„Próbálok magam körül jó dolgokat csinálni, építeni vagy erősíteni, s nem ártani” – Isten éltesse Tóth Ildikót!
A magyar színházi élet egyik állócsillaga, Tóth Ildikó rengetegszer bizonyította már filmen és színpadon is, hogy kivételes képességű színésznő, de ha találkoznánk vele az utcán, nem biztos, hogy felismernénk – civilben egyszerűen nem sztáralkat. Egyedül a munkában hisz – mi pedig benne. Both Gabi köszönti a ma 55 éves színésznőt.
–
A kislány, aki színésznő akart lenni, és semmi más
Gyerekkora első néhány éve egészen addig felhőtlen volt, amíg katona édesapja munkája miatt Marcaliba nem költöztek. Addig a természet volt a játszótere, a városiasabb környezetben viszont nehezen találta meg a harmóniát.
„Én azt gondolom, hogy az ember első öt-hat éve hihetetlenül fontos és meghatározó. Mindent akkor tanul meg, még azt is, amit esetleg nem nevezünk tanulásnak, mint a szaglás, a tapintás, a nézés. Az ember ebben az időszakban többet tanul, mint később egész életében” – nyilatkozta a Veszprémi Hírlapnak.
Meghatározó évek Kaposváron
Általános iskolásként már tudatosan készült a színházi pályára, gimnazistaként pedig bérlete volt a kaposvári színházba, ami épp akkor élte fénykorát. Érettségi után oda felvételizett csoportos szereplőnek, de nem vették föl, ahogy a Színművészeti Főiskolára sem sikerült bejutnia az első két próbálkozásra. Egy textilgyárban dolgozott átmenetileg meósként, de később szerencsére a Nemzeti legendás stúdiójába járhatott, így a szakmai alapokat megszerezte Bodnár Sándortól. Harmadszorra sikerült bekerülnie Szinetár Miklós osztályába, és elkezdődhetett a pályája, amire oly régóta vágyott.
„Mint minden fiatal, úgy én is az ide nekem az oroszlánt is, az Oscar-díjig meg sem állunk lendületével vágtam neki”
– olvasható egy másik interjúban. A Színház.org-nak pedig ezt nyilatkozta:
„Egészen kicsi gyerekkorom óta színész akartam lenni, és tudtam, hogy rengeteget kell tennem ezért. Harmadszorra vettek fel a főiskolára, és eleinte meg voltam rémülve attól, hogy mi lesz velem ezen a pályán, mivel én inkább egy befelé forduló alkat vagyok. Idővel rájöttem, hogy a színészetnek ehhez nem sok köze van, szerintem tíz kollégámból körülbelül hét inkább ilyen alkat.”
„…elsősorban nem az exhibíció motivál, hanem a közlés vágya”
Ez a kivételes tudatosság vezeti egész pályáján.
Rengeteg interjú jelent meg vele, az alcímben idézett mondat például ITT, és mindegyikben igyekszik a szakmáról beszélni, nem megkerülve a kérdéseket. Marcangolja magát rendesen, tipródik,
megmutatja, mennyire sebezhető, de talán épp ez az érzékenység kell ahhoz, hogy teljesen átadhassa magát az adott figurának, amelyről igyekszik minél többet megtudni.
A felelősségével is tökéletesen tisztában van, az értékei megkérdőjelezhetetlenek, a színházcsinálást tartja a legelevenebb művészetnek.
