Létezik egy balatoni legenda, amely már kezd kikopni a köztudatból. Egyszerűen elfelejtettük, kollektív tudattalanunk mélyére süllyedt. Mint a kő, amit a Balatonba dobtunk, és egyre mélyebbre merült. A nyomai – itt egy hajó, ott egy diszkó neve – még itt vannak velünk, de már nem tudjuk, honnan származnak. Csak azt, hogy valami megérintett minket. Miközben „ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény”. Talán nincs is mit csodálkoznunk rajta, hogy a Sióról elsőként a gyümölcslé jut az eszünkbe.

Helka és Kelén (nem a hajók)

Pedig Sió, mielőtt présbe került, vagy csatorna lett volna belőle, tündér volt. A Balaton tündére. Földöntúli szépségű, aranyhajú gyönyörűség, aki előszeretettel csavarta el halandó ifjak fejét. Felelőtlensége lett végül a veszte, amikor a Bakony varázslójának, Kamornak a fiát csábította el, majd kosarat adott neki. Az ifjú szerelmes ugyanis bánatában levetette magát a sziklákról.

A felbőszült atya pedig a tündér aranyló hajzuhatagát kígyófészekké változtatta. Az átkot csak az igaz szerelem oldhatta fel.

Így került a képbe a jóravaló hercegkisasszony, Helka, és a szegény remete fia, Kelén. De míg szerelmük szárba szökkent, és teljes pompájában kivirágzott, még sok víz folyt le a... Sión. Megannyi ármány és megpróbáltatás volt az osztályrészük, mire a füredi parton szerelmük egyensúlyt hozott a varázsvilágban, aminek folyományaként a „hegy leve” kibuggyant a föld alól. Aki nem hiszi, járjon utána! A szépséges regét először Fáy András vetette papírra 1836-ban, majd Lipták Gábor gyűjtötte össze más balatoni mondákkal együtt az Aranyhíd című könyvében. De sajnos ez ma már kevés a mítoszhoz. Hogy a köztudatban maradjon, a legendának márkává kell válnia.

Mátrai Lajos György alkotása a Sió tündér regéje szökőkút (szoborcsoport) az Iparcsarnok előtt. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.057

Új szelek a Balaton felett

Minek nekünk Tolkien vagy J.K. Rowling, ha a magyar folklórból saját mitológiát teremthetünk? Isten ments, hogy Nyulász Péter Helka-trilógiáját A Gyűrűk Urához vagy a Harry Potter-szériához hasonlítsam, hiszen köszönőviszonyban sem állnak egymással. Mintha a tulipánt akarnánk az akáccal összeméricskélni. Minek? Egyszerűen élvezzük, hogy nekünk is vannak mítoszaink. Mert értéket képviselnek.

Nyulász szerencsére eltekintett attól, hogy Helka és Kelén történetét a klasszikus változatban újra tollba mondja. Ehelyett továbbgondolta a mesét. A mítoszból mitológiát fabrikált. Fölhasználva az eredeti mondát, a részletekből szőtte tovább a történetet. A középpontban Helka és Kelén közös lánya áll, akit édesanyja után neveztek el. A széltől is óvott hercegkisasszony, akinek minden lépését nyomon követi játszópajtása, Csiperke, a tihanyi Soktornyú Kastélyban él.

Három a magyar igazság

Miközben Helka elszántan igyekszik megszabadulni a hercegnői lét kötöttségeitől, az Erdő, a Part és a Víz népei közt törékeny béke honol. A harmonikus együttélést ugyanis megmérgezte az önzés, a széthúzás és a bizalmatlanság légköre, ami kellő alapot szolgáltat ahhoz, hogy a gonosz megvethesse a lábát a Balaton partján. Helkának és Csiperkének kell szembenéznie vele, amihez segítséget kapnak a Bakony varázslójától, Kamortól. A zavarba ejtően sok történetszál közepette hőseink találkoznak Sióval, a Balaton tündérével, Helka leckét kap a felelősségvállalásról, miközben felnő a feladathoz: meg kell mentenie a Balatont a teljes pusztulástól. Nem egyszer. Nem kétszer. Trilógia lévén legalább háromszor.

