„Képzeld, milyen lenne már így kinézni?”

Így szól a regény első mondata.

Sera, a könyv egyik elbeszélője hallja ezt a legjobb barátnőjétől, Melindától. És persze ugyanúgy hallja Niko is, aki a másik elbeszélője ennek a történetnek, és azt is tudja, hogy róla beszélnek, neki szánták a bántó mondatot.

Egy párhuzamos történetet olvashatunk két nézőpontból elmesélve, lineárisan haladva az eseményekben. Nagyon izgalmas a folyamatos nézőpontváltás, így mindig pontosan beleláthatunk a főszereplők gondolatvilágába, és sokkal mélyebben átélhetjük a motivációikat.

De ne rohanjunk ennyire előre.

Érvényes történet

Stefanie Höfler könyvét tavaly a DIE ZEIT az Év Ifjúsági- és Gyerekkönyvének választotta. A Pagony Vészkijárat sorozatának új kötete a bullying témáját dolgozza fel, cseppet sem szájbarágósan. A két elbeszélő teljesen más nyelvezetet használ, Niko sok humorral, líraian, nagyon választékosan írja le a történéseket, Sera egyszerű tőmondatokban, szlengesen meséli el ugyanezt az ő szempontjából. Győri Hanna érzékenyen fordította magyarra a szöveget. Láthatóan teljesen tisztában van a kamaszok lelkivilágával és a nyelvi fordulatok is rendkívül hitelesek.

Rettentően fontos és abszolút érvényes ez a téma, hiszen rengeteg kamasz szembesül kortársai kegyetlenségével, és sokszor ennek a gúnynak az áldozatává is válik.

Itt is jól követhető a csoportdinamika, és az, amikor gondolkodás nélkül vágunk olyasmit mások szemébe, amivel megsebezzük, meg sem fordul a fejünkben, mennyire bántó is lehet ez. Túlsúlyos főhősünk látszólagos flegmaságát azonban leleplezi, hogy zsírpáncélt épített maga köré, amelyből nem tud kimozdulni, bele van zárva, és a felületes szemlélő számára nem látszik, mennyi kincs bújik meg valójában a háj mögött. 

Egy túlsúlyos fiú szívszaggató meséje

Niko a nagymamájával él, a szülei sorsa elég ködös, csak annyit tudunk, hogy kilenc és fél éves koráig teljesen normális volt a súlya, és boldognak mondhatta magát. Most azonban kamaszként minimum húsz kiló fölösleg van rajta, és úgy tesz, mintha leperegne róla, hogy az osztálytársai folyamatosan és nagyon durván bántják a testalkata miatt. Niko valóban erőnek erejével egy párhuzamos valóságot épít fel magában, amikor gúnyolják. Különböző nagyon ötletes és őrülten kreatív dolgokat talál fel például akkor, amikor az osztály szépfiúja, Marko, aki elég rossz tanuló, és különösen pikkel Nikóra, feldobja egy tíz méter magas fára főhősünk iskolatáskáját, Niko pedig ahelyett, hogy dühöngene emiatt, egy multifunkcionális ugróöltözékkel kísérletez gondolatban, amivel lehozhatná a táskát a fáról.

Két barátja van, a furcsa, mindig túlmozgásos Little, és a még nála is testesebb autószerelő, Osnan, aki már felnőtt, és akivel remekül lehet a különböző feltalált tárgyakról eszmét cserélni. Niko nem teljesen magányos tehát, van két bizalmasa is. De a lelkében ő még mindig az a kisfiú, akit szerettek a szülei, és jó volt az élete. A könyv vége felé persze kiderül, mi a helyzet a szülőkkel, de ezt nem szeretném elárulni.

„A szüleim miatt találtam ki az emlékezettörlő lapot. Minden olyan emlékre rá lehet teríteni, ami fáj, és egy másodperc alatt törlődik.”

Az osztály legszebb lánya

Sera egyiptomi származású, gyönyörű haja van, karcsú, egzotikus, okos is, és főleg nagyon érzékeny. Szégyelli magát, amikor önkéntelenül együtt nevet az osztálytársaival, ha Nikón gúnyolódnak. A legjobb barátnője, Melinda különösen élen jár ebben, talán azért is, hogy bevágódjon Markónál, aki viszont Serát nézte ki magának. Sera lelkileg egyre távolabb kerül a gúnyolódó osztálytársaktól, és egyszer csak azt veszi észre magán, hogy megpróbálja elképzelni, milyen lehet egy olyan testben élni, ami jóval nagyobb, mint az övé.

