A módszer, ami segít meglátni a szépet a saját testünkben – ismerd meg Kövesdi Rita stílustanácsadót és a Kibbe-univerzumot

–

Egy olyan nő ruhái vannak a szekrényemben, aki már nincs – mibe öltöztessem hát azt, aki maradt?

Ha valaki megkérdezné, hogyan szeretnék öltözködni, azt válaszolnám: úgy, mint egy 175 centis, hosszú lábú nő. Csakhogy ez a hajó rég elment, én ugyanis egyrészt tizenkét centivel alacsonyabb vagyok – nagyjából akkora, mint egy nagyobb testű kutya ülve –, és a lábam hossza… hagyjuk is. Maradjunk annyiban, hogy ha valami elől tömegesen kellene menekülni, akkor ne aggódj: a tacskók és én fedezünk hátulról.

Kövesdi Rita, a Hermelin Stilo tulajdonosa azonban nem ezt, hanem sokkal körmönfontabb kérdést szegezett nekem a Kibbe-módszer alapján végzett stílustanácsadás első alkalmával: „Mikor érezted a legjobban magad a bőrödben?” Bumm, az atombomba ledobva, utána néma csend. Mert bárhogy töröm is a fejem, nem emlékszem rá, mikor éreztem magam utoljára jól (nem is a legjobban, csak szimplán jól) a bőrömben. Mentségemre szóljon, egy perinatális veszteséggel a puttonyomban az elmúlt másfél év cseppet sem a szeretetteli érzések táplálásáról szólt a testem iránt, amiről az egyik legerősebb élményemmé az vált, hogy kudarcot vallott. 

Újra be kellett lakni, újra el kellett kezdeni kapcsolódni hozzá, megbízni benne.

De most itt vagyunk, nem csupán külön entitásként ő és én, hanem újra egységben – csak már teljesen másképp, mint előtte. Úgyhogy az egyik meghatározó élményem az elmúlt hónapokból az, hogy a tükörbe nézve idegennek érzem magamon a régi ruhákat, amiket egy olyan ember viselt, akinek az életét még nem forgatta fel fenekestül a gyász. 

Egy olyan nő ruhái vannak a szekrényemben, aki már nincs – vagyis sok tekintetben nem úgy, mint előtte. Mibe öltöztessem hát azt, aki maradt?

Rita szerint nagyon változó, milyen indíttatásból kezdi valaki átalakítani a gardróbját. Van, aki terápiás folyamat hatására, a személyiségfejlődése útján jut el oda, hogy a régi ruhái már nem komfortosak számára, mert nem tükrözik azt, akivé vált.

De olyan is, aki a gyerekvállalás miatt otthon töltött évek után a munkaerőpiacra való visszatéréskor szembesül azzal, hogy a régi ruhái már nem megfelelők számára, hiszen megváltozott a testalkata, az élethelyzete – és az anyaság által ő maga is.

Nagyon sokféle motiváció rejlik amögött, ha valaki változtatni szeretne magán. Rita egy több évtizede működő módszeren keresztül ebben segít: de nem szabályokat vázol, hanem lehetőségeket kínál, és miközben megmutatja, egyik vagy másik döntésünknek milyen lesz a hatása, a választás a miénk marad.

Egy jó ruhától megváltozik a nők viselkedése 

Ritának gyerekkora óta – ahogy ő fogalmaz – erős „becsípődése” van a ruhákkal. Az édesanyja női szabó-modellező, így gyakorlatilag ruhák között nőtt fel. „A ruhapróbák a lakásunkban voltak, színésznők és énekesnők adták egymásnak a kilincset, én pedig egészen pici lányként azt figyeltem, mennyire megváltozik a nők viselkedése, amikor egy olyan ruhába bújnak, ami az ő alakjukra készült, és amiben szépnek érzik magukat. 

A tartásuk, de még a hanglejtésük is más lesz – ez pedig teljesen elvarázsolt.

