-

A Márton-napi liba nem csupán arról szól, hogy libabőrösek leszünk már a libasült látványától is, és jól belibázunk minden este belőle. Hanem rengeteg érdekes hagyomány kapcsolódik hozzá. Mutatok néhányat:

Árulkodó libák

A legenda szerint a szombathelyi születésű Szent Mártont püspökké akarták szentelni, de ő úgy érezte, nem érdemli meg ezt a tisztséget, ezért elbújt a libák közé az ólba, ám a buta libák gágogása lebuktatta a bujkáló szerzetest, így nem úszhatta meg a ceremóniát.

Szent Márton napján fejezték be a földművelők a munkákat, megkezdődött a téli pihenés. A parasztokkal együtt a föld is pihent egy kicsit. A cselédek megkapták a bérüket, és hozzá még egy libát is.

Ezen a napon kóstolták meg a frissen kiforrt újbort is. (Ezt, mondjuk, nagyon meg tudjuk érteni!)

Márton napján nem szabad mosni és teregetni, mert különben elpusztul a jószág.

„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Ha a Márton-napi vacsora után a liba csontja fehér és hosszú, havas lesz a tél, de ha barna, akkor rövid és sáros.

Ha november 11-én libát eszel, akkor állítólag gazdagság és bőség vár rád! Úgyhogy gyerünk! Mindenképp vegyél és egyél libát!

És akkor most jöjjön az én kedvenc libasültem

Semmi nagy trükköm nincs, az ízekre megyek, ezért hagyok a húsnak elég időt. Telepakolom hagymával, fokhagymával és kakukkfűvel a tepsit, elrendezgetem a combokat, és még néhány mellet is, mert nálunk az is dívik, aztán reggel mehet be a sütőbe, 150 ºC-on, ahonnan délutánig ki sem veszem, még csak meg se nézem.

Aztán egyenként, a serpenyőben rápirítom a bőrt. Ez a módszer nekem a felmelegítésre is bevált, és ráadásul jobban tudom kontrollálni a pirítást, mint grill alatt. Először jó forró serpenyőben éri a hő, az indukciós tűzhelyemen kilences fokozaton, aztán ezt hetesre levéve a serpenyő is ennek megfelelően azonnal visszahűl arra a hőmérsékletre, és pillanatok alatt át tudom pirítani a bőrt. Ha felmelegítem, akkor pedig alacsonyabb hőfokon a húsos oldalt melegítem, a bőrt pedig csak pár pillanatig.

Ha nem haragszol, nem mondok most receptet, mert nincsenek pontos mennyiségeim. Nálam ez tipikusan olyan étel, amit „érzésre" dobok össze. Az egyetlen trükköm az, hogy előző este rakom össze, majd egy éjszakát állni hagyom. Ez nemcsak kényelmesebb, hanem egy kicsit puhítja is a húst és a bőrt. Tehát:

Beirdalom a bőrt, keresztben is, hosszában is. Alaposan megsózom, borsozom a bőrös és a húsos oldalt is. Köré dobálom a megtisztított, épp, csak összenyomott fokhagymagerezdeket (én nem vagyok fokhagymamániás, nálam ez csak négy-öt gerezd), a megtisztított, felnegyedelt vöröshagymát, és olyan zöldfűszert, ami épp a kezembe akad, de leginkább a kakukkfüvet és a zsályát szeretem. Lefedem fóliával, és kész!

Aztán reggel, zuhanyzás előtt bekapcsolom a sütőt. Zuhanyzás után beteszem a madárkámat, és a kicsi délutáni alvása után, vagyis körülbelül öt-hat óra múlva nézek rá újra. Ennyi idő elég szokott lenni neki, így kikapcsolom a sütőt, és hagyom kihűlni.

Tálalás előtt pirosra pirítom a bőrét egy serpenyőben. Hűtőben a saját zsírjában jó sokáig eláll, egyébként pedig a combok gyakorlatilag szétesnek, annyira puhák.

Most már tényleg nincs más hátra, mint belibázni, nehogy még a végén jövőre szegény legyél!

Horvát Sára

A képek a szerző tulajdonában vannak.