„Az embernek meg kell próbálni fejlődni” – Hollywood megbocsátott a fekete báránynak

–

Könnyű megtalálni azt a hangfelvételt a neten, amit úgy hirdetnek, hogy itt végre Mel Gibson „őszintén beszél a filmiparról”. Haha. Aki meghallgatja, egyvalamit szűrhet le teljes bizonyossággal: Mel Gibsont többé nem hallja őszintén beszélni.

Ha valamit megtanult az elmúlt tíz évéből, akkor azt, hogyan kell rébuszokban nyilatkozni, és semmit sem mondani. Úgy tenni, mintha mondana valamit, de a véleményét megtartani magának. Abból baj nem lehet.

Nem csodálkozhatunk ezen azok után, ami vele történt, és abban a korban, amikor még egy bocsánatkéréssel is botrányt lehet kavarni, ha nem megfelelően teszi az ember. Mel Gibson nem kockáztat többé. Ahogy ő mondja, átment a „purgatóriumon”, és számára már csak az a fontos, hogy filmeket készíthessen, „történeteket mesélhessen”. Ezért egy kis visszafogottsággal fizetni, óvatosan nyilatkozni, távol tartani magát minden kényes témától, igazán megéri. 

Az összeomlás

Ő általában ironikusan emlegeti „idegösszeomlását”, amikor 2010-ben verbálisan és fizikailag bántalmazta akkori barátnőjét és kislánya anyukáját, Oxána Grigorjevnát (miközben a gyerek a kezében volt), majd telefonon üvöltözött vele, amiről hangfelvétel is készült. Számára ez nem is idegösszeomlás volt, inkább az élete omlott össze.

Ezután vádat emeltek ellene, és ő a „gyerekei érdekében” (ezt állította) bűnösnek vallotta magát, amivel megúszta a letöltendő börtönbüntetést, csak próbaidőre ítélték. Mindez négy évvel azután történt, hogy részegen vezetett, egy járőr lekapcsolta, ő meg dühében lezsidózta a rendőrt, és azt kiabálta, hogy a világ minden háborújáért a zsidók felelősek.

Na, jó, hagyjuk, régen volt. Ahogy említettem, ezeket az incidenseket a sajtó kezelte idegösszeomlásként (talán így mentegetve őt), ő viszont csak „élete legrosszabb napjaként” hivatkozik rájuk. Mindenesetre ekkortól bezárultak előtte bizonyos kapuk.

Ugyan mindig voltak barátok, akik kiálltak mellette (köztük zsidók, melegek és nők, feministák is), például Jodie Foster, Robert Downey Jr. vagy Whoopi Goldberg, hogy csak az ismerteket említsük, de az imidzse alaposan megrongálódott. Azért nem kellett barlangba vonulnia – meg több százmillió dolláros vagyonából fenntartott luxusbarlangba sem. Minden évben akadt valaki, aki színészként foglalkoztatta, többnyire régi barátai.

A bojkott inkább rendezőként vonatkozott rá. 2006-ban készítette utolsó rendezői munkáját, az Apocalyptót, ami ugyan – a korábbi filmjeihez hasonlóan – több Oscar-jelölést kapott, és több mint 100 millió dollárt hozott, ezt tíz évig nem követte másik film. Bár Hollywoodban köztudottan a pénz beszél, és Gibson rendezőként legalább annyira aranytojó tyúknak számít, mint filmsztárként, senki nem volt hajlandó finanszírozni a filmterveit. Amikből állítása szerint négyet is kidolgozott, és ezeket szerinte szép sorban meg is fogja valósítani. Mert két és fél éve, amióta óriási sikerrel bemutatták A fegyvertelen katona című filmjét, újraéledt iránta a bizalom.