És bár mindig is érdekelt ez a terület, amikor a pályaválasztásra került sor, a bölcsészkaron kötöttem ki, majd 15 évig dolgoztam televíziós területen. Amikor pár évvel a fiam születése után visszamentem dolgozni, elkezdett felerősödni bennem az érzés: jó, hogy hajtjuk a pénzt, de mi lenne, ha valami olyasmit csinálnék, amiben tényleg szívvel-lélekkel benne tudok lenni? A tévézésre ugyanis akkor az már nem volt igaz.”

Rita elkezdett különböző tanfolyamokra járni, az ugyanis még egy ideig nem kristályosodott ki benne, hogy a divaton belül mi is lesz az ő területe. Megtanult varrni, divatrajzot készíteni, az igazi felismerés azonban a stílustanácsadó-képzésen érte. „Ott esett le a tantusz, hogy én igazából mindig is ezt csináltam a barátnőimmel, a családommal. Összeállt a kép, hogy ez egy létező szakma, és épp nekem találták ki.” 

Három éve foglalkozik tanácsadással, és bár volt egy átmeneti időszak, amikor még a tévés munkája mellett építette a vállalkozását, másfél éve már csak ezzel foglalkozik. Amikor arról kérdezem, hogyan tudja valaki sikerre vinni a cégét egy olyan piacon, ami egyre jobban telített szín- és stílustanácsadókkal, azt mondja, mindenki olyan tanácsadót igyekszik keresni, akivel személyiségben jól passzolnak egymáshoz vagy akár stílusban hasonlók. A vendégkör pedig sok esetben ajánlásokkal épül tovább.

Az a terület, amivel ő foglalkozik, a Kibbe-módszer alapján történő tanácsadás, újnak számít itthon. Rita rengeteg energiát tett bele az ez irányú képzésbe, és ma már szakértőként hozzá járnak azok a hazai tanácsadók, akik szintén szeretnének megismerkedni a módszerrel. 

Alma, körte, homokóra… most csendéletet festünk vagy arra próbálunk rájönni, mi áll jól? 

A régi iskola sokak számára ismert. Ám csupán testalkat szerint, szűk kategóriákba sorolva – körte, alma, homokóra, fordított háromszög, egyenes – meghatározni, hogy milyen az ember testalkata, és mit javasolt hordania, Rita szerint könnyen tévútra vihet. Ennek pedig többek közt az az oka, hogy nagyon ritka a „tiszta” testalkattípus. 

„Ennek a rendszernek a logikája arra épül, hogy mindenkinél az ideálisnak tartott homokóra-sziluettet hozzák létre. Csakhogy nem mindenkinek a testi adottságai alkalmasak erre – és ezzel semmi baj nincs. Van, akinek pont az fog jól állni, ha hosszanti, egyenes vonalakkal nyújtunk a megjelenésén – nem kell mindenkinek, mindenáron darázsderekúnak tűnnie. A Kibbe által egy alapvető szemléletváltáson megy át az ember: a módszer segít elfogadni és megszeretni a saját testarányaidat, közelebb kerülni magadhoz.

A külsőddel kapcsolatos önbizalom felépítésében ugyanis rengeteget segít, ha úgy kezdesz el öltözködni, hogy büszke vagy az adottságaidra.”

Rita életében is nagy változás volt, amikor elkezdte elfogadni a saját testét. Magas, széles vállú nőként – akinek az összes barátnője egy fejjel alacsonyabb nála – mindig túl nagynak érezte magát.

„A Kibbe azonban épp arról szól, hogy ünnepeld, amid van, ahelyett hogy megpróbálnád elrejteni. Itt érvényesül a legjobban a testpozitív szemléletmód, hiszen az öltözködés során nem korrigálunk, hanem visszaismételjük a test vonalait – akinek például széles válla van, mint nekem, az nyugodtan kiemelheti.”

A módszer, ami segít önazonosabbá tenni a megjelenésed

David Kibbe úgy vélte, a már említett hagyományos testalkat-besorolás hihetetlenül leegyszerűsített és lebutított. Az amerikai stylist a 80-as években adta ki Metamorphosis: Discover Your Image Identity and Dazzle as Only You Can című kötetét, amiben a személyes stílus megtalálását nem kizárólag a testalkat meghatározására alapozta, hanem az összképet vette figyelembe: például az arc jellegzetességeit, a kötőszövet szerkezetét. 

