Egy pszichopata is lehet gyönyörű – Armie Hammer valódi énje 35 éves korára lelepleződött
Tisztázzuk gyorsan: azt, hogy Armie Hammer orvosi értelemben pszichopata-e (azaz antiszociális vagy disszociális személyiségzavarban szenved-e), egyelőre nem tudjuk. Kezelésre szorul, ez biztos, amit ő maga is belátott (el is vonult egy terápiára). Kárt okozott, óriási kárt, több emberben – főleg nőkben –, ez is tény ma már. És hogy gyönyörű-e? Ez ízlés kérdése, de az vitathatatlan, hogy előnyös külsővel, látszólag szerencsés körülmények közé született. Csakhogy ez nem minden. Hogy mennyire nem az, és hogy mit rejthet a látszólagos „szerencsés indulás”, érdemes megvizsgálni. Armie Hammer élete és szárnyaló karrierje pár hónap leforgása alatt omlott össze, így valószínűleg még sosem volt olyan boldogtalan szülinapja, mint a mai, amikor 35 éves lett. De – nézzük a jó oldalát – most már kénytelen önmagával szembenézni. Gyárfás Dorka írása.
–
„2021 le fog térdelni előttem, és megcsókolja a lábam nyomát, mert innentől én vagyok a főnök” – tweetelte januárban. Mi ez, ha nem hübrisz – mondhatnánk –, mekkora önteltség! Aztán nem egészen így alakult…
Armie Hammer élete már hat hónappal az új év előtt elindult a lejtőn (nem függetlenül a világjárványtól), de ekkor még azt hihette, elég magát magabiztosnak mutatnia, elég a sorsot befenyítenie, és akkor az majd meghunyászkodik előtte. Aha. Pont így szokott lenni.
Néhány hónappal a magabiztos évkezdés után két fiatal nő, Courtney Vucekovich és Paige Lorenze is nyilvánosság elé lépett a történetével, amelyben Armie Hammer erőszakos, perverz, manipulatív, narcisztikus személyiségzavarban szenvedő, kannibalisztikus vágyakat dédelgető szeretőként tűnik fel – bizonyítékokkal (fotókkal, üzenetekkel) alátámasztva.
Eközben a @houseofeffie nevű Insta-oldalon további, névtelen áldozatok is megosztották a tőle kapott beteges üzeneteiket (amelyek hitelességét azonban még nem sikerült bizonyítani), majd a sztori csúcspontjaként egy szintén névtelenségbe burkolózó lány egy videóban tette közzé pár hónapos kapcsolatuk krónikáját, valamint négy órán át tartó megerőszakolásának történetét. (Ő bíróság elé is viszi az ügyét, ebben a „rettegett” emberi jogi sztárügyvéd, Gloria Allred képviseli.)
Mint ezekből kiderült: Hammer 2016 óta folytatott titkos viszonyokat, hiszen egészen 2020 júniusáig házas ember és családapa volt. A házassága utolsó hónapjaiban már a felesége, Elizabeth Chambers számára is nyilvánvalóvá vált a hűtlensége.
(Állítólag az egyik filmes partnerével is összejött, de hogy ki az, arról csak találgatások születtek.)
Chambers azonban akkor még nem tudott többről, „csak” félrelépésekről, és arról, hogy Hammer képtelen megmaradni otthon. A válási papírok beadásához is az vezetett, hogy a karanténidőszak közepén (2020 júliusában) a férfi egyszerűen lelépett az otthonukból – azt mondta, képtelen tovább ott maradni. Igaz, nemcsak két gyerekükkel voltak bezárva akkor már hónapok óta, hanem Hammer apjával és annak második feleségével is. A színész pedig nyilvánosan is vállalta, hogy a helyzet kulminálódott, ő mindjárt bekattan.
Igen ám, de akkor már egy hónapja randizott Vucekovichcsal, majd szeptembertől Lorenze-zel, és még ki tudja, hány nővel, akikkel egyre erőszakosabban, követelőzőbben viselkedett. A lányok szerint mindjárt az ismerkedéskor kiterítette a lapjait, és beindította a manipulációt: gyerekkori traumákkal, rémes családi sztorikkal ébresztett empátiát bennük, aztán azért esedezett, hogy ő legyen életük értelme, „a mindenük”. Ezután rendszerint hamarosan az is kiderült, hogy a szexben nincs szüksége gyengédségre, ő a szadomazo vonalat képviseli. Addigra már (épp a manipuláció nyomán) létrejött a kötődés, a két lány pedig – egymáshoz hasonló módon – meg is próbált megfelelni neki. Még úgy is, hogy korábban ilyen irányú vágyaik vagy tapasztalataik nem voltak. De boldoggá akarták őt tenni. Persze sikertelenül.
És, noha Hammer korábban is mutatott erre utaló jeleket – például különös érdeklődést a kötözési és csomózási technikák iránt, amiket próbababákon gyakorolt –, még a felesége számára is sokkoló volt szembenézni azzal a szörnyeteggel, aki a férjéből lett a beszámolók szerint. A férfi valós énje még benne is csak a hírekből állt össze – mire állítólag (a barátai elmondása szerint) keserűségében úgy reagált: az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című film női főszereplőjének érzi magát. (Ez a film dolgozta fel Amerika legjóképűbb, és egyben legelvetemültebb sorozatgyilkosának, Ted Bundynak a történetét, akinek szintén volt egy „normális” családi élete a külvilág előtt.)
Nos, Hammerből legalább nem lett gyilkos (egyelőre nem tudni erről), ő „csak” ábrándozott arról, hogy a barátnői vérét igya, vagy a bordáikról szopogassa le a húst.
(E vágyait meg is írta üzenetekben. Durvábbakat is, nem finomkodik a szavakkal. Elhiszitek? A #metoo után öt évvel… Még a hírneve sem tartotta vissza.)
Armie Hammer most újra a Kajmán-szigeteken él a világtól elvonultan, ott, ahol felnőtt, és ahová azok a bizonyos, valóban meglehetősen terhelt család gyökerei is kötik. Mert ennyi feltétlenül igaz a sztorikból:
a Hammer család generációkra visszamenően despotikus hajlamú, erőszakos, szélsőséges szexuális kalandokat kergető, torz jellemű, gyakran személyiségzavaros férfiakat termelt ki magából.
Kezdve Armie dédnagyapjával, a néhai Armand Hammerrel, aki hatalmas vagyonukat megalapozta. És, ahogy az egy amerikai self-made mannel elő szokott fordulni: miután elérte a vágyott anyagi státuszt, azt hitte, mindent megengedhet magának. És valóban, eddig mindent sikeresen el is tudtak tussolni, a Szovjetuniónak való kémkedés gyanújától kezdve a mocskos szennyesig (kihasznált nők minden generációban, orgiák, csalások, sikkasztás), mert egy jó ügyvédre mindig futotta nekik.
Armie-nak az a pechje, hogy a vagyon mára elolvadt – betudhatóan annak, hogy Armand leszármazottai messze nem voltak olyan tehetségesek és gátlástalanok, mint ő, és a mai napig veszekednek az örökségen, és annak, hogy a hírnév ebben az esetben nem jön olyan jól.
Bár Armie, saját bevallása szerint, azzal az intelemmel nőtt fel, hogy minden cselekedetével a családját képviseli (mintha valami királyi sarj lenne), de filmsztárként már nem tehette volna meg ugyanazt, mint az üzleti életben lavírozó apja, nagyapja és dédnagyapja. Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb lebukik.
Pedig neki sem volt könnyű a csúcsra jutnia, és ehhez tényleg szükség volt tehetségre, kitartásra, és kemény munkára is.
Szépfiúból sok van Hollywoodban, de neki sikerült visszaidéznie valamit azokból az időkből, amikor a hősszerep egyet jelentett a jómodorral és a kulturáltsággal is, ezért gyakran emlegették vele kapcsolatban Hollywood aranykorát és olyan sztárjait, mint Cary Grant vagy Gary Cooper. És bár sokféle szerepben kipróbálta magát (a Social Network – A közösségi háló óta, amiben felfedezték), az igazi sikerre sokáig kellett várnia, úgyhogy már el is kezdett viccelődni azon, hogy létezik egy Hammer-átok, annyi filmje bukott meg a kasszáknál.
Aztán 2018-ban a Szólíts a neveden! végül meghozta számára az áttörést, és vele egy Golden Globe-jelölést is. Nem lehet nem profetikus jelentést tulajdonítani a rendező Luca Guadagnino nyilatkozatának, aki ezt mondta a színészről:
„Nem a szépsége fogott meg, hanem az a belső zűrzavar izgatott, ami sugárzik belőle.”
Röntgenszeme volt! (Megérezte a felszín alatt bujkáló személyiségzavart.)
Az a helyzet, hogy a színészetben mindig éppen ez a belső feszültség adja a legjobb, legizgalmasabb hatást, nem beszélve arról, hogy a legtöbb figurához tudni is kell hová nyúlni a sötétebb gondolatok, erők megformálásához. Érdekes azonban, hogy A Manderley-ház asszonyában – ami Hammer egyik utolsó munkája a Hitchcock-klasszikus nyomán – éppen ezt nem tudták kiaknázni: messze nem olyan félelmetes és démoni benne, mint elődje, Laurence Olivier, és amilyen a neki tulajdonított üzenetek alapján Hammer valóban lehet.
Mi lesz most?
Most azonban úgy tűnik, a színészetét jó darabig nem tudja tovább csiszolni – Amerikában nem lehet hamar túllépni az ilyen ügyeken. Még bemutatták ugyan a Crisis című filmjét (beszélő cím), de világforgalmazásba már nem jutott el, és ki tudja, mi lesz a már leforgatott, de még dobozban lévő filmjeivel. Ha mázlija van, csak miatta nem engedik elsikkadni a rendezőzseninek kikiáltott Taika Waititi következő munkáját, a Next Goal Winst (amiben Elizabeth Moss-szal és Michael Fassbenderrel játszik), sem a sztárok hatalmas seregét felvonultató Halál a Nílusont. De azért jó nagy fejtörést okozhatott a stúdióknak, amelyek befektettek ezekbe a nem kis költségvetésű produkciókba… A Jennifer Lopezzel közös romantikus filmjétől pedig már hivatalosan önszántából lépett vissza.
Hogy van-e innen visszaút, létezik-e Hollywoodban megbocsátás? Ezt egyelőre nem tudhatjuk. Talán Mel Gibson példája adhat némi reményt, bár az ő karrierje sem folytatódott ugyanott, ahol abbahagyta. De most újra dolgozik.
Armie Hammer jelenleg ott tart, hogy az ügyvédei segítségével „kölcsönösen vágyott vanília szexről és közös beleegyezésről” beszél. Látva a hollywoodi folyamatokat, az esetleges visszatéréshez be kellene bizonyítania, hogy 1. megértette, mit követett el a nők ellen, akiket a hírnévvel való visszaéléssel és érzelmi manipulációval szadomazo szexre kényszerített vagy bántalmazott; 2. szembenézett a saját sérüléseivel, torzulásaival; és 3. alázattal vezekelt a bűneiért, és elment terápiába.
Talán egyszer megáll a zuhanásban, körülnéz a sötét veremben, ahová érkezett, és meghallja a belső hangjait. És még ez sem biztos, hogy elegendő.
Gyárfás Dorka
Kiemelt kép: Getty Images/Amanda Edwards