–

Hétfő

Kedves Naplóm!

Fantasztikus ötlet volt ez a nyaralás a csajokkal! Egy hét távol a hétköznapoktól, mindentől és mindenkitől, csak mi hárman és a tenger! Éljen a barátság! 

El se hiszem különben, hogy össze tudtuk hozni ezt az utazást. Az utóbbi években egy kávézás is hosszas szervezést igényelt – és az utolsó pillanatban biztos lemondta valamelyikünk, mert mandulagyulladása lett az egyik gyereknek, bedöglött az autó vagy kidőlt a tengerimalac. (Áginak se gyereke, se malaca, neki borzasztó főnöke van…)

Hajnalban indultunk, úgyhogy ma csak pihengetünk, de holnap autót bérlünk, és kirándulunk. Eszméletlen gyönyörű ez a sziget. Én már voltam itt Artúrral, úgyhogy pontosan tudom, mit kell megnézni, és mi hagyható ki nyugodtan. Például az Artúr.

Megyünk vacsorázni. Éhen halok.

(Marira várunk természetesen, órák óta telefonál, vannak dolgok, amik nem változnak, sosincs tekintettel másokra.)

Kedd

Áginak migrénje van, úgyhogy kirándulás lefújva. Mari kifeküdt a medence partjára, a bokaláncát fotózgatta az Instára mindenféle szögekből a háttérben a pálmákkal, és felváltva hívogatta a férjét, a lányát a lovastáborban, és az anyukáját. Ha jól hallottam, a közös képviselővel is hosszan diskurált. De nem baj, én úgyse bírok sokáig heverészni, úgyhogy elmentem sétálni a partra.

Van mit átgondolnom.

Végre magam lehetek kicsit.

A srác a bárban eszméletlen jóképű. Fiatalabb nálam kábé egy tízessel, de nézegetni attól még nézegethetem, nem igaz?    

Szerda

Egész nap szemeztünk Jackkel. (A srác a bárból, igazából nem tudom a nevét, de emlékeztet a pultos pasira a Virgin Riverből, bár szőke és jóval fiatalabb nála.) A csajok buszra szálltak, és elmentek ajándékot venni a kollégáknak (?), de nekem nem volt kedvem velük tartani, inkább úszkáltam a medencében.

Jack mindig rám mosolygott, ha találkozott a pillantásunk.

Artúr felhívott, és tönkretette a délutánomat.  

Csütörtök

Szörnyen másnapos vagyok.

Este beültünk vacsora után a csajokkal Jack bárjába. Valami diszkószerűség volt közben (senki nem táncolt, egy kétévesforma, báli ruhába öltöztetett orosz kislányt leszámítva), meg tűznyelők produkálták magukat. Annyit ittunk, hogy szerintem mi is simán lenyomhattuk volna a show-t. Zárásig toltuk a koktélokat, és Mari a végén elaludt egy nyugágyban, Ági meg elment diszkréten hányni. Azt mondta, kiszáradt a kontaktlencséje, de ismerem ezer éve, tudom, hogy ez mit jelent, hahaha.

Így aztán kettesben maradtunk Jackkel, és beszélgetni kezdtünk.

Eszméletlen jó pasi, és kiderült, hogy szíve is van. Könnybe lábadt a szeme, amikor a szüleiről beszélt, akiket másfél éve nem látott, mert Amerikában élnek!

Jack amolyan vándormadár, hol itt dolgozik, hol ott, mindig csak annyit, hogy megéljen. Azt mondja, nem érdekli a pénz.

Fura ezt hallani egy férfitől.

Zárás után sétáltunk egyet a parton, elszívtunk ketten egy cigarettát a homokban (na, jó, nem csak dohány volt benne), és hallgattuk a hullámok dalát. Ő mondta így. A hullámok dala. Uram atyám…

Csókolóztunk is, de AZ nem történt meg.

Ma szabadnapos, és elvisz motorral valahova.

Ági örül, biztat, hogy menjek, de Mari nagyon undok. Azt mondja, félt. Mert egy vadidegenre bízom magam. De tudom, hogy igazából féltékeny. Mindig ez van.

Mindegy, nem érdekel.

Egy életem van. Most nyaralunk, ami itt történik, az nem számít.

Van ilyen mondás, nem?

Nem érdekel, hogy hétfőn hazamegyünk. Ha három napig tart, hát három napig tart. Jár nekem egy kis szerelem! (Áginak megígértem, hogy nem szeretek bele Jackbe, de máris becsaptam.)               