„A taoizmus jin és jang filozófiáját rávetítve az öltözködésre 13 imázsidentitást határozott meg (3-at azóta már kivett belőle – a szerk.) annak alapján, hogy a testünkben milyen arányban van jelen a jin és a jang energia. De mit jelent ez pontosan?

Minden, ami éles, szögletes, markáns, az a jang energiát képviseli (mint például a magas testalkat, a széles csontozat, a határozott váll, szögletes arccsont és így tovább), ami pedig lágy és puha és kerek, a jin energiát (alacsony testalkat, kisebb csontozat, csapottabb, kerekebb váll, dús idomok, lágy állkapocs stb.). Ez a két energia mindenkinek a testalkatában jelen van, csak más-más arányban, és más-más módokon lehet hangsúlyozni. 

A hogyanban segít a Kibbe-típus meghatározása, melyből eredetileg 13 van, és egy úgynevezett jin–jang skálán helyezkednek el.”

Kibbe rendszerében öt archetípussal vagyis öt családdal találkozunk: a Dramatic (drámai), Natural (természetes), Classic (klasszikus), Gamine (játékos) és a Romantic (romantikus). A családokon belül pedig vannak jin-, illetve jang-domináns típusok. 

A Kibbe-típus meghatározásán túl Rita a stílusesszenciákat is vizsgálja, ami egy árnyaltabb képet teremt. Ezek az esszenciák határozzák meg, hogy egy személy milyen típusú szépséget fejez ki a természetes megjelenésén keresztül. A különböző formák mellett pedig nemcsak színeket, mintákat, szöveteket és kiegészítőket foglal magában, hanem abban is felfedezhető, hogy valaki hogyan viszonyul az öltözködéshez, milyen a beszédmódja, a járása vagy milyen választásokat preferál – ezek ugyanis mind az egyéni stílusról árulkodnak. A stílusesszenciák is ennek megfelelően keveredhetnek egy emberben: például egy alapvetően Romantic típusba tartozó nő a fodrok és csipkék helyett vonzódhat a klasszikusabb, természetesebb, letisztultabb ruhadarabokhoz – és ebben az egyéni mixben az önazonosság a kulcs. 

Ennek feltérképezésére Rita a személyes elbeszélgetés után külön kérdőívet is küld, amivel segít minél pontosabban feltérképezni az egyéni preferenciákat, személyes ízlést. 

„Nem abban hiszek, hogy a stílust felépítjük, vagy kialakítjuk, sokkal inkább abban, hogy felfedezzük. Szerintem ugyanis már eleve meglévő dologról van szó, csak tudatosabbá kell tenni, hogy miért vonzódunk bizonyos dolgokhoz, és hogy azok milyen összefüggésben állnak a lényünkkel” – mondja.

Hiába mondanám, hogy Rita – és persze Kibbe – módszere esetemben nem járt nagy felismerésekkel, de akkor hazudnék. Mert a valóság az, hogy segített más perspektívából ránézni a testemre, és arra, mi az, ami nemcsak előnyös viselet lehet, hanem még a személyiségemhez is illik.

A közös ruhapróba alkalmával olyan mankókat adott a kezembe, amikkel sokkal előnyösebb, önazonosabb síkra terelte az öltözködésemet (olyannyira, hogy a hetekkel előtte készített interjúfotókon mintha egy idegent láttam volna viszont). 

Növekvő igény a segítségre

A stílustanácsadók, stylistok és színtanácsadók piaca egyre bővül Magyarországon is, ami nem véletlen.

„Itthon nincs kultúrája az öltözködésnek, nincsenek olyan mélyre menő gyökerei, mint Olaszországban vagy Franciaországban, ahol gyakorlatilag az anyatejjel szívják magukba az emberek a stílust” – mondja a stílustanácsadó.

Az a fajta sokféleség ugyanis, ami máshol alapvetés volt, nálunk évtizedekig hiányzott.

