A mesterséges intelligencia megkerülhetetlen, és a gyerekekkel is beszélgetni kell róla

–

Sajnos hacsak egy-egy tanárt nem foglalkoztat ez a kérdés annyira, hogy beemelje a tananyagba vagy az órai beszélgetések közé, nagyjából semmit nem tanítanak róla. Pedig egyre többször futhatunk bele abba, hogy a gyerekek a házi feladat vagy egy-egy beadandó írásmű elkészítéséhez a mesterséges intelligenciát is használnak (leginkább az ingyenes ChatGPT-t).

Vajon mennyit tud egy átlagos gyerek az MI-ről?

Rengeteg kérdést felvet az egész téma – és nyilván nem egy gyerekjogász lesz az, aki ezeket kivesézi –, de engem is nagyon érdekel, mit lehetne kezdeni azzal az iskolákban, hogy az MI jelen van a gyerekek életében is. A gyerekeknek ugyanis joguk van az információhoz, joguk van érteni, ami körülöttük történik, joguk van ahhoz, hogy segítséget kapjanak abban, hogyan tudják ezeket az eszközöket jól használni, és nem utolsósorban joguk van ahhoz, hogy az MI miatt ne kerüljenek veszélybe, ne érje őket bántás, bántalmazás (például egy deepfake videóval).

A gyerekeknek érteniük kell az egész jelenség etikai, környezetvédelmi oldalát is, hiszen alapvetően kihat a jövő generációinak mindennapjaira, hogy milyen nyersanyag- és energiaigénye van az MI-nek. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy például a ChatGPT szerverei hűtésének milyen hatalmas a vízigénye (meg egyáltalán, hogy egy e-mail elküldése, vagy egy netes keresés milyen ökológiai lábnyomot hagy). 

Tudom, hogy nem könnyű a téma, és hogy az iskolákban egyre idősebb átlagéletkorú pedagógusok várják a gyerekeket, akik gyakran már első osztályba is úgy érkeznek, hogy saját mobiltelefonjuk van. Amit persze utána elvesznek tőle (erről korábban ITT írtam), de attól még, hogy a suliban nem nyomkodhatja, igazából csak pillanatnyi és tüneti „kezelést” adtunk.

Ha nem beszélgetünk a mesterséges intelligenciáról, akkor nem az életre neveljük őket, hanem magukra maradnak – ezt pedig felelős felnőttként nem engedhetjük.

 Az információátadással kezdődik minden

Szerintem az MI kapcsán négy fő kérdésről minden gyereknek tudnia kell (az internethasználati adatok alapján nagyjából 9 éves kortól), és ezeket végig is kell beszélni velük – úgy, hogy közben mi is meghallgatjuk a véleményüket, tapasztalataikat.

Az első, hogy a mesterséges intelligencia képes olyan hamis tartalmakat előállítani, amelyek igazinak tűnnek, ezért kritikusan kell viszonyulniuk minden információhoz (fotóhoz, videóhoz, cikkhez), amit a neten találnak. Ellenőrizzék a forrásokat, olyan oldalakról tájékozódjanak, amelyek hitelesnek tekinthetők, és ne higgyenek a szemüknek, ha a pápát rappercuccban látják. Tudniuk kell a gyerekeknek azt is, hogy az MI olyan adatokból tanul, amelyek mögött emberek állnak, így minden, ami ránk jellemző (elfogultság, sztereotípiák, kirekesztés), az MI-t is jellemezni fogja.

Az MI nem tudja jobbá tenni a világot, és eltörölni az egyenlőtlenségeket. Ahhoz mi kellünk.

A második nagy téma az etikai megfontolások, így például a plagizálás problémaköre (például a ChatGPT által írt dolgozat sajátként leadása). Jelenleg nincs egységes gyakorlat erre, még az egyetemeken sem, de úgy tűnik, az első lépés, amit megtehetünk, a megfelelő felhasználás és hivatkozás kereteinek ismertetése (pláne a tiltás helyett). Általános iskola felső tagozatától kezdve már nagyon jó lenne, ha minden gyerek tisztában lenne azzal, hogy ha MI-t használ egy feladat elkészítéséhez, azt mindig be kell hivatkoznia [felhasznált MI neve és az instrukció (prompt), amit adott neki]. Így láthatóvá, és értékelhetővé válik az, ahogyan a gyerek dolgozott, gondolkodott.

A harmadik nagy téma az MI környezeti hatása, amiről röviden már írtam. Az internet működtetése rengeteg energiát emészt fel, ezt a mesterségesintelligencia-alapú programok (például a ChatGPT) tovább növelik. Érteniük kell a gyerekeknek ezeket a hatásokat, hogy megfontoltan és felelősen használják a digitális eszközeiket.

Végül a negyedik téma maga a megváltozott valóság kérdése. Az MI megjelenésével szerintem szükség van arra, hogy a nagyobb gyerekekkel (gimnazistákkal már mindenképp) beszélgessünk azokról az alapvető filozófiai kérdésekről, amik ahhoz szükségesek, hogy ne vesszünk el abban a konstruált világban, amit teremtettünk.

Mi az ember? Mi a lélek? Mi az élet értelme? Mi az, amit látok? Mi a valóság? Muszáj újra elővenni ezeket a témákat, és megpróbálni választ adni rájuk a gyerekekkel közösen, mert enélkül kiszolgáltatottak és érzelmileg, lelkileg sokkal sérülékenyebbek lesznek ebben a szép új világban.

A spirituális élményeket jó lenne nem az MI-ben keresni, mert lehet ugyan jó beszélgetőpartner a mesterséges intelligencia, de sem szerelmet, sem valódi kapcsolódást, sem megváltást nem adhat. Ezzel a gyerekeknek tisztában kell lenniük.

A riogatás nem megoldás

Az MI természetesen sok jót hoz, amiről szintén érdemes beszélni, és hiszem, hogy van tere a technooptimizmusnak is. Az biztos, hogy nem érdemes riogatni a gyerekeket ebben a diskurzusban, hiszen a jövőjükről (jelenükről) beszélünk. Érdemes teret adni az aggályaiknak, félelmeiknek, ellenvéleményüknek is – a legjobb az, ha a megértésben és saját válaszaik megtalálásában segítjük őket.

Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a tantestület legalább minimális szinten meg tudjon egyezni alapkérdésekben: például abban, hogy megfelelő hivatkozás mellett hogyan, mikor használhatják a gyerekek az MI-t a tanulási feladataik teljesítésében.

Nyilván fontos ezekről a témákról a szülőkkel is beszélgetni, az ő véleményüknek is teret engedni – nyíltan, ítélkezés nélkül, az ellentétes véleményeket és álláspontokat is meghallgatva, keresve annak lehetőségét, hogyan tudunk hiteles és felelős felnőttek lenni ebben a kérdésben (is). 

A gyerekek számára nem kérdés az MI jelenléte. Az ő jövőjük az a jelen, amiben egyre aktívabb és egyre nagyobb szerepe van a mesterséges intelligenciának. Bárhogy tekintünk is ezért a témára, egy dolgot biztosan nem tehetünk – hogy nem teszünk semmit.

Bármelyik kérdéssel kezdjük is a beszélgetést, a lényeg, hogy elinduljon egy párbeszéd, ami nem tabusítja, elrejti vagy elutasítja az MI-t, hanem próbálja megmutatni ennek a virtuális létezőnek a valódi arcát – a jót, a rosszat és a csúfat is.

Gyurkó Szilvia