Helka-trilógia

Másfélmillió lépés a Balaton körül

Helkáék keresztül-kasul bebarangolják a balatoni tájakat, a későbbi kötetekben ellátogatnak a Bükkbe és a Hortobágyra is. A valódi tájegységekhez Nyulász szórakoztató legendákat talált ki, így például megtudhatjuk, hogy mi köze van az óriásoknak a Szent György-hegyhez, a kihalt szakállas békáknak a Szentbékkállai kőtengerhez, vagy beavat minket a tihanyi levendula rejtelmeibe, amelyből a tihanyi asszonyok csodatevő, lila lekvárja készül, ami mindentudással vértez fel. Fogalmad sincs, hogy miről beszélek? Nem csoda, hiszen halványlila dunsztod sincs! Az író sziporkázik a játékos ötletekben, és külön öröm ezeket a kreatív „csacskaságokat” olvasóként visszafejteni. Ide tartoznak a karakterek beszédes nevei, mint például Nemere hajóskapitányé (a hegy-völgyi szél elnevezése Székelyföldön), a mészégető Boksáé (a faszénkészítő rakást hívják így), vagy Nóniusz (magyar lófajta) főlovászé.

A tudás a kérdéssel kezdődik

A játszva tanulás és a különböző régiók, köztük a balatoni tájak megismerése a Helka-sorozat legfőbb érdeme, amely nem is annyira válaszokat rág a gyerekek szájába, hanem kérdezni tanítja őket. Valóban száz halom van Battán? A Szépasszony-völgyben tényleg a bikák vérétől veszti el a fejét a férfiember? Mennyi izgalmas, felfedezésre váró kérdés! És közben ezek a helyek végérvényesen berögzülnek a tudásra szomjas, zsenge agytekervényekbe!

A Helka helyszínei végig is járhatók, a mese pedig kedvet csinálhat egy kis országbarangoló családi vagy osztálykiránduláshoz.

A Helka 2011-ben az Év Gyermekkönyve lett. Az ajánlott irodalmak között is helyet követelt magának, Pécsett pedagógiai módszertani segédlet készült hozzá. Maga a trilógia, a kötetenként közel 300 oldalas terjedelmével talán elsőre elrettentőnek tűnhet a tíz-tizenegy éves korosztály számára, de olvasmányos tájleírásai, szerethető karakterei és magával ragadó cselekménye gördülékennyé teszik az olvasását, még az összekuszálódni hajlamos sztoriszálak ellenére is. Gyönyörű illusztrációk szolgálnak mankóként a képzeletünknek – kár, hogy nem színesek a rajzok –, mindegyik könytet más-más illusztrátor munkáját dicséri.

Kép és regény

Új vizuális világgal jelent meg május közepén a Helka képregény is, ami a regény körülbelül első 75 oldalát dolgozza fel. Az igényes, keményborítós kiadás az Alfabéta-díjas szerzőpáros, Somogyi György és Tebeli Szabolcs közös munkája. Nem titkolt céljuk, hogy a Helkából közkedvelt képregénysorozat váljék, és szélesebb körben megismertesse és megszerettesse a balatoni mondavilágra épülő misztikus mesevilágot.

A képregényben hangsúlyosabban vannak jelen a fantasy-elemek, a könyvből ismerős karakterek pedig teljesen új fizimiskát kaptak.

A figurák dinamikus ábrázolása révén főhőseink szinte megelevenednek a papíron, és új dimenzióval gazdagodnak, Csiperkének például különösen jól áll a cinizmus. Mintha az Így neveld a sárkányodat közkedvelt Hablatya bújt volna apródjelmezbe.

Ugyanakkor a képregényből számomra hiányzik mindaz, amiért Nyulász trilógiáját annyira megkedveltem: a visszaköszönő tájak, és a humorba mártott legendárium. A kiadványnak mégis nagyobb keletje lehet azok körében, akik az eredeti történetet ismerik, mert ők a képzeletükkel mögé láthatják mindazt a misztikus hungarikumot, amelyben a Helka igazán kiemelkedő.

De már folyamatban van egy animációs film is a Helkából, amit a magam részéről el tudnék képzelni egy, a Merida, a bátorhoz hasonló stílusban, legalábbis ami a figura és a környezete közti természetes harmónia és hangulat megidézését illeti. Csak reménykedni merek, hogy nem egy újabb kis Vuk van születőben. De a mese mindenkinek jár! 

            Bányász Attila