A szocializmus uniformizált világából léptünk át a kapitalizmus túlkínálatába, a rendszerváltás óta megéltük, ahogy a szinte semmiből minden lett, a túlkínálatban pedig szépen lassan elvesztünk. A fast fashion, majd az ultra fast fashion (mint a Shein, Temu) megjelenésével – ahogy Rita mondja – szó szerint (ruha)sokkot kaptunk. 

„Az emberek többsége ebben a túlkínálatban nem tudja, mi az igazán neki való, amiben komfortosan érezheti magát. Elkezdtünk a trendek után menni, ez azonban nem mindenki számára működik. Aki szeretne kikeveredni ebből a zajból – akár azért, mert változott az élethelyzete, az alakja, az öltözködéshez való viszonya –, segítséget kér.”

És persze ott van az a réteg is, amely a fenntartható(bb) öltözködésre törekszik, és folyamatosan fejlődik is ezen a téren. Az egyéni stílusunk feltérképezésével, a preferenciáink és testalkatunk mélyebb megismerésével ugyanis a vásárlás során is tudatosabb döntéseket leszünk képesek hozni, elkerülve az impulzusvásárlásokat, a kevésbé megfontolt döntéseket, amelyek eredményei végül árcédulástul, érintetlenül lógnak majd a szekrényünkben. 

Rita azt mondja, a stílustanácsadás abból a szempontból valóban luxusszolgáltatás, hogy nem alapszükségletet elégít ki, ám szerinte egyre többen jönnek rá, hogy érdemes bele fektetni, hosszú távon ugyanis gazdaságilag is megtérül.

„Ha megvizsgáljuk bárkinek a gardróbját, nagy valószínűséggel azt találjuk majd, hogy hozzávetőleg a felét nem hordja azoknak a ruháknak, amik ott lógnak. De ha tudatosan állunk akár a stílushoz, akár a színekhez, akár a formákhoz, akkor csökkenthetjük azokat az elrontott vásárlásokat, amik esetleg egy olyan vágyott énnek szólnak, ahol még nem tartunk. Ami ugye fenntarthatósági és gazdasági szempontból is fontos, mert így nagyban redukálhatók az impulzusvásárlások”

– mondja Rita, hozzátéve: van azonban az egyénre nézve még egy fontos hozadéka az egyéni stílusunk megismerésének.

Harmóniát teremteni – nem csak belül, kívül is

„Annyira zajos világban élünk, olyan sok feladatban veszünk részt és annyi szerepnek kell megfelelni, hogy hatalmas az igény a harmóniára: nemcsak a lelkünkben, hanem az otthonunkban, a munkánkban és a megjelenésünkben is keressük, vágyjuk a harmóniát.

Mert ha mi és a környezetünk rendben vagyunk, sokkal könnyebb elviselni ezt a hatalmas zajt is magunk körül.

Erre persze a Covid is rátett egy lapáttal: az emberek a karantén hatására egyre többet kezdtek el foglalkozni azzal, milyen tárgyakkal veszik körül magukat. Rengeteg gardróbrendezés igénye akkor született meg emberekben: nézzük meg, mi ez a sok cucc a szekrényünkben, és miért van ott.”

Amikor arról kérdezem, szerinte mi a Kibbe-módszer sikerének titka, azt mondja, épp ezt a harmóniát, önazonosságot segít minél pontosabban meghatározni azáltal, hogy felfedi a személyes stílust.

„Amikor a személyes stílus meghatározásáról érdeklődtem annak idején a képzésen, azt a választ kaptam, hogy azt úgyis látod. Ez persze így is van, de nem magyarázza meg azt, hogy miért van az, hogy valakin működik például az állatminta, míg máson nem. Számomra hiányzott egy cizelláltabb, kézzelfoghatóbb módszer, amit alkalmazni lehet e tekintetben. Elkezdtem utánajárni, mások hogyan csinálják, milyen gyakorlatok vannak erre külföldön, és így találtam rá a Kibbe-módszerre. Egy stílusmagyarázó módszert kerestem, és valami olyat kaptam, amivel sokkal pozitívabban tudunk a női testhez viszonyulni.”

Fotók: Chripkó Lili / WMN

Filákovity Radojka