–

Pop Mert Julián nyílt levélben fordult Magyar Péterhez a Tisza párt gyermekvédelmi konferenciája kapcsán – írta meg reggel a 444. Pop azok közé a fiatalok közé tartozik, akiket éveken át bántalmazott a bicskei gyermekotthon igazgatója, később pedig K. Endre próbálta meg befolyásolni – és ő volt az, aki az áldozatok közül először tett feljelentést a bántalmazás ügyében.

„Gyermekvédelmi gondozottként nőttem fel Magyarországon. Tizennyolc éven át éltem az állami gondoskodás rendszerében, amelynek súlyos és rendszerszintű visszaéléseit személyesen tapasztaltam meg. Túlélője vagyok annak a bicskei gyermekotthonban történt bántalmazási ügynek, amelyben a nevelőotthon igazgatója éveken át abuzálta a rábízott fiúkat. Az ügy kirobbanásában kulcsszerepem volt: 2016-ban büntető feljelentést tettem az igazgató ellen, ezzel segítve másoknak is, hogy megszólaljanak” – írja Pop, majd hozzáteszi:

„Az igazságszolgáltatás hosszú éveken át húzódott, és a magyar állam – sokadik megaláztatásként – még a kártérítési folyamat során is kihasználta a kiszolgáltatottságunkat, de nem csak a Magyar Állam.”

Pop szerint elfogadhatatlan, hogy a Tisza párt gyermekvédelmi konferenciáján Gál András is szerepet kapott – az az ügyvéd, aki korábban a bicskei ügy sértettjeit képviselte. Ahogy arról szintén a 444 számolt be még áprilisban, Pop szerint Gál „súlyosan visszaélt a kiszolgáltatottságukkal”, és a bicskei ügyet „a saját helyezkedésére használja”.

„Nem vagyunk statiszták egy politikai díszletben. Amit mi túléltünk, abból mások kampányt építettek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Nem az igazság oldalán áll az, aki elhallgatja az áldozatok hangját. Nem a változást képviseli az, aki ugyanúgy kihasználja a kiszolgáltatottakat, mint az, akit leváltani kíván” – zárta a nyílt levelét Pop. Magyar Péter még kommentelt egyet a 444 cikke alá, miszerint „ezt inkább nem kommentálja”, majd néhány órával később a Tisza mégis kiadott egy közleményt, amelyben arra is kitértek, hogy ezúttal szakembereket, nem áldozatokat hívtak a konferenciára, de Magyar bármikor és szívesen találkozik a gyermekotthonban bántalmazott fiatalokkal.

Korrekt mentés ez a Tiszától. Függetlenül a konkrét helyzettől, a Gál Andrást ért vádaktól, Pop személyétől vagy véleményétől,

jó látni, hogy van ilyen, hogy vezet út az „ezt inkább nem kommentálomtól” a párbeszédre való nyitottságig. És bárcsak többen mennének végig rajta – a cikk alatt hozzászóló emberek többsége ugyanis nagyjából ugyanazt a narratívát fújta.

Hogy van az a pénz, amiért egy áldozat is a Fidesz nótáját fújja.

Hogy lehetne empatikusabb azokkal, akik még mindig a gyermekotthon lakói.

Hogy biztosan kapott egy kis juttatást a NER-től.

Hogy egyetlen politikai személy állt ki komolyabban mellettetek, halló!

Hogy a nyílt levelét nem ő írta, illetve nem egyedül. Undorító politikusok, akiknek semmi sem szent és drága a hatalomért.

Hogy szegény gyereket még ezzel is befenyítette a rothadt rezsim!

És örüljön inkább, hogy van, aki foglalkozik ezzel, aki napirenden tartja az ügyet.

Alig egy-két hozzászólás van, amely nem az áldozatot támadja, és alig néhány kommentelő, aki nem veszi készpénznek, hogy zsarolásról vagy lefizetésről lenne szó. Akikben felmerül – még a Tisza közleménye előtt –, hogy jó lenne, ha a párt vezetője leülne az áldozatokkal.

Kevesen vannak, akik számára nem az az alap, hogy ha kritika érkezik, az csakis politikai megrendelésre történhet, és akik nem kérik számon az áldozatot, hogy ha már nyilvánosságra került az eset, miért ne foglalkozhatna azzal bárki, bárhogyan.

Kevesen vannak, akik meghallják az áldozatok hangját, hiszen ahogy nem könnyű szembesülni az erőszakkal, a brutalitással, épp olyan nehéz belátni azt is, hogy hiába szeretnénk segíteni, sokszor a legjobb szándék ellenére sem mindig tudjuk, hogy hogyan kell jól. Hogy hogyan kell biztonságos közeget, kereteket teremteni, hogy mik azok a pontok, ahol közbe lehet lépni, és hogyan lehet úgy jelen lenni, ami valódi segítséget jelent.

Nem véletlen a kifejezés, hogy tapasztalati szakértő – mert van ilyen is, nem csak szakemberek és áldozatok. És ha egy rosszul működő rendszert meg akarunk szüntetni, ha változtatni akarunk rajta, elengedhetetlen, hogy megszólalhassanak azok is, akik közvetlen elszenvedői voltak annak. Párbeszédet kell indítani. Az áldozatok tapasztalatai ugyanis pontosabban mutatják meg egy rendszer hibáit, mint bármilyen statisztika, és rávilágítanak arra is, hogy a visszaélések hol és hogyan váltak rendszerszintűvé.

Az ő történeteik nélkül nincs valódi megértés – és következésképp nincs valódi változás sem.

Ha kihagyjuk őket a diskurzusból, ha megpróbáljuk elhallgattatni őket, amikor kritikát fogalmaznak meg, azt üzenjük: a hangjuk továbbra sem hallható, a tapasztalatuk nem számít, és az igazság valójában nem cél, csak eszköz. Pedig az áldozatok meghallgatása nem gesztus, hanem az első lépés a bántalmazó rendszer felszámolása felé.

Mózes Zsófi

A kiemelt kép forrása: RTL