„Azt hiszem, már megbarátkoztam a gondolattal, hogy az élet, rétegek folyamatos hámlasztása. Mi, emberek állandóan elfelejtjük, amit tanítottak nekünk, vagy amit igaznak hittünk. Már elfogadtam, hogy ez egész életemben így lesz. Egyszerűen jól érzem magam attól, hogy belenézek a tükörbe és a valódi önmagamat látom” – nyilatkozta 2017. január 31-én az amerikai Glamourban. 

A #nomakeup mozgalmat az ismert emberek közül Lena Dunham indította útjára még Keys előtt, de talán Alicia lett leginkább a szimbóluma. Hogy miért? Van egy tippem. Míg Dunhamtől nem annyira polgárpukkasztó, hogy magasról tesz a konvekciókra, hisz sosem törekedett az éterien tökéletes külsőre, addig Alicia mindig is inkább hasonlított  ahhoz, amit külsőleg elvárnak egy sztártól. Így jobban kiverte a biztosítékot az is, amikor felhagyott azzal az igen fontosnak tartott dologgal, amivel sok ismert ember képes esetenként órákat is eltölteni (például egy nagy díjátadó előtt).

Alicia Keys 2019 decemberében, a Billboard díjátadón (Forrás: Getty Images)

Keys fogadalma több mint három évig tartott, tavaly novemberben jelent meg először egy leheletnyi tusvonallal egy gálán, azóta pedig a Billboard-gálára is enyhe sminkben ment decemberben. Az elmúlt években ízekre szedték a sminkeletlen arca miatt, álszentnek titulálták, máshol pedig felmagasztalták. Mégis egyértelmű, milyen fontos mozgalmat indított el.

„Helló, világ! Ez vagyok én! Hogy utálsz vagy szeretsz érte, tökre nem izgat."

– mondja ugyanebben az interjúban, és úgy tűnik, tényleg magasról tesz arra, ki mit gondol a kinézetéről. 

Oké, gondolhatnánk közben: hiszen egy ennyire szép nőnek, akinek természetesen is gyönyörű az arca, nem is olyan nagy merészség smink nélkül megjelenni. Miközben azt, hogy az erős smink, vagy bármilyen smink hogyan változtatja meg a külsőnket, miként zár be minket egy skatulyába, én is a saját bőrömön tapasztaltam. Persze sosem tennék olyan kijelentést, hogy felhagyok a sminkeléssel, egyszerűen azért, mert szeretem magát a folyamatot is, ahogy az ecsetvonások nyomán szebbé varázsolódom, imádom a rúzsokat, az illatokat, ami egy-egy kedvenc kozmetikumomból árad, és szeretek tetszeni, elsősorban magamnak. 

Viszont a mindennapjaim túlnyomó részében nem viselek sminket. És ezt nem is attól sem teszem függővé, hogy hova megyek éppen, hanem leginkább a kedvem határozza meg. Nem a smink határoz meg engem, de estem már csapdába általa. Volt idő, amikor csak vörös rúzsban mutatkoztam, fotókon és nyilvános helyeken is, és ha véletlenül a piros szín nélkül látott valaki, az rögtön csodálkozott. Majd egyből jöttek a kéretlen vélemények és tanácsok:

„Nem kéne rúzsoznod magad, sokkal szebb vagy így!”

„Jézusom, rúzs nélkül meg se ismertem!”

„Öregít, hagyd el!”

„Piros rúzs nélkül nem is vagy Szentesi!” – és hasonló mondatok. 

A smink könnyen csapdába ejthet.

Van olyan barátnőm, aki sehová nem megy make up nélkül, még edzeni sem. De olyan is van, aki sosem rakott magára még egy kis pirosítót sem. Például az anyám. Soha az életében nem volt kifestve, még a saját esküvőjén sem. Olyannyira idegen ez az egész a fizimiskájától, hogy amikor egyszer megpróbáltuk kifesteni, akkor is jobban hasonlított egy bohócra, mint bármi olyasmire, amit vonzónak lehet nevezni. Vannak, akiknek nem áll jól, és kész. 

„Ki kell törni ebből, elhinni magadról, hogy önálló, egyedülálló személyiség vagy, és nem olyan, mint mindenki más. Elképesztő ereje van annak, ha tisztában vagy azzal, mennyire gyönyörű, bámulatos, különleges és egyedi vagy valójában” – mondja Alicia. 

Alicia Keys az amerikai Glamour címlapján 2017-ben

Közben belefutok egy Kylie Jenner vagy Kim Kardashian sminkelős videóba, és megint elgondolkodom azon, mennyire igaza lehet az énekesnőnek. Őszintén csodálom azokat, akik képesek naponta sok időt eltölteni például a kontúrozással (az arc különböző részeinek kiemelése árnyékolós technikával, különböző, erre kifejlesztett eszközök segítségével), vagy a szemöldökük formázásával, úgy, hogy annak természetes hatása legyen. Kardashianék ebben vérprofinak számítanak, mindkét testvér saját sminkmárkát is alapított, amivel dollármilliárdokat kaszál. 

Ma abból is bulvárhír lesz, ha smink nélkül jelennek meg valahol, de ez tényleg csak a ritkán fordul elő. Hatásuk a fiatalabb generációkra vitathatatlan – csak azon lehetne vitatkozni, hogy jó-e ez a hatás, vagy inkább ártalmas. 

Olvastam olyan véleményeket, amelyek álszentnek tartják a #nomakeup-mozgalmat. Akik rendesen rettegnek attól, hogy pőrén mutassák meg magukat, mert nem akarják, hogy csúnyának lássák őket. De mitől félnek ezek az emberek valójában? Hogy nem lesznek elérhetetlenek többé? Hogy az emberek bepillantást nyerhetnek majd a tökéletes kirakat mögé, és megtudják, hogy ők is ugyanolyan földi halandók, mint mások?

Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi egy sztár feladata: az, hogy csillogjon, hogy elérhetetlen legyen, vagy a XXI. században ennek is át kell fogalmazódnia: meg kell törni az elérhetetlenség és a csillogás uralmát, mert az embereknek nincs szükségük arra, hogy ilyesmi után vágyakozzanak.

„Mondd el a másik lánynak, hogy mit imádsz benne! Meglepődnél, ha tudnád, milyen sokan vannak, akiknek nem mondták még soha. Sem otthon, sem az iskolában. Úgy pedig elég nehéz pozitív önképet kialakítani, ha soha nem láttad magadban a szépet, és soha nem hallottad senkitől, hogy szép vagy” – mondja Keys.

Alicia nemcsak a művészetével akart adni, hanem szerepet vállalt egy fontos ügyben, és következetesen kiállt mellette, még akkor is, ha ma már tesz egy leheletnyi tusvonalat a szeme fölé. (Vajon a holnapi Grammy-díjátadón hogy fog megjelenni? Ugyanis ő lesz a házigazdája.) Lehet álszentnek tartani, lehet marketingfogásnak hinni a küldetését, de a lényeg szerintem az, hogy trendet teremtett az önelfogadásnak. 

Szentesi Éva

Források: ITT és ITT