Kollár Betti huszonnégy éves, az elmúlt két évben három regénye jelent meg: A vonzás törvénye, A vonzás szépsége és az Álmomban megleltelek. Tizennégy évesen kezdett el írni, amikor egy sérülés miatt fel kellett hagynia a versenyszerű kosarazással, ami addig a szenvedélyét jelentette.

Hirtelen rengeteg szabadidőm lett, sokat olvastam, és úgy gondoltam, megpróbálkozom az írással is. Egy blogot indítottam a történeteimnek, aztán megismerkedtem a Wattpad internetes történetmegosztó felülettel, gondoltam, ott is megpróbálom, de az eszembe sem jutott, hogy regényíró legyek – mesél Betti a kezdetekről. A blogra több történetet is publikált, párhuzamosan építve a folytatásos sztorikat, hétről hétre fenntartva az olvasók érdeklődését, és egyre nagyobb rajongótábort gyűjtve maga köré az interneten. Egyik története, A vonzás törvénye másfél millió olvasónál járt, amikor felmerült benne, hogy könyv formájában is jó lenne kiadni – ehhez pedig hamar talált kiadót is.

„Sok mindent át kellett dolgoznom rajta, hiszen az internetre írni teljesen más műfaj. Ott hetente kiraksz egy részt, aminek pörögnie kell, hogy fenntartsa az érdeklődést. Ezért nagyon hiányoztak belőle a leíró, mély, érzelmesebb szakaszok.”

Tizenhét évesen kezdte írni a történetet, huszonegy volt, amikor átdolgozta kézirattá. „Visszanézve azt látom, hogy írhattam volna bele még. Ma már nem így csinálnám persze, azóta sokat fejlődött az írástechnikám is. De nem bánom, érdekes rá visszatekinteni, mégiscsak ez volt az első könyvem” – mondja.

Nem csak tinilányoknak

Bár tudja, hogy olvasói nagy részét a fiatal felnőttek és kamaszok teszik ki, történeteit nem csak nekik írja. „Bármennyire meglepő, vannak ötvenpluszos férfi olvasóim is.

Hozzáállás kérdése az olvasó részéről, hogy kíváncsi-e erre, akarja-e szeretni, vagy eleve úgy áll hozzá: ez biztos nem fogja érdekelni, nem neki való”

A cikk a hirdetés után folytatódik!

– mondja. Persze vannak könyvei, amikhez bizonyos korosztály jobban kapcsolódik, inkább szól nekik (például így van nemsokára megjelenő kötetével is, amelynek szereplői 14 évesek), de igyekszik olyan „felnőttesebb” problémákat is bemutatni a műveiben, amibe több korosztály is belehelyezheti magát.

Anyukám is olvassa a könyveimet, az első tetszett neki, de túlságosan pörgősnek találta, szerinte túl sok volt benne a párbeszéd. A harmadiknál viszont teljesen be volt zsongva, hogy mennyire más, mint az előzők, és szívesen ajánlja azóta is a saját korosztályának.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kollár Betti (@kollarbettiofficial) által megosztott bejegyzés

Ahhoz, hogy minél szélesebb olvasóközönséghez eljusson egy könyv, Betti elengedhetetlennek tartja a közösségi médiát. „Fontos jelen lenni minél több felületen, mert mindegyiket más korosztály használja, akiket meg lehet szólítani. Kezdetben kevésbé volt ez tudatos, azért csináltam, mert más is így tett, most már viszont a munkám része, hogy nap mint nap tartalmat gyártok.”

Elmondása szerint az eladásokon is meglátszik, amikor egy videóját felkapja a TikTok, aminek köszönhetően több új ember ismeri meg a munkáját – közülük pedig sokan lecsapnak a könyvekre. „Mivel a tartalomfogyasztók másodpercek alatt eldöntik, hogy tetszik-e nekik, vagy sem, ezért nagyon tudatosan kell tartalmat gyártani. De megéri a befektetett időt és a munkát.

