?

Dr. Tószegi Zsuzsanna, az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetének docense úgy véli, ha kizárólag a tartalmat vesszük figyelembe, a szöveg hatása nem függ a megjelenési formától. Hozzáteszi: a legfontosabb különbség elsősorban a szövegtípusok és nem az eszközök szintjén keresendő.

„A legtöbben rengeteg hírt, közösségi posztot, rövid bejegyzést olvasunk a telefonon, a számítógépen. Jelentős különbséget pedig főként e szövegek típusa, hosszúsága okoz az agyunkban kialakuló szinaptikus kapcsolatok létrejöttében és összetettségében. Teljesen máshogy – sokkal gazdagabban! – fejlődnek a kapcsolatok az elménkben, ha egy több száz oldalas regényt olvasunk napokon keresztül, mintha egy-két mondatos információmorzsákat szedegetünk fel” – hangsúlyozza.

Maguk a szépirodalmi szövegek elsősorban az elvontságukban és nem a terjedelmükben adnak mást az olvasónak. De ki gondolná, hogy milyen kevesen élvezhetik a világon ezt a kincset!

„A rendszeres örömolvasás − Závada Pál találó kifejezésével élve − olyan többlet, amellyel brit, ausztrál és amerikai felmérések szerint a lakosság 15 százaléka él, miközben ezekben az országokban az internethozzáférés 90 százalék feletti. Európában sem lehet sokkal jobb a helyzet, ahol pedig az olvasástudás gyakorlatilag 100 százalék.”

Ahogy Tószegi Zsuzsanna fogalmaz, a valódi probléma inkább a nemolvasás, mint a hagyományos könyv és e-book szembenállása. A két jelenség mégis összefügg, hiszen az olvasóvá válást mindenképpen a papíralapú könyvekkel alapozzuk meg.

„Az olvasási rituálé egy olyan biztos pontot ad a gyerek életében, mint magának az életnek a keretei. Amikor kisgyereknek olvasunk, ölbe vesszük, együtt lapozzuk, tapintjuk az oldalakat és értelmezzük az illusztrációkat. A gyerekkönyvek például biztosan nem hatnak ugyanígy elektronikus formában” – fogalmaz a szakember.

Hozzáteszi: a nyomtatott könyv a fizikai létével együtt hordoz egy üzenetet, amely a feltöltődésre, a hétköznapokból való kilépésre, vagyis az örömolvasásra utal, és ez az érzés – egyelőre legalábbis – még kevéssé kötődik az e-könyv olvasóhoz.

„Bár a speciális e-könyv olvasók jól szolgálhatják az örömolvasási élményt, ezeken a hasznos készülékeken elvész a nyomtatott könyvekhez kapcsolódó érzelmi és élménytöbblet, amely akár egy vadonatúj, akár egy agyonolvasott könyvhöz kötődik” – mondja Tószegi Zsuzsanna.

Presztízs és szimbólumrendszer

A másik erős érv a nyomtatott könyvek mellett nyilvánvalóan a tradíció, amely nemcsak az ötszáz éves könyvnyomtatáson, hanem annál sokkal régebbi hagyományokon, például a kézzel írt kódexeken alapul.

„A hagyományos könyv fontos eleme az emberiség kultúrájának. Nagyon erős szimbólumrendszer kapcsolódik hozzá, és nem csupán a világ legnagyobb vallásaiban, de a legtöbb országban. Minden államban fontos tananyag a szépirodalom, és mindenütt megtanítják a gyerekeknek, melyek a legfőbb, általános műveltséghez hozzátartozó olvasmányok” – magyarázza dr. Tószegi Zsuzsanna.

Emellett az olvasással és írással kapcsolatos kulturális szokásaink sokkal meghatározóbbak, mint azt képzelnénk:

„Egy filmrendezőtől hallottam egyszer, hogy míg az európai filmeseknél a balról jobbra való kameramozgás a természetes, az iráni rendezőknél általában jobbról balra mozog a kép. Ők a saját nyelvükön így olvasnak, számukra zsigeri módon ez hordoz jelentést.”

Wunderlich Péter kutató, kiadványtervező úgy véli: a világ változásai miatt a könyv egyre inkább presztízsértékűvé válik. Azonban a hagyományos kiadványokat nem kell félteni, a digitálistól pedig nem szabad megijedni. Mindkettővel kapcsolatban megfogalmazhatók előnyök és hátrányok is.

„Annak ellenére, hogy az e-könyv úgy tűnik, hazánkban is egyre inkább közkedvelt, léteznek bizonyos kategóriák, műfajok, amelyek nem tudnak átalakulni e-book formára. Ezek közé tartoznak a művészeti albumok vagy a mesekönyvek nagy része. Az e-könyv olvasók csak egy viszonylag kisméretű képernyő-formátumban képesek a tartalmat megjeleníteni, ráadásul jelenleg még gondot jelent a kompatibilitás és a szerzői jog védelme is” – fűzi hozzá.

Ha van előny, azt ki kell használni

A könyvkiadásban jártas szakember úgy véli, a nyilvánvaló romantikus szempontok hiánya ellenére – mint például a kiválasztás öröme, a vizualitás, vagy a tapintás élmény – sem szabad rosszallóan tekinteni az e-könyvekre, hiszen számos előnnyel jár létezésük.

 „Az e-könyv előállítása során nincs nyomdaköltség, nem kell raktározni, ami valós és nagy probléma a könyviparban. Számos könyvtár, könyvesbolt már komoly kapacitásproblémával küzd. Emellett az e-könyvek terjesztésében nincs klasszikus értelemben vett nagykereskedő, kedvezőbb a kereskedelmi árrés, ezért olcsóbban tudják megvásárolni az olvasók.  

Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az erősen védett tartalmaknak a szerzői jogok és kereskedelmi szempontok miatt csakis nagyon fejlett informatikai feltételrendszerrel működik a kezelése, amelynek szintén vannak költségei” – magyarázza a szakember.

Hozzáteszi: az e-könyv előnye még, hogy ily módon a magánkiadások is könnyebben elérhetővé válnak. Tehát, ha valaki régen dédelgetett álma például megírni a nagypapa élettörténetét és kiadni 20–100 ember számára, akkor könnyebben tudja megtenni. Azonban gyakori tévhit, hogy környezetvédelmi szempontokat is sorolhatunk az e-book mellett. Ahogy Wunderlich Péter (mindenképp olvassátok el a róla szóló írásunkat ITT, mert valóban nagyon érdekesen alakult a sorsa) mondja, a felelős gazdálkodás a nyomda-és könyviparban régen elvárt, sőt szigorúan szabályozott tényező, ezért a fák kivágásával érvelni nem valós indok ebben a témában. 

 

Mégis miként lehet, hogy míg a világban az elmúlt évtizedben rohamosan megnőtt az e-bookok eladása, addig Magyarországon ez a fajta változás nem ment végbe?

A Libri Kiadó közlése alapján például az éves forgalom mindössze két százalékát adják az e-könyvek.

„Tény, hogy kezdetben Magyarországon tapasztalható volt egyfajta idegenkedés. Azzal is számolni kell azonban, hogy az elektronikus kiadás sokkal nagyobb piacot jelent azoknak az országoknak, ahol több tíz, vagy épp több százmillióan beszélnek azonos nyelvet” – fűzi hozzá a szakember. Emellett a hazai lassabb terjedésben közrejátszik, hogy Európa nagy részében az elektronikus könyveken 22 százalékkal nagyobb az áfa, mint hagyományos társaikon, mivel előbbiek nem könyvnek, hanem elektronikus szolgáltatásnak minősülnek az uniós jog szerint.

Mindenki másért csinálja

Rövid és nem reprezentatív, de annál tartalmasabb közvéleménykutatásom (értsd: kérdezősködtem a nagypályás e-könyv olvasó ismerőseim körében) rávilágított, az e-bookosok nagy része valójában hagyományos olvasó is egyben teli könyvespolccal, a digitális szöveget pedig általában a praktikum miatt választja. Persze azért a klasszikus szempontok mellett, minthogy „zsebemben a könyvtáram” és „nincs az a pénz, amiért megvehetném az összes olvasmányomat nyomtatva”, előkerültek izgalmasabb okok is. A kisgyerekes anyák többsége például az altatásidőt varázsolja énidővé.

„Mivel egész széles spektrumon tudom változtatni a háttérvilágítást, és nem csillog a képernyő, nem jojózik a szemem. A kis fény altatás mellett sem zavaró, a gyerek pedig nem azt látja, hogy telefonozok, hanem tudja, hogy olvasok, míg ő elalszik” – mondja Betti.

Katalin szintén sorstárs, de közben az angolul való olvasásban is partnerre talált az e-bookjában, hiszen az idegen nyelvű regényeket még könyvtárból is nehéz kikölcsönözni.

Akad, aki sokat utazik külföldre a munkája miatt, és a poggyászban így több kötetet is magával tud vinni, de olyan is, aki a kisebb méretű betűvel nyomtatott könyveket nem tudja elolvasni, ezért nyúl az e-bookért. Más pedig azokat a köteteket veszi meg e-példányban, amelyeket cikinek érez kitenni a könyvespolcára (ugye, a presztízs?).

Bár mindannyiuk több éve használ e-bookot, nem hagyták el örökre a hagyományos könyvek élményét, sőt, könnyedén meg tudják fogalmazni, mi hiányzik számukra leginkább, amikor digitális szövegben mélyednek el.

„Érdekes, de leginkább a lapozás hiányzik, és maga a tudat, hogy hol tartok. Egyszerűen nem tudom átélni, milyen léptékben haladok a könyv vége felé” – fogalmazza meg egyikük. Abban mindannyian egyetértenek: nem örülnének egy olyan világnak, amelyből eltűnne a klasszikus könyv. A „mi hiányzik?” listájukon pedig gyakran visszatérő válasz még az illat, a tapintás és a borító.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Többletjelentések és jövő

És tényleg, a borító!

„A nyitott könyv lehetőséget kínál a kézben tartásra, lapozásra. Megtalálhatók benne a szerző tipográfiai módszerekkel rendszerezett gondolatai. A könyvborítótól pedig hatást várunk, emellett információban is gazdagnak kell lennie. Ezek nyilvánvalóan mind a szerzői és kiadói koncepció részei, kereskedelmi és kulturális szempontból is fontos üzeneteket közvetítenek az aktuális kötettel kapcsolatban, melyek az elektronikus kiadásból – amely tulajdonképpen egy lecsupaszított mű – jobbára kimaradnak”

− mondja Wunderlich Péter, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájában többek közt, a tipográfia jelrendszereivel foglalkozik. Hozzáteszi azonban: ha tudjuk és értjük a különbséget, akkor praktikusan és vígan használhatjuk egymás mellett a nyomtatott és a digitális szöveget.

„Visszatérnék újra a műfajok fontosságára. Főként a szövegközpontú és ismeretterjesztő kiadványok jelennek meg e-könyvben, és akad köztük persze bőven szépirodalom. De ha az ember épp a könyv tapintására és illatára vágyik, úgyis betér a könyvesboltba, vagy éppen egy könyvtárban találja meg magának az élményt. A szak- és tudományos szövegek terén viszont kifejezetten hasznos lehet az e-book, hiszen lehetőséget ad a szövegben való jegyzetelésre, sőt a hipertextualitásra is” –magyarázza a kiadványtervező.

A szakember úgy véli, hazánkban a következő tíz évben éppen ezek miatt az előnyök miatt várható erős növekedés az e-könyvek forgalmazása terén.

Mindenesetre akárhogy is nyitnak bizonyos műfajok, és persze mi, emberek a praktikummal járó e-olvasó használata felé, az biztos, hogy a birtoklási vágyunk, − egyeseknél a gyűjtőszenvedély −, a kulturálisan kódolt hagyományaink, az egyre bővülő tudományos eredmények a klasszikus olvasás (és írás) fontosságáról, valamint az érzéki megismerés bennünk élő igénye nem hagyja, hogy a nyomtatott könyv eltűnjön a világból.

Ti is így gondoljátok?

Széles-Horváth Anna

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61