Kiteljesedés
Diploma után a Radnóti Színházba kapott szerződést, ahol Bálint András és Valló Péter rengeteg lehetőséget adott neki arra, hogy megmutathassa kivételes színészi képességeit. Én akkoriban nagyon sok előadást láttam a Radnótiban, és a mai napig bennem él néhány lebegős pillanat, különösen, amikor Kerekes Évával, Széles Lászlóval vagy László Zsolttal volt közös jelenete. Aztán újabb négy év következett az átalakuló Új Színházban Székely Gábor vezetése alatt. Ott is nagyon sok emlékezetes szerepet játszott – elsősorban Novák Eszter rendezéseire emlékezhetünk ebből az időszakból. Takács Katalin már a Radnótiban is kollégája volt, de itt is sokat játszottak együtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezért megkérdeztem, hogyan emlékezik vissza ezekre az évekre:
„Főiskolás volt, amikor megismertem 1989-ben. Úgy került a Nóra című előadásba a Radnóti Színházban, hogy előtte megkérte Bálint Andrást, hadd játssza el inkább a szobalány szerepét Vallónál, mint egy ennél jelentősebb szerepet egy másik előadásban, mert itt többet tanulhat. Minden próbán ott volt, figyelt! Mindig volt nála könyv, a szünetekben olvasott. »Az aprócska szerepben, jelenléte az előadás minden pillanatában eleven volt és rokonszenves« – írta róla Szántó Judit.
Igen, ez rendkívül jellemző Ildire, a tudatos felkészülés, boncolása a szerepnek és az odaadó figyelem, ami mögött rendkívül erős érzelem forr.
Ha nézem őt lentről, a nézőtérről, valami végtelen gyengédséget érzek: őszintén magával ragad, személyiségének része az a rokonszenv, amiről anno írtak.
Sok szerepében láttam, sokat játszottunk együtt. Öröm volt vele dolgozni, energikus, okos, ötlettel teli, rád néz, téged lát, vagy pontosabban azt a szerepet, amit játszol, fontos számára a közös munka. Önmagával kíméletlen.
Kiemelnék alakításainak sorából egyet: a Vérnász Menyasszonyát, abból is egy pillanatot: a tomboló vad, kétségbeesett, már-már eksztatikus táncát. Ugyanakkor természetes és titokzatos.
Minden színészi allűr nélkül éli hétköznapjait, segítő barát, figyelmes »pszichológus«. Kivételes egyéniségnek, gyönyörű asszonynak látom.”
Takács Katalin szavaiból is világosan kiderül, hogy Tóth Ildikó valódi unikum a színészek között.
Törés a szakmában, kiteljesedés a magánéletben
Tóth Ildikó így mesélt a férjével, Domokos Lászlóval való megismerkedésükről egy közös interjúban a Képmás magazinnak:
„Van egy csodálatos barátnőm, Novák Eszter, akit meghívtak Marosvásárhelyre rendezni. Akkor még nem volt jogosítványa, ezért az volt a terv, hogy a testvére, Novák Péter kocsival elviszi. Csakhogy Péter eltörte a lábát, Eszter engem hívott kétségbeesetten, nekem pedig három napig nem volt előadásom, ráértem elvinni. Így találkoztunk a férjemmel. Onnantól kezdve rengeteget ingáztam, hogy találkozhassunk” – mondta Ildikó.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Már előtte is szabadúszóként dolgozott, de nemsokára megszületett a kisfiuk, Simon, és Ildikó mind nehezebben találta meg az anyaság és a munka között az egyensúlyt, ezért tizenhét éven át nem tartozott társulathoz, sőt még az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a pályát. Nagyon sok mindre nemet mondott, és egy idő után elveszítette a motivációját, azt is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán a színház műfaja érvényes-e még. Úgy érezte, túlságosan felhígult a műfaj, és mind kevesebb értéket talált az akkoriban született produkciókban.
A színpad helyett tehát valami egészen mást csinált éveken át.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kórházi önkénteskedés korszaka
Így beszélt erről a Színház Online-nak:
„[…] Akkor mentem el három-négy évig önkéntesnek egy kórházba. De abban benne volt apukám is, meg a kórházi körülményei, az, ahogy meghalt. Így sodródgattam, és egyszerre azon kaptam magam, hogy kicsit kiüresedett körülöttem a világ. Volt pár olyan évem, amikor egy bemutatóm, vagy még annyi sem volt. Végül is el kellett döntenem, akarom-e ezt csinálni vagy nem.
[…] Idős, többnyire család nélkül maradt emberekkel beszélgettem, olvastam nekik, segítettem az ápolásukban. És ez nekem is segített a döntésben: »színész akarsz maradni vagy nem?!« A színházat választottam, mert a gyermekkori álmomat valahogy mégsem tudtam elfelejteni. De az önkéntesség fontos volt az életemben, mert új szempontokat adott.”