Saját könyveinek népszerűsítésén túl az olvasást és az írást is népszerűsíti könyvajánlókkal, kérdezz-felelekkel, de több videóban is bemutatta már, hogyan jutott el a blogolástól a könyvkiadásig, bátorítva a hasonló álmokat dédelgetőket. Az új olvasók bevonzásán kívül arra is figyel, hogy meglévő követőinek, olvasóinak se legyenek unalmasak a tartalmak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kollár Betti (@kollarbettiofficial) által megosztott bejegyzés

„Amikor nekiülök egy történetnek, általában nem tudom, hogy hol fog végződni, csak azt, hogy honnan indulok”

Azon túl, hogy történeteiben körüljárhatja, vagy akár fel is dolgozhatja az őt foglalkoztató problémákat, kérdéseket (például a szülei válását a harmadik könyvében), karakterein keresztül tőle idegen személyiségekben is „kipróbálhatja” magát.

„A főszereplőkben mindig ott van egy rész belőlem, de például »A vonzás törvénye«-sorozatban Sere (a főszereplő – a szerk.) karaktere szinte ellentétes velem. Ez is nagyon izgalmas az írásban, hogy egy csomó dolgot ki tudok így élni, amit nem csinálnék, ahogy nem viselkednék.”

Nemcsak az új helyzetek és személyiségjegyek, de az új helyszínek is izgalmassá teszik számára az írást.

Szeretek nem hazai sztorikat írni, mert kihívást jelent számomra feltérképezni egy teljesen idegen helyet, kultúrát. Általában a város, ahol játszódik a cselekmény, egy kitalált hely, de maga a környezet létező. Kihívás, hogy neveket keressek, helyszíneket képzeljek el, megismerjem például az amerikai oktatási rendszert vagy Ausztráliát. Ezek feldobják számomra a folyamatot.”

Az olvasói visszajelzések alapján pedig úgy látja, nem csupán ő rajong a külföldi szereplőkért és helyszínekért: szociológus lévén vérében van a felméréskészítés, így olvasóit is kikérdezte, magyar vagy külföldi világokról olvasnának-e szívesebben, a külföld pedig elsöprő győzelmet aratott. 

Már nem csak egy hobbi

Az első könyv sikere megalapozta a kiadóval a jó kapcsolatot, így hamar nekiállt a folytatásnak, közben pedig egy korábban, a szülei válásakor elkezdett regényt is befejezett, ami idén júniusban jelent meg. Mivel nemrég befejezte a szociológia mesterszakot az egyetemen, most teljes figyelmével az írásra, illetve a meglévő könyvek népszerűsítésére fókuszál.

„Még nem államvizsgáztam, januárban fogok, ezért úgy döntöttem, addig még nem helyezkedem el sehol, hanem a regényeken fogok dolgozni, mert ha elkezdek egy nyolcórás munkát, akkor mellette nem sok időm marad az írásra” – meséli. Bár szerette, amit tanult, és tervben van, hogy ezen a területen helyezkedjen el, az írás közelebb áll a szívéhez, így az az álma, hogy egyszer ez lehessen a főállása.

Szerencsére a családja és a barátai maximálisan támogatják, megvitathatja velük az ötleteit, legjobb barátnője pedig még a kézirat leadása előtt elolvas mindent, és kritikai megjegyzésekkel látja el. Betti azt meséli, mivel gondolatban sokszor előrébb jár, mint ahol az írásban tart, a fejében felépített komplett elképzelésből nem kerül elég a lapra ahhoz, hogy ez az olvasónak is átjöjjön, ezekre a barátnője mindig felhívja a figyelmét. 

 

Saját bevallása szerint bármilyen műfajban olvas is, szereti, ha van benne romantika, de nem zárkózik el tőle, hogy a jövőben más műfajokban is kipróbálja az írást.

„Van egy szerintem klassz fantasy-ötletem, amin már elkezdtem dolgozni. Úgy vagyok vele, hogy ahogy idősödöm, meg minél több mindent olvasok, annál több minden érdekel, és idővel annál több mindenben szeretném kipróbálni magamat.”

Számomra ez az igazi, ami köztünk van”

Bár egy az egyben semmit nem emel át a magánéletéből, hét éve tartó párkapcsolata sok mindenben inspirálja.

„Ahogy én ott vagyok valamennyire a főhősnőben, úgy a párom is ott van a fiúkban, akik végül a főszereplő mellett kötnek ki – mert hát, vele volt az első párkapcsolatom, és abban bízom, hogy az utolsó is.”

A privát életük részleteit azonban sosem szeretné kiadni, inkább csak érzéseket, megéléseket, apróbb dolgokat használ fel, párja pedig büszke rá, hogy tud a közös életükből meríteni.

Pichler Zsófi