Az osztálykirándulás

A kirándulás alatt Serához közel kerül Marko, a rosszfiú, talán kicsit túlságosan is, mert Serát megrémíti a vadsága, hiszen ahelyett, hogy gyengéden nyúlna hozzá, durván markolássza. Niko az egyetlen, aki látja ezt a jelenetet, közbe is avatkozik, így Sera megússza, hogy még jobban eldurvuljon a helyzet. 

Marko ezek után bosszúból olyan dolgokat terjeszt Seráról, amelyek nem igazak, ezért hirtelen mindenki elfordul tőle. Senki nem kérdőjelezi meg Marko állításait. Sera megtapasztalhatja, milyen érzés kirekesztettnek lenni. Végül úgy alakul, hogy az esti buliban Niko és Sera együtt táncolnak, hiszen senki más nem akar velük táncolni. Természetesen mindenki gúnyolja őket, és mivel nem lehet tovább elviselni az osztálytársak zrikálását, ezért mindketten kimennek a teremből. Aztán pedig fogják magukat, és egyszerűen lelépnek. Három napig bóklásznak, kalandoznak, és közben igazán megismerik egymást. Sera maga sem érti, miért, de komoly vonzalmat érez Niko iránt, Niko meg persze fülig szerelmes Serába.

Miután hazamennek, a suliban megkapják a büntetést, de Sera apukája, akivel különösen mély viszonyban van a lány, „derék srác”-nak nevezi Nikót, és még Sera bátyja, Farid is szimpatizál vele.

Amikor Niko másnap nem megy iskolába, Sera váratlanul beállít hozzájuk, mert aggódik a fiú miatt. Niko épp a fürdőszobában van, ezért csak a nagymama nyugtatja meg Serát, hogy minden rendben van.

Sera észrevesz egy fotót Nikóról, nyolcéves korában készült róla a kép, gyönyörű „palackpostazöld” szemű, boldog kisfiú néz rá vissza a képről…

A harc

Sera sokat gondolkodik azon, milyen lehet egy nagyobb testben élni, egy cetlire felírja, milyen előnyökkel járhat ez, például a szumó-birkózóknak kifejezetten előnyükre válik. Ezt a cetlit Melinda valahogy megszerzi, és ördögi tervet eszelnek ki Markóval. Az iskolai bulin egy harcteret rendeznek be, és összeeszkábálnak egy hájjelmezt. Az a feladat, hogy ebben kell harcolni. Marko felveszi a jelmezt, és kihívóan felszólítja Nikót. Most neki kell harcolnia, és Niko mindenki megdöbbenésére bátran beleáll a helyzetbe, természetesen Markót hívja ki test test elleni párbajra. 

„Marko felüvölt a fájdalomtól, egész testével védekezik, én meg szorítom, taposom és nyomom, lököm, ütöm és fojtogatom, mindet egyszerre, mintha a következő harminc másodpercben mindent be kéne pótolnom, amit eddig elmulasztottam életemben, mintha minden valaha ért megaláztatásért most kéne bosszút állnom.”

Niko nem csupán erkölcsi győzelmet arat, hanem fizikait is. Közben az is kiderül, milyen sokan kezdik megkérdőjelezni Marko rágalomhadjáratát Seráról, és Niko humorát, tartását is becsülik. Fordul a kocka.

Maradjunk annyiban, hogy Nikóval is lehet járni…

Maradjunk annyiban, hogy ez az érzékeny és fontos történet nagyon mély hiányt pótol kamaszaink életében, akik a külvilág és a kortársak elvárásainak is szeretnének megfelelni, semmiképp nem akarnak kilógni a sorból, nem mernek mások lenni, és iszonyatos görcsökkel küzdenek a külsejükkel kapcsolatban, ami természetesen a lelkivilágukra is rátelepszik. Kevés olyan ifjúsági könyvet olvastam, ami ilyen élvezetes stílusban íródott: feltárja a mélyebb rétegeket, a mozgatórugókat, a csoportdinamikát, egyszóval a valóságot mutatja, mégis felemelő. Kamaszoknak, osztályközösségeknek biztosan segít abban, hogy közösen megoldhassák a hasonló helyzeteket. Nekik íródott, róluk szól, de a mi kötelességünk, hogy segítsük őket abban, hogy könnyebben eligazodhassanak a világban.

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció