–

Az eredeti kontextus

A BDSM mozaikszó: a B/D, azaz bondage (kötözés) és discipline (fegyelmezés); D/S, azaz a dominancia és szubmisszivitás; valamint az S/M, azaz szadizmus és mazochizmus betűkből áll össze. A sibari egyfajta kötözés, és bár a BDSM része, látni fogjuk, hogy nem minden kötözés számít sibarinak, és egyáltalán nem alkalmazza minden BDSM-ező. A japán kötözőművészet ráadásul eredetileg nem is kapcsolódott a szexualitáshoz – sőt most sem feltétlenül kapcsolódik.

Viszont a hódzsó-dzsucuhoz (hojojutsu) igen, ez a szamurájok által a japán Edo-korszakban (1603 és 1868 között) használt harcművészet. Akkoriban a foglyok megfékezésére, szállítására és kínzására használták. A hódzsó-dzsucu nem csupán funkcionális, hanem esztétikai és szimbolikus célokat is szolgált:

eltérő módon kötötték ki a foglyokat attól függően, milyen bűnt követtek el, példát akartak-e velük statuálni. De talán a foglyul ejtők felsőbbrendűségét is jelképezte a művészi színvonalú, időigényes, látványos kötözési formák megalkotása.

A hódzsó-dzsucu fokozatosan eltűnt, ám a megkötözés technikái átkerültek és beágyazódtak a japán BDSM-szcénába. Ez a fájdalmas, ám érzéki művészet sibari, illetve kinbaku néven vált ismertté – eleinte csak a felkelő nap országában, a második világháború után pedig Amerikában és Európában is.

Nem minden kötözés sibari

„Bár a nyugati stílusú kötözésnek is megvan a sajátos esztétikája, az sokkal inkább a célszerűségről szól. A japán sibari esetében viszont az esztétika alapvető fontosságú” – fogalmazott Fuoco, a Shibari Study professzionális művésze és oktatója. A nyugati D/S-ben a kötözés egyfajta előjátékként szerepel, kifejezi a szubmisszív (alárendelődő) fél kiszolgáltatottságát, de a lényeg – ami általában maga a szex – csak utána jön.

A japán kötözésnél viszont minden kötés és csomó szimbolikát hordoz, és a kötözés folyamata a lényeg, az esszencia, a „nagybetűs” sibari.

A nyugati és japán bondage kapcsán Nagy Fruzsinától (Fruska) tudtam meg részleteket, aki maga is szervez sibariworkshopokat, és gyakori vendége volt (a Covid előtt) különböző BDSM-rendezvényeknek, ahol előadóként vett rész, illetve ilyenkor ő maga volt a kötözés alanya.

„Az American Bondage alapvetően a különböző magazinoknak köszönhetően terjedt el – kezdi mesélni Fruska. – A »fetish art« fényképészei, elsősorban John Willie és Irving Klaw rendszeresen készítettek BDSM és fetisiszta témájú rajzokat, fotókat, többek között Betty Page-ről, aki ismert modell volt – Klaw a róla készített képekkel vált híressé. Page-t rendszeresen ábrázolták kihívó »domina« öltözékben, lovaglópálcával. Ezeken a képeken nem a kötél, a bondage a legfontosabb, hanem a mellettük látható fűzők, bilincsek, magas sarkú cipők. A kötözés itt az alárendeltségre, a korlátozásra irányul, és általában csak a csukló, a könyök, a térd, a boka, illetve a derék környékén vannak kötelek” – hívja fel a figyelmet Fruska. A japán bondage (nawa shibari) teljesen más, ahhoz azonban, hogy érthetőbb legyen, muszáj pár szót ejteni a BDSM-szeánszokról, illetve az S/M-ről is.

Büntetésből művészi szenvedély

„A sibari szó jelentése kötni vagy kötés. Érdemes tudni, hogy a japán S/M-nek a korbácsolás, a gyertya, a tűk, a pálcázás szinte állandó része. Amikor a kötözés mellett az S/M-elemek is jelen vannak, azt kinbakunak nevezik, míg a sibari, illetve teljes nevén a nawa shibari/japán bondage önmagában a kötözés, S/M nélkül. Feljegyzések szerint valójában már jóval az Edo-korszak előtt, a 700-as évek végén jelentek meg olyan festmények, amelyek ilyen szeánszokat örökítettek meg, ezt nevezték josunak” – magyarázza Fruska.

Később, 1742-ben a Tokugava-kormány törvényben rögzítette a büntetések fajtáit. Ilyen volt az isidaki: ilyenkor bordázott felületre térdeltették a megkötözött bűnöst, és általában téglával vagy kővel nyomást gyakoroltak rá a comb felső részén. A curizeme (tsurizeme), amikor függesztést, kötélen való lógatást alkalmaztak; a mutcsiucsi (mutchiuchi), ami megkötözést és korbácsolást jelent; az ebizeme, ami egy gúzsba kötött póz, a keresztbe tett lábfejet a bokánál a nyakhoz szorították. „Ezek a kötözések katonai, harci kötések voltak, de csak büntetésként, nem pedig kivégzésként alkalmazták őket” – emeli ki Fruska. A BDSM-ben ma (is) használt sibari természetesen egészen más célt szolgál, de azonosságok még így is találhatók köztük.

„A sibariban a kötések alapja állandó; egy-két csomózási technika létezik, a csomók olyan helyen vannak, ahol izgató hatást tudnak kifejteni. A kötések rétegekből állnak, az egyik réteg a másikhoz csatlakozik. A japán bondage esetében fontos a kötél anyaga is, aminek mindenképpen természetes eredetűnek kell lennie. Ilyen például a kender, a juta – az amerikai típusú kötözésnél használnak műszálas kötelet is –, bár én személy szerint ezek esetén is a természetes anyagú kötelekre esküszöm” – osztja meg velem Fruska.

Így élheti meg a domináns fél

A BDSM-ben domináns oldalon álló emberek között is teljesen eltérő, ki miért szereti a sibarut: van, aki a művészi, van, aki az erotikus oldalát hangsúlyozza. Balázs, aki dominánsként elsősorban a BDSM D/S (dominancia–szubmisszivitás), kisebb mértékben S/M (szadizmus–mazochizmus) részét szereti, úgy éli meg, számára a szexuális és művészi elemnek egyaránt van szerepe, de nem azonos mértékben.

„Ezt kétfelé bontanám. Szexuálisan ugyanaz az érzés van benne, mint bármilyen más dom–szub játékban: kiszolgáltatottság versus dominancia. Izgatónak tartom, hogy amikor kötözöm a másikat, akkor olyan helyzetbe hozom, amiből nem tud szabadulni.

Kiszolgáltatottá válik és »azt tehetek vele, amit csak akarok« (természetesen a konszenzusos határokon belül). Hatalom, uralkodás, irányítás… – benne van minden, amit a legjobban élvezek a BDSM-ben.”

De a sibari nem csak a szexről szól Balázs számára. „Olyannyira nem, hogy ha komolyabb, hosszabb kötözésre kerül sor, akkor az esetek túlnyomó többsége teljesen szexmentes – meséli. – Persze nyilván van benne erotikus mozzanat, mert eleve a helyzet intim, és fehérneműben, vagy akár teljesen meztelenül zajlik. Számos esetben szexuális segédeszközt is felhasználok kötözés közben, de klasszikus értelemben vett szex nagyon ritkán történik. Ennek talán az az egyik oka, hogy a sibari sok-sok órás »játék«, sok figyelmet és még több csomót kíván, egy »alkotás« pedig több tíz méter kötelet is felemészt” – mondja el Balázs, aki azt is hozzáteszi, ez a modell számára is hosszú folyamat. 

A férfi sibarinál menekülőszót nem szokott használni, egyrészt mert „ezek nem durvulós játékok” (nem készít felfüggesztést, fájdalmas kötözést), másrészt folyamatos a kommunikáció közte és a másik között. „Nagyon figyelek a partnerem szóbeli és fizikai reakcióira, külön biztonsági szó nélkül is azonnal tud jelezni, ha bármi nem oké számára. Úgy tudom összefoglalni, hogy a sibari nekem a teljesen soft BDSM, és inkább művészi, vizuális élményt nyújt, némi szexualitással átitatva” – összegzi tapasztalatait Balázs. 

Természetesen van, akinek a kötözés csupán az első, felkészítő szakasz, aminek megvan ugyan a maga esztétikai értéke (épp azért áldoz rá jelentős időt), ám a második rész, a szexuális aktus (akár S/M-elemekkel) ugyanilyen, vagy még fontosabb.

Így élheti meg a szubmisszív, mazochista fél

Természetesen itt is sokféle tapasztalattal lehet találkozni. Andrea, 41 éves szubmisszív nő, aki többször volt már megkötözve bilinccsel, latexszalaggal. „Mindig nagyon felizgatott ez az élmény, várom, mi fog történni utána. Amikor először készített a partnerem sibarit rajtam, eleinte akkor is csak az volt bennem, hogy készüljön el – arra számítottam, utána jön »a java«. De ahogy helyezte el rajtam a csomókat, kezdtem átérezni az ő elmélyültségét is, és egyre jobban élveztem magát a helyzetet. Utána sem szex jött, hanem elmentünk sétálni” – meséli. Számára egyszerre volt intenzív, furcsa, izgató és titokzatos érzés, hogy a ruha alatt meg volt kötözve, amiről senki más nem tudott.

„Séta közben nem is a szexuális izgalom volt a legerősebb érzés bennem, hanem az, hogy miközben teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magamat, mégis valahogy biztonságot is sugárzott a kötél, fantasztikus volt érezni a bőrömön.

De ez számomra csak a BDSM-en belül működik, el sem tudom például képzelni, hogy azon kívül, úgymond szórakozásból legyen rajtam ilyen” – eleveníti fel. 

A sibari tehát bár a BDSM része, nagyon eltérő, hogy azon belül ki hogyan éli meg. Van, aki a BD, a D/S, vagy épp az SM miatt szereti. De volt, aki arról számolt be, hogy jógázik, meditál közben, vagy így tudja kiengedni magából a stresszt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Shibari Study (@shibari.study) által megosztott bejegyzés

Precizitás, kommunikáció, önismeret

Fruska 16-18 éve találkozott először élőben a sibarival. „Előtte csak pár fényképen láttam, mindig olyan távolinak tűnt, nem figyelhettem meg soha a kivitelezését. Aztán a szemem előtt készült el egy csodálatos kötözés, függesztéssel együtt, amitől még a szám is tátva maradt. Ez volt a pillanat, amikor meg akartam ismerni a sibarit. A BDSM-ben ekkor már jártas voltam, azon belül is az alárendelődés oldalában, így a sibarin belül is a megkötözött érzés érdekelt jobban” – emlékezik vissza. 

Saját bevallása szerint a sibariban az összetett precizitás nyűgözi le.

Csodálatos maga a kötözésre való előkészület is szerinte. Emellett pedig elképesztő a bondage előtti, közbeni és utána való igazán őszinte és mély kommunikáció, ami mind testben, mind szavakban értendő. Hatalmas önismeret ad, emellett pedig a partnerét is kívül-belül megismeri az ember. Imád más BDSM-elemeket is belecsempészni, úgy még teljesebbnek érzi, de nagyon megfogja a sibari művészete is. „Rengeteg ötletet ad, mindig valami új jön, amit még nem csináltam, nem próbáltam, nem éltem meg. A sibari a végtelen lehetőségek tárháza” – mondja. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Shibari Study (@shibari.study) által megosztott bejegyzés

A sibari útja Magyarországon

Abban az időben, amikor Fruska megismerte a sibarit, Magyarországon alig volt elérhető, még számára sem, holott a Deres nevű BDSM-magazin főszerkesztőjeként dolgozott. Bár jól ismerte a BDSM-közösséget, csupán egyetlen emberrel találkozott, aki tudott kötözni, de ő sem olyan szinten, hogy taníthassa. Így Fruska maga kezdett el sibari- és BDSM-workshopokat, -bemutatókat szervezni, amelyekre olyan külföldi mestereket hívott meg, akik taníthattak is. 

„Ők többnyire velem dolgoztak együtt, én voltam az alany a workshopokon, akiken megmutatták a kötözés technikáját. Ezen kívül beszélgetéseket tartottam a sibariról (és a BDSM-ről is), ahol a megkötözött nyuszit (így szokták hívni) tettem a középpontba, de kitértem a kötözőre is, amihez hívtam is egy kötözőt, aki beszélt erről. Ezen kívül a művészetet céloztam meg, így szerettem volna egy másik közeget is elérni. Ennek köszönhetően a sibariról és a BDSM-ről fotókiállítások is születtek, többek között a Capa Központban, de Magyarország több városában is” – meséli Fruska. 

Ismereteket és tudatosságot igényel

A sibari nemcsak szép és egzotikus, nem is csupán a szexualitás egyik lehetséges eleme, hanem mindezek mellett kétségkívül egy olyan tevékenység, ami rossz kezekben veszélyes is lehet.

Legtöbbször nem szándékos károkozásról van szó, sokkal inkább arról, hogy a csomók, kötések elhelyezéséhez megfelelő ismeret és tapasztalat szükséges, amelyet gyakorlással, lehetőleg képzésen való részvétellel lehet megszerezni.

Miközben Magyarországon egyre több információ érhető el a BDSM-ről és a fetisizmusról, rendszeresen vannak különböző események, rendezvények, amelyeken külföldi és magyar előadók vesznek részt, a sibari technikáját még mindig viszonylag kevesen ismerik, állandó képzés pedig egyáltalán nincs Fruska elmondása szerint.

„Azokban az országokban, ahol elterjedtebb, közismertebb a sibari, csak olyanok taníthatnak, akik megfelelő szinten képzettek, a sibarimester (akinél tanult) igazolja is ezt, így engedik a tanítást. Itthon ilyen nem volt, sőt igazából most sincs, ami nem jó. Régebben szerveztünk képzéseket, hogy aki szeretne ezzel foglalkozni, az megtanulja, hogyan kell jól, biztonságosan csinálni. A Covid alatt, illetve azóta ez sajnos leállt, magánjellegű okok miatt sem tudtam ezzel foglalkozni, bár pár embernek jelenleg is segítek” – számol be az átmeneti megtorpanásról Fruska, de rögtön hozzáteszi, a jövőben tervez újra programokat szervezni a témában, mert fontosnak tartja, hogy aki szeretne ezzel foglalkozni, az megfelelően képzett embertől tanuljon. Illetve jelenleg is vannak kisebb csoportok, amelynek tagjai együtt, egymásra figyelve, vigyázva próbálgatják a kötéseket és próbálják egymással megosztani a tudásukat.

Mire figyeljen, aki szeretné kipróbálni?

Azon túl, hogy lényeges képzett sibarimestertől tanulni a kötözés művészetét, Fruska pár alapvető szempontot is megosztott, amit érdemes szem előtt tartani. Ezek a következők: 

1. Ismerd meg saját tested! Minden ember más, mindenkinek a szervezete másképp reagál, így a megkötözöttnek ismernie kell a saját testét is. Például ne akarjon spárgázni az, aki nem tud. Ami az egyik személynek egyszerű, az a másiknak lehet, hogy nagyon nehéz póz. Csak fokozatosan: lépésről lépésre, az egyszerűbb pózoktól a nehezebbekig.

2. Kommunikáljatok! Ez a módja annak, hogy kiküszöbölhessétek a sérüléseket. Ahhoz, hogy a kötöző biztonságosan dolgozhasson, tudnia kell a kötözött egészségi állapotáról, mobilitási problémáiról, vagy arról, ha épp menstruál, stb. 

3. Kalkulálj a stresszel! Minden kötözés (a földön való összekötözés, a részleges függesztés, a függesztés) stressz a szervezet számára. Nagyon fontos a fittség, az állóképesség és a tiszta tudat. Egy egészséges ember tovább élvezheti a köteleket is, valamint a stresszt is jobban dolgozza fel. A flexibilitás és a fittség persze nem jön létre egyik napról a másikra, érdemes folyamatosan dolgozni rajta. Kötözés előtt az izmokat be kell melegíteni.

4. Figyelj oda, mit eszel, iszol! A kötözés közbeni folyadékvesztést fontos pótolni. Ne együk degeszre magunkat előtte. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Shibari Study (@shibari.study) által megosztott bejegyzés

Mindig tájékozódj, mielőtt döntést hoznál

Nyugodtan járj utána előzetesen, ki az adott kötöző. Csak akkor tudsz helyesen dönteni arról, hogy rá mered-e bízni magadat, ha elegendő információd van róla. Érdemes feltenni a következő kérdéseket: 

• Hol és hogy tanult meg kötözni? Önmagában a többéves tapasztalat nem garancia arra, hogy valaki jól kötöz, azt is jelentheti, hogy szerencsével kötözött évekig rosszul. 

• Mennyire biztos önmagában? A jó kötözők magabiztosak, de azért, mert tisztában vannak azzal, mennyit tudnak, és azzal is, hol vannak a határaik. Felismerik azt a pontot, ameddig a tudásuk tart, és erről egyértelműen tájékoztatnak. 

• Van-e referenciája? Ha valakivel kötözni szeretnénk, járjunk utána annak, kik ajánlják. Lehet ez egy régebbi barátnő, vagy olyan emberek, akik szintén járatosak a témában.

• Ismeri-e a kötöző az anatómiát, valamint a köteleket? Képes-e arra, hogy gond esetén azonnal cselekedjen? Van-e nála olló? Hogyan oldozna ki minket gyorsan, pillanatokon belül és biztonságosan? Felismeri-e a problémákat akkor, ha a kötélben vagy kötélen vagyunk?

Ha egy kötöző érti a dolgát, ezekre a kérdésekre egyértelmű, világos és részletes választ tud adni. Elmondja, hova kötünk, hova nem, elmondja a miérteket is. Beszél a kötelekről, megosztja, ő miért ezt a kötelet választotta, és mit lehet róla tudni. 

Amit pedig minden beszélgetőpartnerem hangsúlyozott: a fentiek egyáltalán nem csak azért fontosak a kötözőnek, mert „nem akar bajt”. A BDSM-ben, és azon belül a sibariban is, a domináns számára az egyik legnagyobb izgalmi faktor, ha azt érzi, hogy a szubmisszív és/vagy mazochista fél számára nem csupán kiszolgáltatottságot, esetleg fájdalmat okoz az adott helyzet, de felfokozott erotikus izgalmat, sőt élvezetet. Ami a sibariban rejlő művészi-esztétikai érték mellett azért kétségkívül szinte mindig jelen van.

H. Fekete Bernadett

Kiemelt kép: Nagy Fruzsina