Filmek
A Deák Krisztina által rendezett, 2000-ben bemutatott Jadviga párnája című filmben Tóth Ildikó játszotta Jadvigát, Bodó Viktor pedig Ondris szerepét. Závada Pál, a Jadviga párnája írója több helyen is nagyon elismerőn nyilatkozott Tóth Ildikóról, és azóta is követi a pályáját.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezt írta nekünk, amikor róla kérdeztük:
„Székesfehérváron több darabban láttam, például Az ember tragédiájában és Az ember tragédiája 2.0 című közös darabunkban-előadásunkban, amely a premier napján szakadt félbe a járvány miatt (remélem, ősszel újra előveszik). Mindenütt kitűnő volt.”
Egy korábbi írásában pedig így méltatta:
„[…] Azt reméltem, ez a filmfőszerep alaposan ráirányítja majd a figyelmet Tóth Ildikóra, hogy tán nem csak ő tesz jót a filmnek (sőt, közvetve a könyvnek), hanem a film is szolgálhat az ő javára.
Magyarán arra vártam, hogy szép nagy lendülettel ível föl majd Tóth Ildikó pályája. Számos oka van annak nyilván, hogy nem tűzijáték-formán, hanem lassúbb izzásban fénylik föl inkább ez a színészi karrier, de biztos, hogy ezek közül az egyik legfontosabb ennek a művésznőnek a jelleme. Azaz: hogy elvei vannak, s azokat nemcsak »vallja«, hanem ezek jegyében él.
Nem csupán berzenkedik, hanem tényleg föláll, és ott hagy előnyösnek ígérkező posztot, ha a maradás az erkölcseibe és az ízlésébe ütközne. »Menesztésének körülményeit mocskosnak tartottam«, nyilatkozta Székely Gáborról, nem vállalta el Éva szerepét az új Nemzeti nyitóelőadásában, és nem ment el forgatni a Hídemberbe.
Fentebbiekből is látszik: Bizony nagyon ránk fér az ilyen Tóth Ildikó-féle ellenpélda – és közben hadd remélhessük, hogy emberi jellem és színészi kibontakozás megférhet egymással.”
Egy másik film
Néhány éve, Mészáros Márta legutóbbi filmjében, az Aurora Borealisban is forgatott (ITT írt róla Gyárfás Dorka), amiben Törőcsik Mari volt a partnere, aki miatt egyszer majdnem abbahagyta a pályát, de nem azért, mert bármi rossz élménye lett volna Törőcsikkel kapcsolatban. Úgy érezte egy Osztrovszkij-darab után, amiben látta Törőcsiket játszani, hogy ő erre soha nem lesz képes, másképp pedig nem érdemes csinálni ezt a szakmát.
Élete nagy ajándékának tartja, hogy Törőcsik Mari sokszor behívta őt a forgatások szüneteiben a lakókocsijába, hogy beszélgessenek a filmbeli közös jeleneteikről és még rengeteg más dologról is.
A jelen sikerei Székesfehérváron
Ildikó fia már tizennyolc éves, férjével több mint húsz éve együtt vannak, és hat éve ismét társulathoz tartozik: a Székesfehérvári Vörösmarty Színházat erősíti alakításaival.
A társulat nagy becsben tartja: megkapta tőlük a Vörösmarty-gyűrűt. (Aktuális szerepeit ITT láthatjátok.) Tavalyelőtt pedig Prima Primissima-díjas lett, tavaly Érdemes művész.
És hogy miért érdemes elutazni Székesfehérvárig, ha látni akarjátok a színpadon? Íme, itt a válasz, amit szintén a Színház Online-nak adott interjújában mondott el:
„Kamaszlányként úgy jöttem ki minden előadásról, hogy változtatni akarok az életemen! És aztán arra vágytam, hogy én is tudjak ilyen indulatot adni a lent ülőknek. Ez az érzés, szándék kitart ötven évig, ebbe lehet kapaszkodni.”
Isten éltesse még sokáig Tóth Ildikót!
Both Gabi
