Végre van egy(??!) Mártonunk

Nem sok mindent, de szent Márton ünnepét én mindig nagyon alaposan meg szoktam ünnepelni, és nem csupán azért, mert ennek jelentős kapcsolódása van a gasztronómiához, én pedig egészen véletlenül épp imádom a libasültet, hanem azért is, mert a névért is rajongok.

Az van ugyanis, hogy az én anyukám nagyon szeretett volna magának egy Márton nevű gyereket, én is annak indultam, meg a következő húgom, meg az azutáni… és az azutáni is. A negyedik lány után, azt hiszem, feladta a dolgot.

De sebaj! Hiszen aztán én is terhes lettem, és elhatároztam, hogy ha anyukámnak első kézből nem jött össze, akkor majd lesz nekem egy saját Mártonom, rajtam keresztül meg neki. Az első gyerekem így Mártonnak indult, csak aztán mégis inkább lány lett, a második viszont végre, három évtized várakozás és öt nő születése után megajándékozta a családunkat egy igazi, hamisítatlan Marcival. Igen ám, de amit az ember, amikor bepárásodott tekintettel felcímkézi az újszülött gyermekét egy névvel, még nem is sejti, hogy azon a napon, héten, hónapban és évben még hány másik nő nevezi el pontosan ugyanúgy a szerelmetes kisfiát. Sőt, erre egészen az első közösségben való megjelenésig nem is derül fény.

Nem akarlak tovább csigázni, úgyhogy gyorsan elárulom, hogy

úgy tűnik, a 2000-es évek elejére sok olyan nő szült Magyarországon, akinek valószínűleg volt egy Márton-tartozása, és azt igyekezett behozni.

Ha január elején, zimankóban, hófúvásban rajtunk kívül csak egyetlen gyerek volt a játszótéren, az biztos, hogy szintén Márton volt. Játszóházban teljesen felesleges volt beleüvöltenem a tömegbe, hogy „Marci, gyere ide”, mert richtig megjelent azonnal hetvenöt darab, bár kettő közülük valójában Bence volt, ők csak kíváncsiságból jöttek, gondolom.

Persze, utólag könnyű okosnak lenni, most már azt is tudom, hogy abban az időben a Márton név előkelő helyet foglalt el a leggyakoribb férfinevek listáján, sőt, 2005 volt a Mártonok születésének csúcspontja. Tizenkét hónap alatt 648 kisfiú született ezzel az első-, és 106 ezzel a másodnévvel. De sebaj, ez mit sem csorbít az én Márton iránti rajongásomon, vagy bármelyik Márton kiválóságán, sőt.

Egy szó, mint száz, szent meggyőződésem, hogy Márton napja temérdek embert érint az országban. Vagy azért, mert maguk is Marcik, vagy egy Marci rokonai, vagy azért, mert szeretik a libasültet, vagy – a legszerencsésebb esetben – mert mindkét halmazba beleesnek.

De azt talán kevesen tudják, ki is volt Szent Márton, és miért kell az ő halálának napján libasültet enni.

Giggle Geese GIF - Find & Share on GIPHY

A jóságos Márton

Az egyik leghíresebb névnapos 316-ban vagy 317-ben született, méghozzá Szombathelyen, pogány családban. Már gyerekkorában a kereszténység felé fordult, ám azt az apja nem nézte jó szemmel, úgyhogy – eleget téve a szülői nyomásnak – belépett a hadseregbe. Itt esett meg vele, hogy egy nap találkozott egy szerencsétlen koldussal, akinek nehéz helyzetét még az is tetézte, hogy korábban rablók fosztották ki, akik meg is verték.

Márton, aki messze földön híres volt jóságáról, azon nyomban kettévágta a kardjával a saját köpenyét, és annak egyik felét a szegény földönfutó vállára terítette.

Ezek után álmában megjelent neki Jézus, a koldusnak adott köpennyel a hátán. Márton ettől a naptól fogva nem a hadsereget, hanem a kereszténységet szolgálta. Altruizmusa volt az oka annak is, hogy már életében legendává vált, hatalmas népszerűségnek örvendett az emberek körében. Német nyelvterületen például elterjedt a lámpás felvonulás, a Martinsumzug Szent Márton emlékére, ami a fény formájában viszi el a jóságot az emberek közé.

Áruló libák

De hogy jön a képbe a libasült? Nos, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották, ám ő azt szerénysége miatt nem akarta elfogadni, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy palotában éljen és szolgák vegyék körül, úgyhogy elbújt egy libaólban. A madarak azonban gágogásukkal elárulták rejtekhelyét, így Mártont megtalálták, és mégiscsak püspökké tették. Azonban nem szállt a fejébe a dicsőség, továbbra is szerényen élt, és ahol csak tehette, segítette a szegényeket.

Mi pedig, a mások megsegítésén túl azzal is meghálálhatjuk Márton szívjóságát, hogy a mai napon alaposan megtömjük a bendőnket e Júdás madarakkal.

Persze valószínűleg nem a libaevés kapcsolódna Márton napjához, ha az július elejére esne. Ám így november közepén a népi hagyomány szerint lezárulnak az éves gazdasági munkák, megkezdődik a téli pihenés. Ilyenkor vágják le először a hízott libákat és kóstolják meg a (Márton napi) újbort is. Ráadásul Márton napja a karácsony előtti negyven napos böjt előtti utolsó nap, ekkor még be lehet alaposan lakni mindenféle jóval. Illetve ilyenkor fizették ki az éves járandóságokat is, gyakran természetben, például egy szép, hízott libával.

Mr Bean Eating GIF - Find & Share on GIPHY

Márton és az időjárás

Mi más is izgatná az embert tél felé közeledvén, mint az, hogy milyen időre kell számítania az elkövetkező borongós hónapok során? Be fog-e fagyni a feneke, az isten pénzét is a fűtésszámlára kell-e majd költenie, fehér lesz-e a karácsony, vagy latyakban fog tocsogni még április közepén is? Nos, Mártonnak erre is van válasza! November 11-én ugyanis a tapasztalat szerint legtöbbször hidegre fordul az idő, és az első hó is ilyenkor kezd el szállingózni. Ha sok hó esik, akkor jobb, ha nekiállsz vastag cuccokat kötni, de nincs para, bőven lesz rá időd, míg újra kitavaszodik. (Az előrejelzések szerint azonban idén másképp alakul, sebaj, úgy tűnik a klímakatasztrófát a népi bölcselet még nem vette számításba.)

Ha sütöttél libát mára, akkor gyorsan csekkold le a mellcsontját! Ha barna, esős lesz a tél, ha fehér, akkor meg értelemszerűen havas.

Egyúttal pedig gondoljunk azokra is, akik számára elérhetetlen egy libavacsora, de akik valószínűleg nem emiatt fognak éhezni az elkövetkező évben.

 

Fiala Borcsa

 

Ha szívesen olvasnál még egy kis libakontentet étvágygerjesztőnek, katt IDE Kökéndy Ákos cikkére a vadlibák izgalmas életéről!

ITT pedig egy korábbi cikkünkből ismerhetitek meg a konfitált liba sütésének titkait.

Kiemelt kép: El Greco: Szent Márton és a koldus (részlet)