A „nem-visszatérés”

„Nos, az elmúlt tíz év érdekesen telt” – mondta az NZ Herald című lapnak. „Nem érzem úgy, hogy visszatértem volna, csak egyszerűen jól érzem magam. Az elmúlt években is elfoglalt voltam, mert írtam és munkálkodtam a filmterveimen. De többnyire nem akadt finanszírozójuk, úgyhogy én nyúltam a zsebembe. Ám mivel aztán nem történt semmi, én sem akartam többet kockáztatni. Megmártóztam kicsit a színészetben itt és ott, és magas szintre fejlesztettem a horgásztudományomat. Lehetőségem volt kicsit aktívabb apukának is lenni. Az embernek meg kell próbálni fejlődni” – mondta.

Amit már nem szívesen reklámoz, hogy ebben az időszakban heti kétszer járt terápiára, önfejlesztő kurzusokra, és épített egy saját templomot Malibun, ahol latinul miséznek, ahogy már az édesapja is helyesnek tartotta.

Ennek ellenére az a makulátlan imidzs az elkötelezett katolikusról, akinek vallotta magát, némileg megtört, hiszen elvált hét gyereke anyjától, Robyntól, Oxána Grigorjevnával már össze sem házasodott, úgy született tőle gyereke, és nemrég, 63 évesen ismét apa lett (kilencedszerre) a nála 34 évvel fiatalabb Rosalind Ross párjaként, szintén az egyház áldása nélkül. Meg hát, ugye, a dühkitörések sem kifejezetten passzolnak bele egy mélyen hívő, Krisztus-követő ember képébe.

Egy régi barát, Bill Mechanic azonban ismét bízott benne, és hajlandó volt beállni A fegyvertelen katona című filmterve mögé. Jól tette. Egyrészt a téma mindent egyesített magában, amit Gibson mindig is személyes ügynek tekintett: a hitet és a háborút –, másrészt elég nagy volt benne a bizonyítási vágy – vagy ahogy Hollywoodban mondják, az „éhség” –, hogy megmutassa a világnak. A film bemutatóján, a 2016-os Velencei Filmfesztiválon tíz perces ovációban tört ki a közönség. Majd jöttek a jelölések: hat az Oscar- és három a Golden Globe-gálán, amiből a legjobb vágás és a legjobb hang miatt kettőt (Oscar-) díjra is válthatott.

Gibson elérte, amire vágyott: újra ott ült a kollégákkal a rendezői kerekasztal-beszélgetéseken, a gálavacsorákon, újra elismerték szakmailag, sőt, a legszebb szavakkal méltatták. A film főszerepét alakító fiatal sztár, Andrew Garfield azt mondta róla: „a legmelegebb szívű rendező”, akivel dolgozott.

Gibson tehát 2016 óta gőzerővel dolgozik.

Újjászületett ember

Külsőre is megváltozott. Megöregedett, de a nyers férfiasságát, sármját nem vesztette el. Nemrég attól volt hangos a sajtó, hogyan fogyott 14 kilót egy ausztrál háziasszony segítségével, aztán meg tekintélyes szakállán hüledezett mindenki, amit valójában egy film kedvéért növesztett. Mert újra vannak izgalmas szerepei, nem csak kegyből, B vagy C kategóriás filmekben.

Nemrég fejezte be Sean Penn-nel a The Professor and the Madman című filmet, ezután Naomi Watts-szal forgat, majd Colin Farrellel. Be van táblázva 2020-ig – és ezek csak a színészi feladatai. Mert rendezőként már két bejelentett munka is vár rá: egyrészt régi terve, hogy folytassa A passiót megvalósulni látszik (Passió: A feltámadás címmel), másrészt egy 1969-es western, A vad banda újraforgatásába is belevágott.  

Mel Gibson esete jó példa lehet azoknak, akik mondjuk #metoo-botrányba keveredtek, és ma úgy érzik, örökre lőttek nekik a szakmájukban. Persze a bűnök és vétkek mértéke nem egyenlő, és ezáltal a büntetésé sem. De az jól látszik, hogy akiben van szándék a megbánásra és erő a jóvátételhez, az kaphat második esélyt. Aztán hogy őszintén megváltozik-e, vagy csak a látszat szintjén, az már egy másik kérdés.    

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Getty Images/John Phillips