„Ha ezt olvasod, az azért van, mert én nem tudtam közzétenni az itt található információkat. Amit itt látsz, az egy sztori alapanyaga, aminek segítségével egy sorozatosan szexuális bűncselekményeket elkövető ragadozót felelősségre lehet vonni. Ha bármi történne velem, kérlek, gondoskodj arról, hogy ezek az információk napvilágra kerüljenek.”

Ezeket a sorokat a kötet szerzője egy cetlire írta, és abba a széfbe zárta, amelyben a ragadozónak nevezett Harvey Weinsten elleni bizonyítékokat helyezte biztonságba.

De mitől félt Farrow? Paranoiás volt-e, vagy valóban bölcs dolog lett volna beszereznie egy önvédelmi fegyvert? Mindez elég hamar kiderül a Hollywood csúcsragadozója című, jóféle kriminek is beillő kötetből, mert ez a könyv nemcsak a metoo-botrány kirobbanása előtti év történetét meséli el, nemcsak az úgynevezett főgonoszra koncentrál, hanem bemutatja a rendszerszintű, szisztematikusan elkövetett erőszakos, (sokszor szexuális) hatalmi visszaéléseket a legmagasabb körökben – vagyis mi is rengeteget tanulhatunk belőle.

Válaszokat kapunk például arra, hogyan épül ki egy ilyen rendszer, mert ilyen visszaéléseket nem csupán egy személy követi el, hanem többen asszisztálnak hozzá, hiszen közvetett módon azok is elkövetők, akik tudnak róla, de félrenéznek az érdekeiktől vezérelve, és akik a falazásukkal tálcán kínálják fel az áldozatokat, aztán szépen kivonulnak a hotelszobából. 

„Harvey Weinstein a pénzének és a hatalmának köszönhetően azt csinált, amit akart és ebben a jog sem akadályozta meg. Összességében Harvey Weinstein azért járhatta ezt az utat, amit járt, mert senki nem akadályozta meg ebben, ez pedig a mi hibánk. A társadalmunk közös hibája.”

Úgy bizony. A világ egyszerűen úgy volt berendezkedve, hogy ezek a hatalmi visszaélések megtörténhettek, hogy retteghetett az, aki nemet mondott, meg az is, aki szólni mert, aki kiállt a másikért. Úgyhogy a többség attól való félelmében, hogy nem lesz munkája, nem valósul meg a filmje, vagy rágalmazni fogják, netalán a testi épségét fenyegetik, inkább hallgatott.

Ronan Farrow 2019 decemberében egy díjátadón - Forrás: Getty Images/Alberto E. Rodriguez/Getty Images for The Hollywood Reporter

A kötet egy izgalmas, érdekfeszítő regény dinamikusságával rajzolja meg, hogyan működött mindez Hollywood csúcsán, miként tudott életben maradni, hogyan asszisztáltak hozzá több százan, és mit jelent pontosan a pénz, a hatalom, a befolyásosság, hogyan mentek tönkre karrierek egy-egy „nem” miatt, és milyen indokokkal néztek félre a legnagyobbak is. 

Persze a sztori legizgalmasabb része az, amikor 2017 októberében megjelent az ominózus anyag a New Yorkerben, és a hurok szorulni kezdett a főbűnös nyaka körül, aki a végén csúfondárosan elbukott. És bár a történet végkifejletét mindnyájan ismerjük, az odavezető útról olvasni ennek ellenére is roppant érdekes.

„Néha az ember lefekszik egy nővel, aki nem a felesége, és aztán nem értenek egyet abban, hogy mi történt – ilyenkor egy csekkel el lehet intézni a dolgot.”

és „Soha ne utasíts vissza, amikor sírok!” Ezek a mondatok Weinstein szájából hangzottak el, és abban a nyomozati anyagból származnak, amelyet Ronan Farrow elénk tár.  

 

Weinstein tulajdonképpen nem csinált titkot abból, hogy mit művel a nőkkel. Igazából nagy bűnnek sem érezte a szexuális visszaéléseket és a nemi erőszakot. Azt hitte, megteheti, mert valóban meg is tehette, évtizedeken keresztül. Aki pedig nem engedelmeskedett, azt lefizette vagy ellehetetlenítette a szakmában – sok ragyogó tehetség karrierje ment a süllyesztőbe egy-egy ilyen elutasítás miatt.

