„Társadalmi szinten szükségünk van a személyiségzavarokban meglévő egyes jellemvonásokra, amik a családi vagy párkapcsolati életben nem kedvezőek, de a közösség szempontjából bizonyos területeken hasznosak.” Bánki György pszichiáterrel gondoltuk végig, hogyan segítjük a bántalmazókat ahhoz, hogy sokáig büntetlenül űzhessék a játszmáikat.
Miért van az, hogy a megnyerő külsejűt mentegetjük, míg az ijesztőt azonnal elítéljük?
Egy nagy színésznő volt valaha, akiről ma már inkább egy csúnya, ellentmondásokkal teli, és máig tisztázatlan botrány jut eszünkbe…
„Azt szeretném, ha a való életben sem szurkolna senki a Scarpiáknak. Az operában olyan egyszerű és tiszta ez. Ha nem kellene eljutni a tőrdöfésig, mert a Scarpiák képesek volnának uralkodni magukon, és azzal foglalkozni, amiben oly csodálatosak.” Az utóbbi évek egyik legfontosabb kérdése, mit tegyünk egy nagy művész életművével, ha az emberről kiderül, hogy közel sem makulátlan.
Ritkán ad interjút, úgyhogy mindenről kifaggattuk: színészetről, filmezésről, SZFE-ről és metoo-ról, de amire nem számítottunk, hogy nyíltan beszél majd a függőségéről, és arról is, hogyan néz szembe a saját hibáival és vétkeivel.
Ha valaki, már csak a korából adódóan is, nem érzi magát biztonságban a testében, abból bizony könnyen válhat néma áldozat, vallja szerzőnk, akit kamaszkorában ért abúzus.
Hogyan lehetséges, hogy egy „sima” hatalommal való visszaélés nálunk nem üti át az ingerküszöböt? Történetek egy budapesti teraszról.
„Férfiról vagy nőről van szó, nem számít, a bántalmazás nem ismer biológiai nemet – legfeljebb az eszközök mások.” Súlyosak a vádak a Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő ellen, az időzítés sem véletlen. És az összefogás sem. Gyárfás Dorka elemzi a helyzetet:
Hillary Clintont, a munkahelyi zaklatás természetét és egy berlini sellőlányt is mélyebben megismerhetünk az idei Berlinalén.
Nem hunyhatunk többé szemet afölött, ami a színfalak mögött történik.