Péntek

Jack elvitt egy csodálatos kis hegyi faluba, amit csak kevesen ismernek, nem volt tömve turistákkal, hála az égnek. Órákon át sétálgattunk, és egy pillanatig sem volt kínos csönd, annyi a mondanivalónk egymás számára. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy rám néz. Van köztünk valami rejtélyes vonzás, egy szupermágnes. Első pillanattól kezdve ismerősnek tűnt, ahogy én is neki, ezt mondja. Annyira romantikus!

A korkülönbség nem érdekli, nem is tudom, hány éves pontosan, szerinte nem számít. Olyan cuki. (Én három évet letagadtam…) 

Talán tényleg igaz, hogy van egy másik feled a világban, akit általában hiába hajkurászol, de a különösen mázlisták mégis belefutnak?

Én lennék pont egy ilyen különösen mázlista?

Egy kiválasztott?

Bevallom, soha nem éreztem így senki iránt.

Őrülten belezúgtam, úgy érzem magam (és Mari szerint úgy is viselkedem), mint egy bakfis. 

Van egy partszakasz, ahová kevesen járnak, és inkább szörfösök nap közben. Oda vitt le éjjel. Világított a hold.

Reméltem, nem látja a striákat a hasamon.

Szombat

Jack ma dolgozik, úgyhogy elmentem a lányokkal romokat nézni. Mintha a saját életemet látnám, ez járt az eszemben, és nagyon szomorú lettem.

Délután a medenceparton azon töprengtem, talán nem késő újrakezdeni mindent. Ha elválnék Artúrtól, és kifizetné a ház felét, talán vehetnék itt a szigeten egy kis kunyhót legalább. A gyerekek már felnőttek végül is, jöhetnének nyaralni hozzám a pasijaikkal. Úgyse érdeklem már őket különben.

Olyan kevés elég a boldogsághoz. Egy pici ház, napsütés, Jack…

Két német csitri idegesítően nyomult rá, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne menjek oda elzavarni őket.

Később csak nevetett, amikor mondtam neki, hogy láttam ám, mekkora sikere van. Ma nem tudott maradni, valami dolga volt a városban, úgyhogy korán lefeküdtem.

A lányok a nyugdíjas angol csoporttal bingóztak részegen.

Késő este telefonált Artúr, azért ébresztett fel, hogy közölje, vett egy új fűnyírót, és volt ma a takarítónő, de koszos maradt a fürdő. Szerinte épp elég türelmes voltam vele eddig, kellene keresnem egy másikat.

Lehet, hogy igaza van.

Vasárnap

Egész nap sírtam és csomagoltam. A lányok hajókirándulásra mentek az angolokkal, azt mesélték, dögös volt a kapitány. Szépen lesültek, és röhögcsélve képeslapot írtak egész este. Én szomorúan bámultam a naplementét. Vártam Jacket, aki ma sokáig dolgozott. Dühös voltam, hogy nem tölthetjük együtt az utolsó napot. Zárás után hosszan csókolóztunk a felstószolt napágyak mögött. Azt mondta, nagyon fáradt, úgyhogy nem jött fel a szobánkba, pedig a lányok biztos elhúztak volna sétálni.

Számot cseréltünk. Jack nem tudja még, itt lesz-e jövőre, lehet, hogy továbbáll, azt mondja.

De ahogy átölelt, ahogy el sem akart engedni, az azt sugallta, nem közömbös ő sem irányomban. Biztos vagyok benne, hogy érzi azt, amit én. Csak nem akar talán hiú reményeket táplálni magában, tudja, hogy házas vagyok. Fél, hogy összetörném a szívét.

Persze nem mondott ilyeneket, hisz férfi. Össze van zavarodva. De a hallgatása felkavart, éreztem benne a mélységet, és a mélységben a millió üzenetet. A szorításában a ragaszkodást. Majdnem megszakadt a szívem, hogy el kellett válnunk.

Hétfő

Végigbőgtem a repülőutat. Artúr kijött elém, és azt kérdezte, összevesztem-e a csajokkal netán, azt válaszoltam, hogy nem, csak kijött az allergiám. Az ágyból küldtem egy sms-t Jacknek, hogy megérkeztem, és hiányzik. Még nem válaszolt, gondolom melózik.

Holnap kirúgom a takarítónőt.

             

 Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/molchanovdmitry