„Éveken át nagyon megnehezítette a dolgomat” – mondta Rosanna Arquette, aki később ugyan kapott egy szerepet a Ponyvaregényben, de úgy érezte, csak azért, mert ez egy jelentéktelen szerep volt, és Weinstein tisztelte a rendezőt, Quentin Tarantinót. Rosanna Arquette neve ma nincs a legismertebb színésznők között, ahogyan más, a könyvben megszólaló színészek karrierje is megfeneklett a Weinsteinnel való incidensük után.

Rose McGowan sajtótájékoztatót tart a bíróság előtt, míg néhány további áldozat hallgatja a háttérben, többek között Rosanna Arquette is - Forrás: Getty Images/Pablo Monsalve/VIEWpress

A történet másik érdekessége, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hogy a szerző, Ronan Farrow, Mia Farrow és Woody Allen gyermeke, és gyerekkorától reflektorfényben volt a magánélete egy másik zaklatási per miatt. Akinek ez új, annak röviden: Woody Allent megvádolta lánya, Dylan Farrow azzal, hogy molesztálta, és a Farrow-Allen család kettészakadt. Ronan első kézből mesél egy kicsit erről a történetről, hogyan élte meg mindezt gyerekként, milyen a viszonya a testvérével, milyen nehéz volt átmenni ezen, és milyen hibákat követett el ő ebben az ügyben. Ronan az anyjának és a testvérének hisz, míg másik két testvérük szerint Mia Farrow a bántalmazó, nem pedig Woody Allen. (Ebben az ügyben egyébként feltehetően soha nem lesz igazságtétel. Mindenesetre érdekfeszítő egy olyan szerzőtől olvasni a metoo-botrány kirobbantásáról, aki egy ennyire fajsúlyos ügyben is érintett.)

„Ezek a nők elképesztően bátrak voltak, hogy elő mertek állni a vádjaikkal. Iszonyatosan fájdalmas lehetett erről beszélni, és közben újra átélni az elszenvedett traumát. És tették ezt azért, mert hittek benne, hogy ezzel más nőket is megmenthetnek. Ezért ennek a riportnak nem rólam kell szólnia. A mi szerepünk az volt, hogy segítséget nyújtsunk ezeknek a nőknek abban, hogy valami elképesztően nehéz feladatot teljesítsenek, és remélem, hogy az emberek oda is fognak figyelni rájuk, és meghallják, amit mondanak” – nyilatkozta Ronan a cikke megjelenése után nem sokkal. Mindvégig azt tartotta szem előtt, hogy ne ő legyen a történet főszereplője, mert nem ő a fontos ebben a sztoriban.

Pedig Ronan Farrow is bátor ember, hiszen komoly fenyegetettségnek volt kitéve addig, amíg nyomozott, legfőképpen azért, mert Weinstein az izraeli titkosszolgálatot is ráküldte.

De erről győződj meg te magad részletesen a Hollywood csúcsragadozója című kötetből, mert érdemes. 

Az egykori nagyágyú producer 2021. július 29-én a bíróságon - Forrás: Getty Images/Etienne Laurent-Pool

„Nem érdekes, hogy híres színésznő vagy-e, ahogy az sem számít, hogy húsz- vagy negyvenéves, hogy tettél-e feljelentést, vagy sem, mert nem hisznek nekünk. De nemcsak hogy nem hisznek nekünk, hanem szidnak, bírálnak és hibáztatnak is” – mondja két áldozat az anyagban. 

Ha a közvélekedést nem is lehet teljesen megváltoztatni (vagy csak nagyon lassan), az a hihetetlen munka, amit ezek az emberek együttesen elvégeztek, elindított egy olyan folyamatot, aminek nem csupán annyi a vége, hogy Harvey Weinstein évtizedekre börtönbe került, hanem megindult egy tisztulás a világ bizonyos részein, és talán egyszer eljutunk oda, hogy ilyesmi ne történhessen meg egyáltalán, de legalábbis ne fordulhasson elő büntetlenül. 

Szentesi Éva

Olvasd el Szentesi Éva korábbi írását is ITT, ami Harvey Weinstein feleségéről szól

Kiemelt kép: Getty Images/Spencer Platt

Felhasznált irodalom: Hollywood csúcsragadozója – Hatalom és erőszak az Álomgyárban